„Talán sikerül fellebbentenem a fátylat, mely ma már kissé túlzottan ráborult mindarra, amit úgy hívunk: Operett.” Rátonyi Róbert neve összeforrt a hazai operett és táncos-komikus előadásokkal. A kiváló művész nemcsak a színpadon énekelt és játszott, számos könyvet is írt az általa oly nagyra becsült műfajról.
Rátonyi Róbert kétszeres Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész, a múlt század második felének egyik legkedveltebb operett-színésze, táncos-komikusa 90 éve, 1923. február 18-án született.
1941-ben végzett a budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedűtanári szakán, de időközben beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába is. Egy szerepegyeztetési zavarból adódó véletlennek köszönhetően hamarosan főszerephez jutott a Vígszínház Kata-Kiti-Katinka című operettjében Kosáry Emmi partnereként. Ettől kezdve a színpad lett az élete: revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel, 1945-49-ig a főváros majdnem minden magánszínházában játszott.
1949-ben az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikus minőségben. A műfaj olyan legendás művészeivel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Sárdy János és Feleki Kamill. Humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban.
Az Állami Áruház, a Luxemburg grófja és a Boci-boci tarka sikereit követően az igazi áttörést a Csárdáskirálynő hozta meg számára, melyben legtöbbször Bóni grófként, olykor Miska pincérként láthatta a nagyérdemű. Saját elmondása szerint 2172 alkalommal szerepelt a darabban; nem csoda, hogy a híres „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…” kezdetű dalt vele azonosítják. A Csárdáskirálynővel bejárta a világot, s nagy sikereket aratott a Szovjetuniótól kezdve Görögországon, Jugoszlávián, Románián, Csehszlovákián át a New York-i Broadway-ig.
1971-ben a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba szerződött, hogy prózai darabokban is kipróbálja magát, melyekben szintén nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban, mint Robi bohóc a gyermekek kedvence volt. Igen népszerű volt konferansziéként, gyakran lehetett látni a televízió szórakoztató műsoraiban, illetve hallani a rádiókabarékban. Számos filmben nyújtott emlékezetes alakítást (Hét tonna dollár, Szabadíts meg a gonosztól, A meztelen diplomata, Redl ezredes). Sokat tudott a színházról, élete utolsó éveiben rendezett is, valamint előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról.
Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg Az operett csillagai, Fejvadászat, Ne vegyél komolyan, Akiket én szeretek, Operett, Szeretném, ha szeretnének, Mulató a Nagymező utcában, Kétszáz kedvenc közelről, Botrányos malom, Mindent bele címmel.
„Tizennégy éves koromtól rendszeresen látogattam a főváros színházaiban színrekerülő operettprodukciókat, és az előadásokról saját szórakozásomra jegyzeteket készítettem. Ezek alapján készültek e könyv 1937 utáni operett-ismertetései, melyek a második kötetben egészen napjainkig kalauzolják el az olvasót, felhasználva hazai és külföldi kutatásaim forrásanyagát. 1942-től sorsom és jószerencsém úgy hozta, hogy hosszú időre eljegyeztem magam az operettel, és huszönöt évig tevékeny részese lehettem a magyar operett-színjátszásnak. Így elkerülhetetlenül magam is bekerültem a második kötet szereplői közé. Mindezek ellenére igyekeztem objektivitásomat megőrizni, noha ez nem könnyű! Sok mindenről szerettem volna ebben a két könyvben írni… de nem írhattam sok mindenről… mert sok mindenről írnom kellett. Művekről, szerzőkről, színészekről, rendezőkről, igazgatókról… a korról, amiben éltek, emberi és művészi problémáikról. Talán sikerül fellebbentenem a fátylat, mely ma már kissé túlzottan ráborult mindarra, amit úgy hívunk: Operett.”
Művészetét 1956-ban és 1961-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1964-ben érdemes művész, 1985-ben kiváló művész kitüntetésben részesült. Gyermekei szintén művészi pályára léptek, fia, ifjabb Rátonyi Róbert zongoraművész, lánya, Rátonyi Hajnalka színésznő lett.
A magyar színjátszás történetének utolérhetetlen táncos-komikusa 1992. október 8-án hunyt el. A zenés színházi műfaj egyik meghatározó személyiségeként vonult be a köztudatba, jellegzetes mosolyára és kacsintására sokan emlékeznek. A budapesti Bajor Gizi Színészmúzeum zenés szobája az operett-sztárok között az ő emlékét is őrzi.
