2017. augusztus 21.  Hétfő
Közepesen felhős 20 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 21.  Hétfő   Sámuel, Hajna
Közepesen felhős 20 °C Közepesen felhős

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Sosztakovics világa című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Sosztakovics világa

Szerző: / 2016. szeptember 26. hétfő / Kultúra, Zenevilág   

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics zeneszerző (1906-1975) (Fotó:  classic-music.ru)“A zene lehet keserű és kétségbeesett, de nem lehet cinikus.” 110 éve született Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics szovjet-orosz zeneszerző, a 20. századi zene kiemelkedő alkotója.

A sztálini diktatúra által többször megalázott és időnként magasba emelt zeneszerző, Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 1906. szeptember 25-én született Pétervárott. Lengyel eredetű értelmiségi családból származott, mérnök apja Mengyelejev munkatársa volt. Anyjától kezdett zongorát tanulni, első darabjait tízévesen írta, 1919-23 közt a petrográdi konzervatóriumban tanult zongorát és zeneszerzést. Vizsgadarabját, I. szimfóniáját 1926-ban mutatták be, a következő évben Bruno Walter vezényelte Berlinben, majd Stokowski és Klemperer is műsorára tűzte. A Csajkovszkij, Hindemith és Prokofjev hatását tükröző mű világszerte ismertté tette Sosztakovics nevét.

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics zeneszerző (1906-1975) (Fotó: classic-music.ru)Pianistaként az 1927-es nemzetközi Chopin-versenyen tűnt fel, ezután rendszeresen fellépett. Első operáját Gogol Az orr című elbeszéléséből írta a 20-as évek szabad légkörében, modern, kísérletező stílusban. Második, hagyományosabb darabja, a Leszkov-regényből írt Kisvárosi Lady Macbeth 1934-ben nagy sikert aratott Leningrádban, majd külföldön is, ezt később Katyerina Izmajlova címen dolgozta át.

“A tehetség olyan, mint a pénz: az embernek vagy van, vagy nincs.”

Közben megszigorodott a kultúrpolitika, letiltották az avantgárdot és a dzsesszt. Miután Sztálin megtekintette Sosztakovics operáját, támadások indultak a zeneszerző ellen is, akit burzsoá-dekadensnek, absztraktnak és formalistának minősítettek. A Lady Macbethet levették a műsorról, legközelebb három évtized után, 1963-ban játszották. Sosztakovics önként visszavonta még be nem mutatott 4. szimfóniáját, majd a kritikákra válaszul megírta 5. szimfóniáját. Az ünnepélyes és elégikus, kompromisszumos, mégis őszinte alkotás nemcsak a közönség körében ért el sikert, de a kultúrpolitika is elfogadta. Ekkor alakult ki egyéni stílusa, eltávolodva példaképétől, Mahlertől. Műveit egyetlen erőteljes motívumból bontotta ki, s barokk mintára témái fúgaszerűen ismétlődnek.

Sosztakovics 1937-ben a leningrádi konzervatórium zeneszerzés-tanára lett. A második világháború is itt érte, a német blokád alatt írta 7. (Leningrádi) szimfóniáját. A szándékoltan banális mű nagy sikerét létrejöttének körülményei magyarázzák, a Szovjetunióban és külföldön is a nácikkal szembeni ellenállás jelképe lett. A gyászmise-hang a nagy tisztogatások, az éhínségek és a háború áldozatainak emlékét idézi.

Sosztakovics 1942-ben kijutott a körülzárt városból, s a moszkvai konzervatórium tanára lett. Ekkori művei legjobb alkotásai közé tartoznak, de a 8. szimfónia, az I. hegedűverseny és a Zongoratrió komor hangja miatt szerzőjük ismét kegyvesztetté vált. A hidegháború idején tovább szigorodott a kultúrpolitika, s a kozmopolitának bélyegzett szerzőktől közérthetőbb darabokat követeltek. A központi bizottság Zsdanov javaslatára határozatban ítélte el a “formalisták” képviselőit: Hacsaturjánt, Prokofjevet és Sosztakovicsot.

A komponista helyzete ezután igen ellentmondásos lett: Dal az erdőkről című művét 1949-ben Sztálin-díjjal tüntették ki, és egy New York-i békekonferenciára is kiküldték, de leváltották moszkvai és leningrádi katedrájáról, valamint a Zeneszerzők Szövetségének elnöki tisztjéről. Sosztakovics 4. és 5. vonósnégyesével a hamisan értelmezett közérthetőséggel szemben foglalt állást. A zsidó népköltészetből is számos dalt dolgozott fel, úgy érezte, e népben koncentrálódott az ember védtelensége.

1953-ban, Sztálin halála után írt 10. szimfóniájában megrajzolta a halott diktátor portréját. 11. szimfóniája az 1905-ös orosz forradalomnak állított emléket, e műve megjelenésekor kapta a Lenin-rendet, ami alkotója számára biztonságot nyújtott: sokat tehetett Sztálin áldozatainak rehabilitálásáért, bár támadások később is érték. Jevtusenko Babij jar című poémájára 1962-ben írt 13. szimfóniáját, amely a szovjetunióbeli antiszemitizmust ítélte el, a bemutató után betiltották. Utolsó éveiben komponált műveit, Muszorgszkij nyomán írt 14. szimfóniáját a halál szorongásai járják át. A zeneszerző 1975. augusztus 9-én halt meg Moszkvában.

Prokofjev, Sosztakovics és Hacsaturján (Fotó: classic-music.ru)

Sosztakovics életműve hullámzó színvonalú. Zenén kívüli hatások nyomására komponált művei sokszor szegényesek, retorikusak, hiányzik belőlük az invenció. A szovjet rendszerhez kritikusan, de szolidárisan viszonyult, ám soha nem vált a hatalom eszközévé. A “közérthetőség” követelményéből keletkező feszültségeket sikerült hasznosítania, és – függetlenségéből nem engedve – őszinte zenei kifejezésmódot teremtett. Alkotásai közt zenekari és zongoraművek, kamarazene, oratóriumok és balettek is találhatók. Zenéje lírai elemeit gyakran a humor, a szatíra váltja fel. Ragyogó hangszerelő volt, egyéni mondanivalója, főleg a II. világháború után, elmélyült gondolatvilággal párosult. Prokofjev társaságában – elsősorban a szimfonikus zene terén – a szovjet-orosz stílus megteremtőjeként tartják számon.

Emlékiratai Testamentum címmel Szolomon Volkov szerkesztésében jelentek meg, e mű hitelességét sokan vitatták. A könyv hihetően mutatja be a muzsikus életét a diktatúra szorításában. Volkov magyarul idén megjelent új műve, Sosztakovics és Sztálin címmel a zeneszerző és általában a művészek helyzetével foglalkozik a hatalom nyomása alatt.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek