2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Schöpflin Aladár levelei című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Schöpflin Aladár levelei

Szerző: / 2017. október 4. szerda / Kultúra, Irodalom   

“Nincs magyar kritikus, aki kora annyi írójáról mondott volna helyes jellemzést és igazságos ítéletet, mint ő.” Schöpflin Aladár levelezése betekintést enged a Nyugat dolgaiba, Ady, Babits, Kaffka, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula életének mindennapjaiba.

Arra a kérdésre, hogy ki is volt Schöpflin Aladár, bizonyára többen is tudják a választ, ám ha megjelent írásaira, könyveire, az általa betöltött szerepre kérdeznénk rá, már bizonyosan elgondolkodik mindenki. A Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei című kötetben Balogh Tamás kötetet sajtó alá rendező szegedi irodalomtörténész így ír a nagyszerű kritikusról:

“Irodalomtörténeti közhely, hogy Schöpflin Aladár volt a huszadik század első felének egyik legmeghatározóbb kritikusa. Tárgyilagos, mértéktartó írásaira mindenki odafigyelt – akiről írt, büszke volt, akiről nem, irigy. Ott volt a modern magyar irodalom születésénél: a Vasárnapi Újságban (a Nyugat indulása előtt) az elsők között állt ki Ady mellett, s lett egyik legfontosabb irodalmi pártfogója. És az eredetileg konzervatív Schöpflin fokozatosan lett – éppen Ady hatására – a modern irodalom egyik bábája: lapjában sorra közölte az akkor induló nemzedék tagjait, megjelenő könyveikről rendre recenziót is írt. Ha irodalmi munkássága “csak” ennyiből állt volna, akkor is megkérdőjelezhetetlen értékű lenne.”

Schöpflin Aladár (1872-1950) Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, műfordító (Fotó: Székely Aladár / PIM)2004-ben Schöpflin Aladár 500 levelét tartalmazó kötetet jelentetett meg a pécsi Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. Balogh Tamás irodalomtörténész úgy véli, hogy a Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei című, keménytáblás, 480 oldalas könyv a mára már irodalomtörténeti vonatkozású események magánjellegű dokumentációja.

Schöpflin Aladár életében irodalmi és magánéletbeli szinten is “fordulat” volt az Adyra találás. Felrázta, szembesítette a modern – még a nagyvilág számára is szinte ismeretlen – költészettel, irodalmi törekvésekkel. A Nyugat alapítójaként tekintünk rá, noha nem volt ott a Nyugat kigondolásánál és alapításánál, két hónappal az indulás után így írt* Ady Endrének:

Schöpflin Aladár – Ady Endrének
(Bp., 1908. február 29.) szombat délután

“Kedves Ady úr,

influenza, rossz kedv, sok dolog, még több bosszúság megakadályoztak abban, hogy azonnal feleljek kedves megemlékezésére, s megírjam, mennyire meghatott az az érzés, amely rövid sorait sugallta. Csak leveléből tudtam meg biztosan, hogy odahaza van a hepehupás vén Szilágyban.
(…)
Tegnap beszéltem Önről szememben az egyetlen magyar nővel, aki megérdemli az író nevet: Kaffka Margittal. Tudja, mit mondott? Hogy amióta Önt olvasta, nem mer verset írni. Érzi, hogy nem bír szabadulni az Ön hatásától. Ez csak bók!
(…)
Szeretnék én is írni valamit a
Nyugatba, de nincs elegendő hangulatom, se témám. Aztán furcsa emberek azok az Osváték, minduntalan izengetnek, így-úgy, fel akarnak keresni, beszélni akarnak velem, és eddig színit se láttam egyiknek se. Úgy látszik, mégis nekem, az öregnek kell megtennem a közeledő lépést hozzájuk, fiatalokhoz. Nem büszkeségből nem tettem eddig – de nagyon nehézkes a természetem.”

Schöpflin ​Aladár a par excellence publicista megtestesítője volt. Széles körű műveltséggel, elfogulatlan objektivitással és nem utolsósorban csalhatatlan mércével jelölte ki kora irodalmának figyelemreméltó jelenségeit. Kritikái, monográfiái és a legismertebb műve, a 20. századi összefoglaló irodalomtörténeti szintézise a magyar esszé legjobbjai közé tartoznak. Stílusa könnyed, olvasmányos, elemzései lényegre látóak, szinte semmi sem kerüli el figyelmét. Ugyanakkor nem jelentéktelen szépírói munkássága sem. Ebbe a nagyszabású életműbe most a szerző levelezése révén pillanthatunk bele. 

