Egy ellentmondásos művész ellentmondásos élete? Lermontov, Puskin, Gogol, Madách, Arany, Petőfi műveihez készített illusztrációk és az aprólékos erotikus témák sugallta virtuóz alkotások. Zichy Mihály egyedi művészete a romantika korában.
„Zichy Mihályt a legbámulatosabb kultúrhistóriai alaknak tartom. Benne egyesítve van a világfi és a legfinomabb, legrafináltabb diplomata a világbölccsel és költővel. Szíve tele jósággal és nemes érzésekkel, ambícióval.” Ifj. Alexandre Dumas
Zichy Mihály az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja 185 éve, 1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben.
Főúri családból származott. A veszprémi piarista gimnáziumba került, ahol nehezen viselte a kötöttségeket, kicsapták, ezért Pesten a kegyesrendiek gimnáziumában folytatta tanulmányait. Közben egyre inkább a rajzolás vált a szenvedélyévé, s a jogi karra járva párhuzamosan Marastoni Jakab festőakadémiáján tanult. A jogi tanulmányok mind kevésbé kötötték le figyelmét, inkább a művészi pálya vonzotta.
Oroszországhoz kötve
Hogy technikailag is fejlődhessen, Bécsbe ment, ahol a természetességre, a valóságfestésre törekvő Waldmüller magániskolájában képezte magát. Első jelentős művét, a romantikus vonásokat mutató Mentőcsónakot is itt alkotta. Munkái hamar kedveltek és keresettek lettek, Haldokló lovag című képét megvásárolta a bécsi Műegylet. Sikereit sokan irigyelték, de közben édesanyjával is összeveszett, aki sokallotta fia bécsi költségeit. A heves természetű Zichy végül közölte a családdal, hogy soha többé nem fogad el hazulról pénzt, s szavát megtartotta.
Ekkor állt be döntő fordulat az életében: felfogadták rajztanárnak I. Miklós cár unokahúga mellé, akit Bécsben gyógyíttatott családja. A bécsi tartózkodás végeztével Zichy is elutazott a családdal Szentpétervárra, itt élte át a magyar szabadságharcot, majd annak leverését, s a cári intervenciót. Többször is szerelmes lett, majd néhány év együttélés és egy gyermek születése után elvette feleségül Alexandra Jersovát.
Ezután megvált a nagyhercegnő udvarától, s független festőként működött. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek. Az arcképek mellett megörökítette az udvar díszünnepségeit és a vadászatokat, Oroszországban fedezte fel az akvarellnek, a szépiának, a grafikus művészetnek a jelentőségét, s ekkor kezdett igazán grafikával foglalkozni. 1858 áprilisában az Orosz Művészeti Akadémia tagja lett, 1859 januárjában megkapta a Sztanyiszlav-érdemrend harmadik fokozatát, majd ez év májusában elnyerte a Császár Őfelsége festőművésze címet, amely 6000 rubelos fizetésével pompás megélhetést biztosított számára.
Eldugott erotikus rajzok
Zichy Mihály a cárok festője, aki a cár unokahúgának tanáraként utazott Oroszországba, majd egy ifjúkori szerelem miatt maradt ott, kettős életfelfogását a művészet területén is megjelenítette. A cári udvar egyik legnépszerűbb és legkeresettebb művésze lett, ám – saját bevallása szerint -, népszerűségét nem csak a hivatalos ünnepségek megörökítésének, hanem erotikus rajzainak is köszönhette. Maga Zichy az erotikus témák feldolgozásáról így írt: “Nem a tárgyban fekszik a botránkoztató, hanem a módban, ahogyan előadva van”.
1913-ban a Nyugatban írt Bálint Aladár: „Zichy Mihály nem erotikus rajzoló, jegyzem ki a cikkből, és ehhez a megállapításhoz hozzáfűzöm azt is, hogy nemcsak az erotikus tartalmú rajzai, hanem általában minden rajza híján van az erotikának. Bármelyik rajzát nézzük, mindenünnen a csodálatosan objektív, kitűnő látású, boszorkányos technikájú, de a dolgokon kívül álló ember kézjegye bukkan elő. Az ilyen művész minden lehet, csak erotikus nem, hiányzik belőle az átélésnek, a motívumhoz való tartozandóságnak az a meleg és minden arisztokratikus felülszemléléstől mentes közvetlensége, amelyet a német ezzel a szóval fejez ki: Einfühlung!” „Rajzai finomak, szellemesek, felfogásban éppen úgy, mint technikában, de még a legbrutálisabb levetkezésben is (sőt éppen ezekben a legerősebben) a puskáját behunyt szemmel néző katona furcsa bátorsága érzik. Csak – azért – is erotikus ő a feminin, tartózkodó arisztokrata természet.”
1874-ben Párizsban telepedett le, ahol bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egylet életébe. Itt készítette el egyik főművét, A rombolás géniuszának diadalát. 1879-ben megrendelést kapott Pétervárról: Lermontov Démonjához, Goncsarov Oblomovjához és Rusztaveli Párducbőrös lovagjához kértek tőle illusztrációt. Miután végzett munkájával, Magyarországra indult, s rövid időre a zalai családi birtokon telepedett le. Az itthon töltött évek alatt – többek között – a Petőfi-kötethez készített illusztrációkat.
1881-ben megint útra kelt. Előbb a Kaukázusban tett körutat, majd visszatért Pétervárra, ahol 1883-ban III. Sándor cár udvari festője lett. Itt érte a hazulról jött ajánlat: illusztrálja Arany János balladáit és Madách művét, Az ember tragédiáját. A felkérésnek örömmel tett eleget, így születtek meg élete legszebb, legmélyebb alkotásai, melyek itthon is népszerűvé tették, s a XXI században is csodáljuk.
Noha többször is készült vissza Magyarországra, magyar állampolgárságáról sem mondott le soha, az utazásra már nem kerülhetett sor. Egészségét élete utolsó szakaszában gyógyíthatatlan betegségek támadták meg, s 1906. február 28-án Szentpétervárott elhunyt.
Képeinek egy részét szülőhelyén, Zalában, a Zichy Mihály Emlékmúzeumban őrzik. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészetre is, Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét. Babits Mihály Erato című kötetét Zichy Szerelem című sorozata egészíti ki.
Felhasznált irodalom:
Petőfi Irodalmi Múzeum
MEK, Nyugat
MTI sajtóanyag
