2017. július 21.  Péntek
Közepesen felhős 31 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. július 21.  Péntek   Dániel, Daniella
Közepesen felhős 31 °C Közepesen felhős

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Jane Austen világa

Pierre Cardin, a divattervező

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Jane Austen világa  
200 éve, 1817. július 18-án hunyt el Jane Austen angol írónő. "Az egyik ember szokásai éppúgy jók, mint a másikéi, de mind a magunkét szeretjük a legjobban."
Pierre Cardin, a divattervező  
95 éve, 1922. Július 2-án született Pierre Cardin francia divattervező. Híressé vált avantgárd stílusáról, a nők körében gallér és ujj nélküli miniruhákat hozott divatba, amelyeket geometriai mintákkal díszített.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Reményik Sándor emléke című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Reményik Sándor emléke

Szerző: / 2016. október 24. hétfő / Kultúra, Irodalom   

Reményik Sándor (1890-1941) költő (Fotó: PIM)

“A szellemóriások fénye rámragyog, / De szikra szunnyad bennem is: Erő.” 75 éve hunyt el az erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja, Reményik Sándor, aki Végvári néven is publikált.

“Kettős összeütközés tragikuma táplálja szakadatlan ezt a lírát a kényes idegek nehéz tusakodása az életért és az eszményiség állandó ütközése az örömtelen korral” – mondta Reményik Sándor költészetéről Áprily Lajos.

REMÉNYIK SÁNDOR: ÖRÖKTŰZ
(részlet)
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, – én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.
(1920)

Reményik Sándor költő, szerkesztő, kétszeres Baumgarten-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett alkotó, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja 1890. augusztus 30-án Kolozsváron és vált csendes magányában az 20. század elején az erdélyi magyar költészet kiemelkedő alakjává – “az erdélyi költő”, ahogy Németh László és Babits Mihály is nevezte őt. Építész apjától örökölt vagyonának köszönhetően élhetett a magyar irodalomnak 1916-tól, ezért is emlegetik gyakran, mint “az építész fia”. A korábban jogi tanulmányokat folytatott irodalmár már 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője lett, 1926-ban az Erdélyi Helikon alapítótagja volt. Ahogy Lővei Lilla írja: “Szerény életvitele, életfelfogása, a megtapasztalt élet, a család, az Istenhit, a természet szeretete, a betegség és barátságai tették azzá, akivé lett. A költeményein és könnyein át a szépség találta meg önmagát. Ez a szépség tette a kötőt és verseit szerethetővé”.

“Én a költészetet olyan növénynek tekintem, melynek magja a mindenki lelkében élő hangulat, virágja a művészi forma, legdrágább gyümölcse pedig egy magasabb rendű élet” – írja a Gondolatok a költészetről című tanulmányában.

Kosztolányi Dezső így az akkor még Végvári álnéven publikáló költőről: “Népszerűsége művészi szempontból is érthető. Mozgalmas és mozgató képzelete van, egészséges megjelenítő-képessége és ízlése, mely megóvja attól, hogy mint költő visszaéljen a helyzetével, arra törekszik, hogy – szerényen és nemesen – csak a maga érzéseivel hasson. Nem kimondottan programversek. De éppen ezért, a művészi jóhiszeműségük folytán válnak alkalmassá, hogy sok millió ember érzését tolmácsolják a hangverseny-dobogón is. Végvári, mint művész, nem dolgozik meglepő eszközökkel, egyaránt fölhasználja a régi-klasszikusokat és az új-moderneket is, a stílje még sincs eredetiség nélkül.”

Első verseskötete, a Fagyöngyök 1918-ban jelent meg. Ezt követően Végvári álnéven jegyezte írásait: Mindhalálig (1918), Végvári versek (1918-21), A műhelyből (1924), Kenyér helyett (1932) és Romon virág (1935) címmel.

A négy sarokbástyás marosvécsi Kemény-várkastélyban tartotta találkozóit a Kemény János író által 1926-ban alapított helikoni írói társaság. A közösség által szerkesztett folyóirat, az Erdélyi Helikon a két világháború közötti legjelentősebb erdélyi magyar kulturális lap volt.

Reményik Sándor (1890-1941) költő portré (Fotó: PIM)A helikoni társaságnak olyan jelentős írók és költők voltak a tagjai, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Kemény János, Kós Károly, Kuncz Aladár, Nyírő József, Reményik Sándor, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tompa László, Wass Albert és mások.

Az “erdélyi költő”, Áprily és Tompa mellett az erdélyi magyar irodalom “önkéntes tábornoka, hadseregparancsnoka” (Tompa nevezi így az Erdélyi Helikonban) ötvenedik születésnapján megkapta a pályatársaktól a teljes elismerést. A Pásztortűz 1940. decemberi Reményik-összeállításában olvasható Babits esszéje, amely a Nyugatban is megjelent.

Az örök kritikus, Babits Mihály, aki Kuncz Aladár kérésére maga is részt vállalt a romániai magyar irodalom esztétikai öntudatosításában, Kosztolányihoz és Németh Lászlóhoz hasonlóan tudatában van Reményik költői szavának és hangjának az alkotás és a megjelenési magatartás összefüggéseivel. A Nyugat szerkesztőjének véleménye elgondolkodtató Reményikről: “A magányos költőhöz közelebb van talán a haza, mint máshoz: minden emberi dolgok közül ez van legközelebb. A nagy történelmi katasztrófák fájóbban érinthetik. Más költő ilyenkor visszahúzódhat egyéni életébe, s otthona körül ernyőt vonhat a vihar elé. Az ő számára ez a menedék nem adatott. Kisebb családja, szűkebb otthona nincsen, mint a haza. Ez a haza Erdély Reményik számára valóban az otthon, egy nagy otthon, melyből alig mozdult el életében, s nemcsak a betegség és a körülmények tartották ott fogva. A madár ragaszkodik a fészkéhez, pedig szárnya van. Az örök-hűtlen költő lelkéből sem hiányzik a hűség ösztöne, s nem ismeretlen előtte a hűség halálos kéje sem. Aki önmagához hű, az hű kell hogy legyen otthonához is. Reményik ezt a hűséget kötelességének érzi, s mások elé is kötelességül írja.”

És miközben egyik-másik szóban forgó szerzőről Babits epés megjegyzést tesz, Reményikről mindvégig baráti szeretet és feltétlen megbecsülés hangján szól – elnémult hangszálakkal is, egy-egy leírt szó, félmondat révén írt a költőről.

A kétszer is Reményiknek odaítélt Baumgarten-díjat (először 1937-ben, majd 1941-ben) egyértelmű kiállás “az erdélyi költő” lírája mellett, halála után a Magyar Tudományos Akadémia posztumusz díjjal ismerte el munkásságát. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én halt meg Kolozsváron, az első világháborút követően a kisebbségi helyzetbe jutott magyarság nagy halottjai közül is számosan kerültek a Házsongárdi temetőbe, így Reményik Sándor sírhelye is itt található.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek