„Mint levelét az ág a fagyban, / számlálgatjuk a perceket.” Ezen a héten a 26 éve elhunyt Nemes Nagy Ágnes gyönyörű versét ajánljuk.
Mi mindent lehet beleszorítani néhány sornyi versbe? Nemes Nagy Ágnes tudatos költő. „Ne mondd soha a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót” – szólt Ars poeticája. Költészete biztos talapzaton állt, a ritmust és a zenét érezzük, szinte hallani véljük verseiben, mégis megmaradunk a valóság talaján, talán mert a szavakkal nem kívánt visszaélni, csodának, eszköznek tekintette őket. Ahogy Szó és szótlanság kötetében írja: „Szédülten figyeltem, micsoda szókapcsolatok bukkannak elő a betűkből, micsoda hallatlan távlatokat nyitó fogalmak rejtőznek az r-ben, a t-ben, a két é-ben.”
Így és ilyennek látja az életet és halált: „Jövendőnk: akárcsak a gyász, / amely már régen megesett, / ismerjük s helyrehozhatatlan.” Nemes Nagy Ágnes nem kesereg, nem próbálja pátosszal vegyíteni érzelmeit, nem kívánja álszentséggel takargatni a valóságot: tudomásul vette a vég eljövetelét.
Nemes Nagy Ágnes 1922. január 3-án született Budapesten és 26 éve, 1991. augusztus 23-án hunyt el szintén Budapesten.
NEMES NAGY ÁGNES: MINDENT TUDUNK
Mindent tudunk. Csak titkolózunk,
akár a találós mesék.
Ki ne derüljön, jól vigyázunk,
amit félünk, s amire várunk,
az iszonyú együgyüség.
Jövendőnk: akárcsak a gyász,
amely már régen megesett,
ismerjük s helyrehozhatatlan.
Mint levelét az ág a fagyban,
számlálgatjuk a perceket.
