A zene mellett verseket és prózai írásokat is megjelentetett, rajongott az ókori Egyiptom iránt, és a feketék történelmét kutatta Sun Ra amerikai dzsessz-zongorista, zenekarvezető és zeneszerző 100 éve született.
Sun Ra (Herman Poole Blount) amerikai dzsessz-zongorista, zenekarvezető és zeneszerző 100 éve, 1914. május 22-én született. Az Alabama állambeli Birminghamben látta meg a napvilágot Herman Sonny Blount néven. A swing korszak zenéjén cseperedett fel, Bessie Smith, Ethel Waters énekét, valamint Fletcher Henderson együttesét hallgatta. Az alabamai A and M Universityn tanulta a muzsikát, majd áttelepült Chicagóba. Már fiatal zongoristaként tagja lehetett Fletcher Henderson zenekarának, de Coleman Hawkinsszal is zenélt, és a hangszerelésben is jeleskedett. Első saját zenekarát a harmincas évek elején alakította meg, de azután inkább varietékben szerepelt, ezért erről a korszakáról csak keveset tudni.
A negyvenes években bukkant fel ismét, akkor már Joe Williamst és LaVern Bakert kísérte, hangszereléseit pedig Fletcher Henderson együttese adta elő. A negyvenes évek végén megalakította Arkestra nevű tíztagú big bandjét, velük készítette egyik leghíresebb lemezét, a Sun Songot. Az Arkestrából a hatvanas évekre a korszak egyik legprogresszívebb formációja lett. A zenekar különböző földöntúli és misztikus neveket felvéve több mint három évtizeden át létezett, nagyszerű tagokkal és olyan kitűnő vendégművészekkel, mint Lester Bowie vagy a Magyarországon is többször koncertező Archie Shepp. Több zenésze vissza-visszatért, bár nem lehet mondani, hogy Sun Ra túlfizette volna őket. Zenészei között szigorú fegyelmet tartott, eltiltotta őket a drogok és az alkohol élvezetétől, és még a késő éjszakai órákban is próbákat tartott.
Zenekarvezetőként először használt elektromos bőgőt, és az elsők között játszott elektronikus billentyűs hangszereken. Saját darabjai mellett előszeretettel adta elő Duke Ellington, Fletcher Henderson és Jelly Roll Morton szerzeményeit.
Az ötvenes évek végén alapította Saturn Records nevű lemeztársaságát, amely kis példányszámban, egyszerű kivitelben adta ki a lemezeket, gyakran sima, fehér, olykor kézzel rajzolt borítóval.
A műfaj megújítójaként, a free-dzsessz előfutáraként tartották számon. Több mint 200 albuma jelent meg, és az 1990-es években újra kiadták 1938 és 1960 között megjelent albumainak zömét. A szakírók elsősorban a Magic, a Saturn, a Savoy, valamint az It is after the End of the World című albumait méltatják. 1992-ben a big band kategória legjobb zenekarvezetőjévé választották.
A zene mellett verseket és prózai írásokat is megjelentetett, rajongott az ókori Egyiptom iránt, és a feketék történelmét kutatta. Egészen a kilencvenes évek elejéig játszott zenekarával, ekkor azonban szélütés érte. 1993. május 30-án, hetvenkilenc éves korában halt meg szülővárosában.
Fotók: Wikimédia, Alton Abraham
