Szerda   Malvin

Bejelentkezés   Regisztráció

Küldd el e-mailben a "Viszockij, az orosz “bárd”" című cikket a barátodnak





  (A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező)

Loading ... Loading ...

Viszockij, az orosz “bárd”

Szerző: / 2013. január 25. péntek / Kultúra, Irodalom   

Vlagyimir ViszockijVlagyimir Viszockij lázadó alkata mindenkire hatással volt, a hatalom tartott is tőle, és bár megpróbálták agyonhallgatni, nem jártak sikerrel. Ezrek rajongtak az orosz “bárdért”, ám szervezetét ideje korán felőrölte az örökös feszültség.

Mit kívánt elérni? Polgárpukkasztást, igazságszolgáltatást, szólás- és vallásszabadságot? Az irodalom, a színjátszás számára eszköz volt csupán? Vlagyimir Viszockij (Vlagyimir Szemjonovics Viszockij) orosz költő, színész, énekes, a legnépszerűbb orosz “bárd” 75 éve, 1938. január 25-én született Moszkvában. Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze 42 és fél évet élt. Mindkét végén égette élete gyertyáját, s talán négyszeresen is – költőként, színészként, énekesként, magánemberként.

Vlagyimir Viszockij: Az én Hamletem
(részlet)
Amit a versem elmondhat, kevés –
Mindenre nincs is felhatalmazásom…
Fogantam én, ahogy kell, bűnben és
Vértől, lucsoktól szennyes nászi ágyon.

Jól tudtam én, ha elrugaszkodom
S feljebb jutok – a létem lenne zordabb.
Kész voltam várni hát, amíg jogom,
A vérszerinti, ültet fel a trónra.

Jól tudtam én, hogy mindent megkapok,
Nem vesztek, így a nyereség se csábít.
Akikkel kardot koptattam s padot,
Szolgáltak engem, mint a trónt apáik.

Műszaki tanulmányait hamar abbahagyta a színészet kedvéért. A Puskin, majd a Miniatűr Színház után került 1964-ben Ljubimov híres társulatához, és élete végéig a Taganka Színház tagja maradt. Eljátszotta Brecht Galileijét, Lopahint Csehov Cseresznyéskertjében, Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésben, leghíresebb alakítása Hamlet volt. A tíz évig táblás házakkal futó előadás kezdete előtt a művész a bejáratnál várta énekével a közönséget gitárral kezében, fekete nadrágban és garbóban, ahogy aztán Hamletként is a színpadra lépett. Filmekben is játszott, egy epizódszerepben feltűnt Mészáros Márta Ők ketten című filmjében is, dalai gyakran hangzottak fel kísérőzeneként.

Rövid élete során több mint 600 verset írt, ezek nagy részét meg is zenésítette, első dala 1962-ben született. Énekelt klubokban, színházban, szabadtéren, utcán és lakásokban – ahol éppen engedték. Fő témája és élménye a szabadság, kigúnyolta a hatalmat, az emberi gyarlóságot, éltette az egyszerű embereket, szabad érzéseiket és gondolataikat. Jellegzetes rekedt hangján, gitárhúrokat tépve előadott dalait különleges lendület, szeretet és gyűlölet jellemezte, őszinte volt és kíméletlen.
Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségektől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiségi mártíriumát viselte. Mégis hangosan szólt, szólhatott kivételes erejű színészete és a “pangás éveinek” hangulatát hűen tükröző szerzői dalai segítségével. Költészete mind tartalmi, mind formai és nem utolsó sorban előadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett, melyet azóta is utánoznak.

Viszockij maga volt a lázadás

Vlagyimi Viszockij és Marina Vlady A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, legendás művészt. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi körei, másként gondolkodói között is. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett “össznépi Vologya” ma is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. Napjainkban már a világ számos országában ismerik verseit, dalait és jelentős a nyugati fordítások száma.

Viszockij maga volt a lázadás, a hatalom félt is tőle, így megpróbálták agyonhallgatni. Sikertelenül: szamizdatban kiadott versei kézről-kézre jártak, dalait kazettákon terjesztették. Koncertjeit az utolsó pillanatban tiltották be, ha mégis fellépett, nagy erőkkel vonult ki a rendőrség.
Tizenhárom éven át volt társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő, aki őszintén szerette és próbálta segíteni. Viharios kapcsolatukról a költő halála után Szerelmem, Viszockij címmel írt könyvet. A színész-költő az állandó feszültséget alkohollal próbálta elviselhetővé tenni, ettől persze csak szaporodtak körülötte a botrányok, s szervezete is felőrlődött. Marina Vlady így ír férjéről: “…Az állapotod végre kezdi nyugtalanítani a testvéreidet is. Kezdetben kellemes a társaságod, hallgatni ahogy énekelsz… De mindig elérkezik az az idő, amikor végül elfáradva és kijózanodva azt tapasztalják, hogy ez az egész rémálommá válik. Te kezelhetetlenné válsz, a vodkától megtízszereződött erőd megrémíti őket, és már nem kiabálsz, hanem üvöltesz.”
1980. július 25-én végzett vele a harmadik szívinfarktus – alig volt 42 éves. Sajátos művészete csak halála után, a glasznoszty idején lett legálisan, széles körben hozzáférhető. Kultusza az idők folyamán csak nőtt, több városban Viszockij múzeum is nyílt, a moszkvait fia vezeti. A Taganka színház darabot mutatott be róla.
A brezsnyevi idők agyonhallgatott ikonjának emléke máig sem halványodott el.

Hazánkban Földes László Hobo első Viszockij-átdolgozásai 1998-ban jelentek meg lemezen Adjatok a kutyáknak húst címmel, a zenei munkát Tóth János Rudolf végezte el. Vlagyimir Viszockij legendás orosz költő dalaiból Hobo Farkashajsza című anyagát január 21-én mutatta be a fővárosi Bárka Színházban.