A 19. század végének és a 20. század első felének tisztelt és rettegett kritikusa – “a” kritikus – a félezer levélnek körülbelül 50 százalékát kapta, a többit írta. Van a levelek között egysoros és 6-7 könyvoldalnyi terjedelmű, valamint távirat, például a Kossuth-díjáról szóló, 1949-es keltezésű értesítés.

Mindenekelőtt foglalkozott Ady Endrével, Móricz Zsigmonddal, de ugyanígy méltatta a korszak többi fiatal íróját, Krúdy Gyulát, Cholnoky Viktort, Szini Gyulát, Nagy Endrét, Bíró Lajost és másokat. Levelezése sem szólhat másokról, mint a kor nagyjairól; legfontosabb levelező partnerei közül (ugyancsak a barát és kortárs) Ady Endrét, Babits Mihályt, Kaffka Margitot, Illyés Gyulát, Márai Sándort, a történészek közül Szekfű Gyulát és Horváth Jánost lehet említeni.

Móricz Zsigmond – Schöpflin Aladárnak
(Bp., 1911. november 18.)

“Kedves Barátom

fogadd igaz, meleg köszönetemet azokért, amiket regényeimről s rólam a Vas. Újs. mai számában mondtál. Újra, meg újra meggyőzöl róla, hogy úgy, mint te, kevés ember ismeri témáim világát, s még kevesebb szeret engem hozzád illően.

Szeretettel köszöntelek s várunk, igaz barátod
Móricz Zs.”

Nyugat köre - Schöpflin Aladár, Babits Mihály, Móricz Zsigmond stb., 1910-20 körül (Fotó: PIM)

A kötet tartalmazza azt a Schöpflin Aladárnak írt levelet is, amelyben Csinszka számol be az Adyval átmulatott – állítása szerint szeszmenetes – tizenkét napról. Egy másik, megrendítő levélben Schöpflin Aladár az 1932-ben illegális kommunista tevékenysége miatt bebörtönzött fiának kér támogatást. Vannak nagyon gyönyörű, már-már regénnyé szerveződő levelezések, ilyen például a Babits Mihállyal, majd halála után a feleségével folytatott levélváltás.

Az ilyen magánéleti vonatkozású levelekből nem a szerkesztő és a kritikus, hanem az ember, a családapa, a férj, vagy éppen a bohém és a romantikus udvarló; Schöpflin Aladárt erről az oldaláról mindeddig nem ismertük. Hegedűs Géza A magyar irodalom történetében így összegzi munkásságát:

“Hitelét nemcsak annak köszöni, amit mond, hanem annak is, ahogy mondja, annak a kissé szürke, de hiúságmentes, szinte a személytelenségig szemérmes, szerény és természetes modornak, szenvtelen nyugalomnak, amely stílusát jellemzi. Persze ez a szerénység kissé csalóka. Schöpflin szándékosan ás le evidens állításokig, hogy érvelése meggyőző legyen. De fontosabb ennél, hogy szelleme tiszta tükör, semmiféle klikkelfogultság, kávéházi közvélemény, divat, jelszó, sznobizmus foltja nem homályosítja el: oly magátólértetődő elfogulatlansággal tükrözi a műveket, hogy írásai úgy hatnak, mint az objektív igazság megnyilatkozásai. Leszűrt gondolatokat mond el világosan, egyenletes, duruzsoló hangon, hisztéria és exaltáltság nélkül. Megérdemelte tekintélyét. Nincs magyar kritikus, aki kora annyi írójáról mondott volna helyes jellemzést és igazságos ítéletet, mint ő.”

Nyugat-est a szegedi Tisza-szállóban, 1930 (Fotó: PIM)

A képen Bibó Lajos, Gellért Oszkár, Móricz Zsigmond, Móriczné Simonyi Mária, Móra Ferenc, Schöpflin Aladár, Szalay, Babits Mihály, Sík Sándor, 1930 

*Levelek forrása: Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei, szerkesztette és sajtó alá rendezte: Balogh Tamás, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2004

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek