2017. március 29.  Szerda
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 29.  Szerda   Auguszta
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős

Janus Pannonius, az első magyar lírikus

Walt Whitman világa

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

Janus Pannonius, az első magyar lírikus  
545 éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője és legnagyobb alakja.
Walt Whitman világa  
125 éve, 1892. március 26-án hunyt el Walt Whitman amerikai költő, aki Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit
Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon

Szerző: / 2012. február 15. szerda / Kultúra, Irodalom   

A nyelvésznek feladata, hogy a nyelvi jelenségeket vizsgálja, leírja, nem véleményezi a változásokat. Nádasdy 2-3 év termését közreadó, ciklusokba rendezett kötete egyfajta összegzésnek a kezdete is lehetne. A költő, nyelvész, műfordító Nádasdy Ádám ma 65 éves. – Részlet

,,Túl jól látjuk magunkat. Ezutáncsak édesség jön, önirónia.”
Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító. 1947-ben született Budapesten. 1972 óta az ELTE Angol Tanszékének munkatársa, jelenleg tanszékvezető docense. Shakespeare különböző műveit több színházban az ő műfordításában állították színpadra. Nádasdy Ádám ma 65 éves.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Elkezd a dolgok végére járni. Versek. (1998), Shakespeare: Drámák. Műfordítások (2001), A rend, amit csinálok. Versek (2002) Ízlések és szabályok. Írások nyelvről, nyelvészetről (2003), Soványnak kéne lenni (2005), Az az íz. Versek (2007), Shakespeare: Drámák II. Műfordítások (2007), Prédikál és szónokol. Írások nyelvről, nyelvészetről (2008), Verejték van a szobrokon – válogatott és újabb versek 1976-2009 (2010)
Díjai: Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1993), Széchenyi professzori ösztöndíj (1997), Füst Milán-díj (2000), Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2004), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja Díj (2005), Üveggolyó-díj (2010)

1947-ben születtem Budapesten. A Toldy Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE-n angol-olasz szakot végeztem. Angoltanár és nyelvész lettem, már sok éve a pesti bölcsészkaron tanítok angol nyelvészetet. Később színdarabokat kezdtem fordítani (főleg angolból és főleg Shakespeare-t), ez eléggé elhatalmasodott rajtam. Angolul jól tudok, de sose jutott eszembe, hogy angolul írjak: a magyar sokkal izgalmasabb. Fiatalon sokáig nem akartam írni, mert meleg vagyok és nem mertem ezzel előállni, pedig a szerelemről van a legtöbb mondanivalóm. A világról, országról, boldogulásról sokmindent gondolok, de ezek nekem ritkán verstémák. Istenről is szoktam írni, úgy érzem, van vele kapcsolatom (remélem, ő is így érzi). Első versem 35 éves koromban, 1982-ben jelent meg. Eddig hat verseskötetem volt, mind elég vékonyak. A jelen kötet ezek válogatott anyagát tartalmazza, megtoldva egy adag olyan verssel, amelyek kötetben itt jelennek meg először.

Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon

(Részlet a könyvből)
 

SZONETT A KEDVES MEGTALÁLTHOZ

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;
nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl símogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?
Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,
bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.
 

DÉLELŐTTI SÉTA

Míg melletted megyek, eszembe jut,
mit kellett volna akkor mondanom,
mikor tarkód alá szorult karom
és félkézzel kellett zoknit, sarut
leráncigálni; számban összefut
a szó, mért nem beszéltem, én barom,
mikor kezed az egyik oldalon
felhúzta ingem s az övembe nyúlt?
Ha megvárom, míg magadtól hajolsz rám,
ha merem arcodat kezembe venni,
hogy markomat meg kelljen szoknia:
a vállad most nem így koccanna hozzám,
mintha köztünk nem történt volna semmi,
csak marháskodás, biológia.
 

FÉLTÉRDEN

Tudom, Uram, hogy rettentő pimaszság
rád gondolnom is, nemhogy szólni hozzád,
s azt képzelnem: pont én kellek neked.
Nem is oly rég úgy jártam még az utcán,
hogy elfogadtam volna, hogy lesújts rám –
most meg a cinkosommá tettelek.
Eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem:
találsz-e te gyönyörűséget bennem –
úgy elfoglal, hogy megtaláltalak.
Önző vagyok, mohó, s főleg pojáca,
de te járattál olyan iskolába,
ahol ilyesmiket tanítanak.
Nem jövök közelebb. Inkább ne lássam
arcod sosem, mint hogy magam kivágjam
s gyökértelenül sodródjam feléd;
énnekem fáznom kell és epekednem,
nem úgy, mint aki ül a tenyeredben
s megszokta szépen markod melegét.
Én szolgáltalak volna áhítattal,
melletted álltam volna éjjel-nappal:
nem ment. S ha bőröm féli is fegyelmed,
a kíséreted nagyon kell szavamhoz.
Szemem téged keres, ha elkalandoz;
a vállam szárnyakat; kezem kegyelmet.
 

ÁDÁM ÉS ÉVA

Ahogyan Ádám és Éva szerette egymást,
királyian és praktikusan.
Ők voltak csak egymásnak: közel s távol
hasonló alakút az ördög se látott.

Alvásuk volt a legkielégítőbb,
Ádám bűze és Éva horkantásai
messzire jelezték a békét, kincsüket.

Ahogyan Ádám és Éva szerette egymást,
állati adottságként, tehetetlenül.
Szólt egyik a másiknak, ha távolabb
valami gyökeret talált, egyen az is.

Alvásuk volt a legkielégítőbb,
Ádám szőre és Éva nedvei
reggelre pamaccsá ragasztották őket.

Ádám és Éva mégsem szerette egymást,
mert nem tudták. Nem tudták, mit csinálnak.

A szerelem: önreflexió, nézd,
én így, te úgy, én is, te is, mi egymást.

Ha nem tudod, hiába alszotok
gyönyörű bűzben, pamaccsá hörögve.
Ha van nálad tükör, akkor szeretsz.

 

Adatok
Cím: Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon, válogatott és újabb versek, 1976–200 Kategória: szépirodalom/líra Kiadó: Magvető Kiadó Oldalszám: 168

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek