2017. július 24.  Hétfő
Közepesen felhős 29 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. július 24.  Hétfő   Kinga, Kincső
Közepesen felhős 29 °C Közepesen felhős

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Rettenet keringőre című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Rettenet keringőre

Szerző: / 2016. április 13. szerda / Kultúra, Teátrum   

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter) „Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek” – vallotta Ödön von Horváth, akinek kispolgári történetét Parti Nagy Lajos fordításában tekinthetik meg az érdeklődők az Örkény Színházban.

A Mesél a bécsi erdő az Örkény Színházban

„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek.” Ödön von Horváth

Habos-babos ruhás kislány illedelmesen zongorázik háttal a közönségnek, csak jól nevelt copfokat látunk lelógni a hátán. Aztán hirtelen megfordul, és rögtön felcsattan az első nézőtéri kacaj: töke van ugyanis a menyasszonynak, ahogy előkelő körökben mondani szokták.

Az első nevetéshullámot még sok további követi, no nem azért, mintha Ödön von Horváth darabja és Bagossy László előadása annyira felhőtlenül vicces volna. A Mesél a bécsi erdő keserű humorú, ironikus posztmonarchia-korabeli történet lézengő kispolgárokkal a célkeresztben, akik úgy élik megszokott világukat, mintha mi sem történne, mintha a történelem orkánja nem tolná ki végképp a Kaiserlich und Königlich világát a fenekük alól. Ismerősek ezek az arcok, mindannyian találkoztunk hasonlókkal, hiába hunytak ki mindörökre a k.u.k fényei, s telt el a darab megírása óta több mint nyolcvan év.

Galéria – Mesél a bécsi erdő

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter)

A Mesél a bécsi erdőben számos sors és viszony fonódik össze a folyamatosan ide-oda forgó színpadon, ahol a jókora zongorán és a színészeken kívül más díszlet nincs is. A cselekmény Bécsben játszódik a múlt század harmincas éveinek táján, a fasizmus félárnyékában: a középpont egy szerelmi háromszög örökérvényű problematikája. Mariann, a bababolt-tulajdonos egy szem lánya, a család legfiatalabb tagja szerelmi fellángolásában otthagyja megbízható, de unalmas hentes vőlegényét egy link, ám vonzó és szenvedélyt ébresztő alakért. És épp az eljegyzési piknik közepén. A szív szavát követni csak a modern romantikus komédiákban kifizetődő, a bécsi erdőben egy egész élet mehet tönkre belé.

Mariann (Zsigmond Emőke) körül – őt is beleértve – valóságos bábgyűjtemény épül fel kispolgárokból. A lány sorsát hozzá hasonló tehetetlen és lehetetlen alakok irányítják és kísérik, s a kis csapat közösen gombolyítja a cselekmény fonalát egész a banálisan tragikus végkifejletig. Hiába piálja magát mindenki boldogra és önfeledtre (s tekintik danolászás közben a Deutshland über alles-t is „jó ebédhez szól a nóta”-szerű slágernek), valójában üres, irányt vesztett figurákról van szó, akik épp ettől a fel nem ismeréstől válnak kisszerűvé és komikussá.

A férfiszereplők a nőkkel feltűnően rosszul bánnak. Mariann apja, a Varázskirály (Znamenák István) helyteleníti lánya párválasztását, s hallani sem akar róla többé: értelmetlen, buta tipródása, dühítő halogatása jelentősen hozzájárul a tragédiához. Alfréd, a link szerető (Polgár Csaba) tényleg és javíthatatlanul link, önnönmagán kívül túl sok dolog nem érdekli a világból. Az eldobott majd végül visszafogadott henteslegény, Oszkár (Vajda Milán) negédes, szerető modora valójában félelmetes belsőt takar: tanulság, nemcsak a szív, sokszor az ésszerűség szavát sem éri meg követni. A zsebnáci Erich (Jéger Zsombor) szerepében pedig a jövő sikeremberét láthatjuk, aki egyelőre jelentéktelen, és Valéria – jószívű nő, csak a zsidókat nem kedveli – nyugodtan lesajnálhatja, de a történelmi utód tisztában van vele, mivé rohad majd az éretlen gyümölcs nemsokára. Erich karakterének megrajzolása akkora telitalálat, hogy visszanézve egyenesen profetikusnak látszik (a darab 1930-ban íródott ugyanis, még Hitler kancellárrá választása előtt).

Galéria – Mesél a bécsi erdő

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter)

A nők pedig mélyen alávetettek ebben az értékvesztett világban. Mariann a férfiak tipikus áldozata, sodródó ostobasága önmaga áldozatává is teszi, ahogy a lelépni készülő Alfréd egy ízben megfogalmazza neki kíméletlenül, de jogosan. Az Anya (Kerekes Éva) sosem áll a sarkára, hiába minden félénk jó szándéka, Valéria, a  trafikosnő (Für Anikó) csak látszólag erősebb és önállóbb asszony a többinél: lelke és élete férfiak döntéseitől függ, s mikor az Amerikából hazaszakadt Miszter (Csuja Imre) az emlékezetes részeg-jelenet végén lekurvázza és még a kocsmából is kidobatná, na akkor látjuk, mennyit ér az ő méltósága. Egyetlen figura képez kivételt, köszönet persze abban sincs: a darab talán legemlékezetesebb karaktere, melyben Pogány Judit domborít. A Nagymama, Alfréd nagyanyja igazi szörnyalak, borzongató minden színrelépése, és különösen a zárlatban vállalt ördögi szerepe lúdbőrözteti meg a közönséget. A tragikus végkifejletet pedig a „minden megy tovább” törvényszerűsége teszi még tragikusabbá. Az Örkény társulatának összjátéka szinte hibátlan, pedig egy ilyen széttartó szerkezetű, majd három órás előadás során könnyen kicsúszhattak volna a megfelelő ritmusból.

Nem szabad elfeledkezni a zongoristáról sem, akit a cikk elején említettünk, s akinek feladata nem merül ki az aláfestő zene klimpírozásában. Kákonyi Árpád hol figyelő szempár a legváltozatosabb helyeken – zongora alatt vagy fölött hasalva, földön, égen, levegőben -, hol aktív cselekvő – például behurcol valakit a színre, akinek jelenése van -, egy nyíltszíni tapsot érdemlő templomi jelenetben pedig Krisztus-szoborként tárja szét a karját mozdulatlanul, hosszú percekre. A Mesél a bécsi erdő címe egy Strauss-műből származik, s az osztrák főváros nevének hallatán persze mindenki a klasszikus muzsikára, a keringőre és hasonlókra asszociál – egyértelmű, hogy a zene és a hozzá kapcsolódó sztereotípiák ironikus felhasználása nem maradhatott ki ebből az emlékezetes előadásból.

Hegedüs Barbara

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek