Kokoschka egy évszázad politikai pálfordulásainak tanúja és a korszak csaknem valamennyi művészeti irányzatának passzív vagy aktív részvevője volt. 35 évvel ezelőtt hunyt el Oskar Kokoschka osztrák festő, grafikus és író.
Az expresszionizmus egyik legfontosabb képviselője lángoló színekkel, éles, a karikatúra határát súroló ecsetvonásokkal hozta felszínre korai műveiben modelljeinek arca mögül rejtett lelkivilágukat. Minden éleslátás és felszín szüntelen leleplezése ellenére sem érzett soha kísértést az absztrakcióra.
1886. március 1-jén született az alsó-ausztriai Röchlarnban Oskar Kokoschka osztrák festő, grafikus és író. A bécsi iparművészeti iskolában végezte tanulmányait, litográfiát és könyvkötészetet tanult, de inkább az emberábrázolás érdekelte. Személyesen ismerte a fin de siecle valamennyi művészeti nagyságát és tagja lett a Wiener Werkstätte elnevezésű szerveződésnek.
Nemcsak mint festő, hanem mint költő is figyelemre méltó műveket alkotott, amelyekben bátran leleplezte és bemutatta önmagát, megvallotta szexuális problémáit. Például a Mörder, Hoffnung der Frauen (Gyilkos, a nők reménysége) című expresszionista darabot (1910), amelyből Hindemith írt operát. Képi fantáziája írásaiban is megmutatkozik, elbeszéléseit erőteljes kifejezésmód és fantasztikus asszociációk jellemzik. Nemcsak színdarabjai kavartak botrányt, hanem Alma Mahler-Werfellel – Gustav Mahler zeneszerző és Franz Werfel író korábbi feleségével – létrejött viharos kapcsolata is.
Az első világháborúban önként jelentkezett katonai szolgálatra és a fronton fejsérülést szenvedett. A háború és a hatalomátvétel kiábrándította a forradalomból, s minden militáns politikát elítélt. A következő években képzőművészetet tanított a drezdai akadémián és sokat utazgatott, 1934-ben Prágába költözött. Képein elhagyta a grafikus elemeket, a színeket gobelinszerűen hordta fel.
Miközben megtaláljuk Brücke felépítési módszereit vagy Munch alakjainak színes kontúrjait, leginkább Kokoschka képein található meg az az empatikus „mértéktelenség”, amelyből az az előítélet táplálkozik, hogy az expresszionizmus valójában gátlástalan érzelmi túltengést jelent. Előbb Prágába, majd Londonba emigrált, ahol egész sor allegorikus politikai témájú festményt alkotott.
Stílusa lehiggadt, konvencionális tájképeket és portrékat festett, amelyekből szinte minden formai hevesség eltűnt. Némelyik képe olyan, mint egy gyengébb Renoir. Nagy érdeklődést keltettek portréi és városképei, mint például az 1923-ban alkotott Drezda, híd az Elbán. Továbbra is dolgozott mint író és mint litográfus, de díszleteket is tervezett, többek között a bécsi Burgtheater és a Salzburgi Ünnepi Játékok számára, például Mozart A varázsfuvola című művéhez. 1947-ben 1941-ben elvett nejével, Olgával együtt megkapta a brit állampolgárságot. A második világháború ideje alatt a náci kultúrpolitika került művészete középpontjába, 1937-ben festette meg az Elfajzott művész önarcképét. Az Angliában alkotott politikai plakátjain időlegesen rátalált korábbi művészi erejére. 1953-ban Svájcba települt át, itt alkotta öregkori műveit, és Salzburgban létre hozta a „Schule des Sehens” (A látás iskolája) elnevezésű nyári akadémiát. Témáit ugyan ismételte, de festésmódja teltebb, érettebb, kompozíciói összefogottabbak lettek.
Kokoschka 93 évet élt, 1980. február 22-én hunyt el Montreux-ben. Egy évszázad politikai pálfordulásainak tanúja, a korszak csaknem valamennyi művészeti irányzatának aktív vagy passzív résztvevője volt. Felesége, Olga 24 évvel élte túl.
