2017. október 22.  Vasárnap
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. október 22.  Vasárnap   Előd
Pára 9 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vathy Zsuzsa emlékére című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vathy Zsuzsa emlékére

Szerző: / 2017. január 9. hétfő / Kultúra, Irodalom   

Vathy Zsuzsa József Attila- és Márai Sándor-díjas író, újságíró, szerkesztő“Milyen világ is ez, amiben élünk, a második évezred hatodik éve? Csak annyi biztos: az ember (átlagember) a választás illúziójában él.” A 76 éves korában elhunyt Vathy Zsuzsa íróra, Lázár Ervin feleségére emlékezünk.

Szombatra virradó éjszaka tragikus hirtelenséggel, 76 éves korában elhunyt Vathy Zsuzsa, József Attila-, Márai Sándor- és Prima díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Írószövetség tagja. Vathy Zsuzsát az MMA saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek – közölte a művészeti akadémia vasárnap az MTI-vel.

Vathy Zsuzsa 1940. április 15-én született Pápán. Pápán érettségizett, a Türr István Gimnáziumban 1958-ban. Elvégezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemet olajmérnök szakon, majd 1965-ben vegyészmérnök lett a százhalombattai olajfinomítóban. Első novellája 1968-ban jelent meg, 1970-től újságíró, 1986-tól a Képes 7 gyermekrovatának szerkesztője, 1990-92 között a Kortárs prózarovatának szerkesztője, 1992-től szellemi szabadfoglalkozású, szabadúszó író volt.

“Milyen világ is ez, amiben élünk, a második évezred hatodik éve? Csak annyi biztos: az ember (átlagember) a választás illúziójában él. Naponta, reggeltől estig. Pedig azok közül választhat csak, amiket felkínálnak neki, annak is egyetlen célja, hogy ki vegye ki a zsebéből a pénzt. Én! Mi! Én! Ne ő! A világról, saját magáról, életéről, otthonáról nincsenek fontos ismeretei, olyannak látja, amilyennek láttatni akarják. Szabadnak hiszi magát, holott az öltözködéstől az étkezésig, a szórakozástól a munkáig, a hasznos időtöltéstől a nyaralásig mindent megterveztek neki, egy kis túlzással: belecsalogatják, belerángatják. Ó, te szép világ!” (Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk)

Önéletrajzi fogantatású műveiben a gyermek- és ifjúkort, a nemzedéki ellentéteket, a fiatalság helykeresését, az életmódváltás nehézségeit és kudarcait ábrázolta. Erőssége a hiteles, pontos környezetrajz, a dolgok és az atmoszféra realisztikus megragadása.

Vathy Zsuzsa József Attila- és Márai Sándor-díjas író, újságíró, szerkesztő (MTI Fotó: Czimbal Gyula/hirado.hu)

“A világban tömegtervezés, tömegtermelés folyik, az erőszakos kereskedelem több millió embert vezer félre. Dobd el a régit, vegyél újat, közben a világot elborítja a szemét.” (Vathy Zsuzsa: Kávérajzok)

Főként kisregényei lettek sikeresek, közülük a legismertebb a Ki látott rétisast? (1984). Több elbeszélés-kötete is megjelent, például az Adjál nekem vasfogat (1973), Lúdtalpbetét Adonisznak (1977), Az ősi háztető (1980), Éjjel a fűben (1985), Szívrepesve (1989) és a Túlélés románcai (1991). Riportjait az Úgy hívtak, hogy nyúlpatikus (1983) és a Kvarcóra, ír himnusszal (1985) című kötetekben gyűjtötte össze. További művei: Itthon vagyok (1987), Beszélő kert (1993), Itt a szépséget nézzük (1995), Búrkifli (1997), Kalandregény (1999), Gördeszkák és űrdeszkák (2000), Angyalhíd (2003), Herend, az más (2006), Életünk, halálunk (2007), Angolpark (2009). 

Édesapja, Vathy Gábor ügyvéd, édesanyja, Sághi Magda tanítónő volt. Édesapja első generációs értelmiségiként beindította ügyvédi irodáját, az Esterházy Tamás által kedvezményes áron kiparcellázott földekből pedig 70 holdat vásárolt, hogy megalapozza későbbi családja életét. Foglalkozása és “vagyona” azonban alapot szolgáltatott arra, hogy a “nép ellenségének” tekintsék, és 1958 után passzivitásba szorítva élje életét, ami kihatott Vathy Zsuzsa sorsára is. Családja történetét Curriculum vitae (Kortárs Kiadó, 1995) című írásában foglalta össze.

Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk című, 2007-es kötete 11 novellát tartalmaz. Az elbeszélések “vallomások egy gúzsba kötött, mégis lebegően szép ifjúságról”. A címadó írásban is megjelenik az, aki szinte minden eddigi novellában jelen van: a tíz éve elhunyt férj, Lázár Ervin Kossuth-díjas író volt. Házasságát, a két író közös sorsát, sorsközösségét Életünk, halálunk (2007) című drámai vallomásában örökítette meg.

A József Attila-díjat 1986-ban kapta meg, és ugyanebben az évben elnyerte a Móra Ferenc Könyvkiadó nívódíját és Az Év Könyve jutalmat. 1990-ben a Magvető Könyvkiadó nívódíjasa lett. A Nagy Lajos-díjjal 1995-ben ismerték el, a Szobotka-díjat 1996-ban kapta meg. 2010-ben négy évtizedes prózaírói munkájáért és az Angolpark című novelláskötetéért Márai Sándor-díjat kapott. 2013-ban Prima-díjjal ismerték el. 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült.

Vathy Zsuzsa író és férje, Lázár Ervin író, 2005 (Fotó: Wikipédia)

Címkék:

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.