2017. szeptember 22.  Péntek
Közepesen felhős 16 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. szeptember 22.  Péntek   Móric
Közepesen felhős 16 °C Közepesen felhős

Mechwart András munkássága

Jack Kirby 100

Caligula, az őrült császár

“Tényleg nincs itt más?”

Mechwart András munkássága  
110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
Jack Kirby 100  
100 éve, 1917. augusztus 28-án született New Yorkban Jack Kirby, a képregény atyja, az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja.
Caligula, az őrült császár  
2005 éve született Caligula római császár, aki uralkodása alatt szörnyen kegyetlen és gátlástalanul pazarló volt.
“Tényleg nincs itt más?”  
D. Magyari Imre nem csak kulturális kalandozásairól mesél a Bécs - Kulturális kalandozások című könyvében. Nem csak. Történelmi visszatekintésekkel kiegészítve beszámol tapasztalatairól és humorral átszőtt élményeiről is.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Rettenet keringőre című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Rettenet keringőre

Szerző: / 2016. április 13. szerda / Kultúra, Teátrum   

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter) „Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek” – vallotta Ödön von Horváth, akinek kispolgári történetét Parti Nagy Lajos fordításában tekinthetik meg az érdeklődők az Örkény Színházban.

A Mesél a bécsi erdő az Örkény Színházban

„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek.” Ödön von Horváth

Habos-babos ruhás kislány illedelmesen zongorázik háttal a közönségnek, csak jól nevelt copfokat látunk lelógni a hátán. Aztán hirtelen megfordul, és rögtön felcsattan az első nézőtéri kacaj: töke van ugyanis a menyasszonynak, ahogy előkelő körökben mondani szokták.

Az első nevetéshullámot még sok további követi, no nem azért, mintha Ödön von Horváth darabja és Bagossy László előadása annyira felhőtlenül vicces volna. A Mesél a bécsi erdő keserű humorú, ironikus posztmonarchia-korabeli történet lézengő kispolgárokkal a célkeresztben, akik úgy élik megszokott világukat, mintha mi sem történne, mintha a történelem orkánja nem tolná ki végképp a Kaiserlich und Königlich világát a fenekük alól. Ismerősek ezek az arcok, mindannyian találkoztunk hasonlókkal, hiába hunytak ki mindörökre a k.u.k fényei, s telt el a darab megírása óta több mint nyolcvan év.

Galéria – Mesél a bécsi erdő

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter)

A Mesél a bécsi erdőben számos sors és viszony fonódik össze a folyamatosan ide-oda forgó színpadon, ahol a jókora zongorán és a színészeken kívül más díszlet nincs is. A cselekmény Bécsben játszódik a múlt század harmincas éveinek táján, a fasizmus félárnyékában: a középpont egy szerelmi háromszög örökérvényű problematikája. Mariann, a bababolt-tulajdonos egy szem lánya, a család legfiatalabb tagja szerelmi fellángolásában otthagyja megbízható, de unalmas hentes vőlegényét egy link, ám vonzó és szenvedélyt ébresztő alakért. És épp az eljegyzési piknik közepén. A szív szavát követni csak a modern romantikus komédiákban kifizetődő, a bécsi erdőben egy egész élet mehet tönkre belé.

Mariann (Zsigmond Emőke) körül – őt is beleértve – valóságos bábgyűjtemény épül fel kispolgárokból. A lány sorsát hozzá hasonló tehetetlen és lehetetlen alakok irányítják és kísérik, s a kis csapat közösen gombolyítja a cselekmény fonalát egész a banálisan tragikus végkifejletig. Hiába piálja magát mindenki boldogra és önfeledtre (s tekintik danolászás közben a Deutshland über alles-t is „jó ebédhez szól a nóta”-szerű slágernek), valójában üres, irányt vesztett figurákról van szó, akik épp ettől a fel nem ismeréstől válnak kisszerűvé és komikussá.

A férfiszereplők a nőkkel feltűnően rosszul bánnak. Mariann apja, a Varázskirály (Znamenák István) helyteleníti lánya párválasztását, s hallani sem akar róla többé: értelmetlen, buta tipródása, dühítő halogatása jelentősen hozzájárul a tragédiához. Alfréd, a link szerető (Polgár Csaba) tényleg és javíthatatlanul link, önnönmagán kívül túl sok dolog nem érdekli a világból. Az eldobott majd végül visszafogadott henteslegény, Oszkár (Vajda Milán) negédes, szerető modora valójában félelmetes belsőt takar: tanulság, nemcsak a szív, sokszor az ésszerűség szavát sem éri meg követni. A zsebnáci Erich (Jéger Zsombor) szerepében pedig a jövő sikeremberét láthatjuk, aki egyelőre jelentéktelen, és Valéria – jószívű nő, csak a zsidókat nem kedveli – nyugodtan lesajnálhatja, de a történelmi utód tisztában van vele, mivé rohad majd az éretlen gyümölcs nemsokára. Erich karakterének megrajzolása akkora telitalálat, hogy visszanézve egyenesen profetikusnak látszik (a darab 1930-ban íródott ugyanis, még Hitler kancellárrá választása előtt).

Galéria – Mesél a bécsi erdő

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, 2016 (Fotó: Gordon Eszter)

A nők pedig mélyen alávetettek ebben az értékvesztett világban. Mariann a férfiak tipikus áldozata, sodródó ostobasága önmaga áldozatává is teszi, ahogy a lelépni készülő Alfréd egy ízben megfogalmazza neki kíméletlenül, de jogosan. Az Anya (Kerekes Éva) sosem áll a sarkára, hiába minden félénk jó szándéka, Valéria, a  trafikosnő (Für Anikó) csak látszólag erősebb és önállóbb asszony a többinél: lelke és élete férfiak döntéseitől függ, s mikor az Amerikából hazaszakadt Miszter (Csuja Imre) az emlékezetes részeg-jelenet végén lekurvázza és még a kocsmából is kidobatná, na akkor látjuk, mennyit ér az ő méltósága. Egyetlen figura képez kivételt, köszönet persze abban sincs: a darab talán legemlékezetesebb karaktere, melyben Pogány Judit domborít. A Nagymama, Alfréd nagyanyja igazi szörnyalak, borzongató minden színrelépése, és különösen a zárlatban vállalt ördögi szerepe lúdbőrözteti meg a közönséget. A tragikus végkifejletet pedig a „minden megy tovább” törvényszerűsége teszi még tragikusabbá. Az Örkény társulatának összjátéka szinte hibátlan, pedig egy ilyen széttartó szerkezetű, majd három órás előadás során könnyen kicsúszhattak volna a megfelelő ritmusból.

Nem szabad elfeledkezni a zongoristáról sem, akit a cikk elején említettünk, s akinek feladata nem merül ki az aláfestő zene klimpírozásában. Kákonyi Árpád hol figyelő szempár a legváltozatosabb helyeken – zongora alatt vagy fölött hasalva, földön, égen, levegőben -, hol aktív cselekvő – például behurcol valakit a színre, akinek jelenése van -, egy nyíltszíni tapsot érdemlő templomi jelenetben pedig Krisztus-szoborként tárja szét a karját mozdulatlanul, hosszú percekre. A Mesél a bécsi erdő címe egy Strauss-műből származik, s az osztrák főváros nevének hallatán persze mindenki a klasszikus muzsikára, a keringőre és hasonlókra asszociál – egyértelmű, hogy a zene és a hozzá kapcsolódó sztereotípiák ironikus felhasználása nem maradhatott ki ebből az emlékezetes előadásból.

Hegedüs Barbara

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek