2017. január 22.  Vasárnap
Pára -1 °C Pára
Rovatok
2017. január 22.  Vasárnap   Artúr, Vince
Pára -1 °C Pára
Kölcsey Ferenc emlékezete (Fotó: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. / OSZK)

“Magyar nép zivataros századaiból”

A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

“Magyar nép zivataros századaiból”  
"Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk..." A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben.
A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Madarász Viktor romantikája című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Madarász Viktor romantikája

Szerző: / 2015. december 14. hétfő / Kultúra, Képzőművészet   

Madarász Viktor festőművész (Fotó: OSZK) 185 éve született Madarász Viktor, a magyar romantikus történelmi festészet egyik legjelentősebb művésze, akinek felfogása Eötvös József nézeteit tükrözi, aki szerint “ha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni”.

Madarász Viktor 1830. december 14-én született a Gömör megyei Csetneken (ma Stitnik, Szlovákia) felvidéki kuruc nemesi hagyományokat ápoló családban. A magyar romantika festészetéből sokakat megnevezhetünk: Kisfaludy Károly, Markó Károly, Barabás Miklós, Borsos József, Lotz Károly, Madarász Viktor, Than Mór, Wagner Sándor, Györgyi Alajos, Székely Bertalan. Történelmi kompozícióik szorosan kapcsolódnak a magyar sorshoz, ők a magyar nemzeti eszmények megfogalmazói.

Apja egy vasgyár igazgatója és fémáru-kereskedő volt, ő maga 1848-ban a pozsonyi jogakadémiáról lépett be a honvédségbe. Végigharcolta a szabadságharcot, egy ideig bujdosott, majd jogot tanult a pécsi egyetemen. Művészeti tanulmányait 1853-ban kezdte a bécsi festészeti akadémián, de az ottani ókonzervatív légkörét megelégelve Ferdinand Waldmüller magániskolájába ment, akit akkoriban merész újítónak tartottak, bár csak témáiban különbözött az akadémikus festőktől. Madarász ekkor festette a Kuruc és labanc és Thököly álma című képeit, majd 1856-ban a magyar festők közül elsőként, Párizsba ment. Műveinek többsége közel húszesztendős párizsi tartózkodása alatt készült és a francia romantikus festészet hatását is tükrözi.

Madarász Viktor: Felesége portréja, 1871 (Fotó: MNG)Madarász Viktor: Önarckép, 1863 (Fotó: MNG)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az École des Beaux-Arts-ban tanult, első itt készült képei (Zrínyi Péter a fogságban, Zrínyi Miklós) a nemzeti ellenállás szellemét hirdetik. Az 1859-ben festett Hunyadi László siratása című képpel először a Pesti Műegylet kiállításán aratott sikert, majd 1861-ben a párizsi Salon éves seregszemléjén megkapta a francia állami nagy aranyérmet. Ezt tekintik főművének, Théophile Gautier, a korszak neves kritikusa kiemelte az alkotás “romantikusan gyászos költőiségét”. Hunyadi Lászlót, a törökverő – s ezáltal nemzeti hőssé váló – Hunyadi János fiát V. László végeztette ki. Személye rendkívül népszerű volt a magyarság körében, így riválisa lett a fiatal, tapasztalatlan és idegen érdeket képviselő V. László számára. A Hunyadi-téma igen népszerű volt a század történeti festészetében, így Hunyadi László búcsúzását, haldoklását sokan és sokféleképpen festették meg. Madarász képe azonban egészen különleges, a halottsiratás motívumát emeli ki. A fehér lepellel leborított test mellett édesanyja, Szilágyi Erzsébet és menyasszonya, Gara Mária térdelnek, mozdulataik, arckifejezésük mély fájdalmat tükröz. A kápolna ablakán átszűrődő fény és a gyertyák halvány fénye a gyász, a bánat érzését erősítik fel a nézőben. A festmény témája, de főként drámai hatású előadása miatt, a szabadságharc bukása felett érzett nemzeti gyász szimbólumává vált.

Festményeinek fő alakjai olyan lázadó magyarok, akik szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Madarász állandó kapcsolatban volt a magyar emigráció kossuthi szárnyával, témáit szinte kizárólag a magyar történelemből merítette, szabadságharcos élményeit transzponálva át a régmúltra. Festményeinek fő alakjai olyan lázadó magyarok, akik szembeszálltak az elnyomó hatalommal: Zách Felicián (1858); Hunyadi László siratása (1859); Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt (1859); Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf a bécsújhelyi börtönben (1864); Dobozi (1868); Dózsa népe (1868). Hősi és tragikus emlékeket idézett, bár legtöbb nagy képét: a Zrínyi Ilona elfogatását, a Dobozit, a Zách Feliciánt, a Zrínyi és Frangepánt Párizsban festette. Legjobb portréjának Tierry Amadé képmását tartják. A Dózsa népe már nemcsak a főnemesi ellenállást, de a népi forradalom tragédiáját is megjeleníti. Az önkényuralom idején Madarász itthoni népszerűsége vitathatatlan volt, az ő műveit reprodukálták legtöbbet.

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása, 1859 (Fotó: MNG)

Párizsi sikerét mutatja, hogy Eugénia császárné megvásárolta Krisztus az olajfák hegyén című vásznát. Az akkoriban születő modern francia irányzatok, Delacroix, Courbet vagy Manet stílusa nem hatottak rá, bár ismerte őket. Élete végéig görcsösen ragaszkodott a “forradalmár festő” patetikus és már kissé avitt szerepéhez, s kifejezési eszközeihez is. Nála a romantika inkább belső életérzés, mint formanyelv, bár volt érzéke a realizmushoz is, mint azt több tanulmánya igazolja. Felfogása Eötvös József nézeteit tükrözi, aki szerint “ha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni”. Ezt a megközelítést vallotta másik nagy historikus festőnk, Székely Bertalan is. Madarász festészete egyre inkább a történelem illusztrálásában merült ki stílusa akadémikus lett – színpadszerű jelenetekkel, pszichikai patronokkal pótolva a művészi intenciót, keverve a klasszika és romantika megoldásait.

Külföldi sikereiről a hazai közvélemény is rendszeresen értesült, 1870-es hazatérésekor mégis szinte általános fanyalgás fogadta. Az 1867-es kiegyezés után ugyanis megváltozott a festészet témaköre és irányvonala, s kiment a divatból a forradalmi hangú, osztrákellenes piktúra. A kor hivatalos festője Benczúr Gyula lett, akivel szemben Madarász egy történeti képpályázaton, Bethlen Gábor tudósai körében című vázlatával alul maradt. Emiatt elkedvetlenedett, egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, támadás is érte Keleti Gusztáv részéről, aki elmarasztalta Podjebrád cseh király bemutatja Mátyásnak a magyar főurak küldöttségét című vásznát.

Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1864 (Fotó: MNG)

Madarász megfestette Zápolya Izabellát, az Ónodi országgyűlést, Petőfi halálát, ezek eléggé fáradt művek – bár az utóbbi igen népszerű volt, rengeteg nyomat készült belőle. Legjobb ekkori alkotásai portrék: felesége és Izsó Miklós arcképe. 1880-ban szakított az alkotással, szakmai balsikereihez magánéleti problémák is társultak. Apja váratlan halála után átvette a megörökölt bánya, gyár és fémáru-kereskedés irányítását, emiatt hosszú időre abba hagyta a festést, kiállításokon is inkább régebbi képei szerepeltek. Hozzá nem értés és balszerencse miatt vállalkozásai 1902 táján sorra kudarcba fulladtak, teljes csődbe jutott, egész vagyonát elárverezték, beleértve villáját és műtermét egyaránt. Amikor később a Kelenhegyi úton kapott műteremlakást leányával, újra festeni kezdett, ám a nagy tehetségű művész régebbi művei kvalitását meg sem közelítő, olykor már-már giccsbe hajló képeket alkotott: egy Önarcképet, A koldus sírját és a Feltámadást. 1896-ban – nyilván korábbi érdemei elismeréseként – millenniumi állami aranyérmet kapott. 1917. január 10-én halt meg Budapesten.

Madarász Viktor a nemzeti romantikus festészet legnagyobb mestere, a magyar múlt megjelentésével hazafias célokat akart szolgálni. Felismerte a francia művészet jelentőségét, ám annak csak második vonalát becsülte. Festészete a 19. század második felének európai művészetéhez képest nem, de az akkori magyar viszonyokhoz képest nagyon is korszerűnek mondható. Ez a festészet kénytelen sokat feladni önmagából, festőiségéből, az irodalmi, színházi eszközök kedvéért, de az akkori magyar szemnek, a képpel, színnel, kompozícióval akkor barátkozó magyar közönségnek így volt festői és befogadható.

Madarász Viktor: Petőfi halála, 1875 (Fotó: PIM)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek