2017. október 21.  Szombat
Szitálás, gyenge eső 15 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Szitálás, gyenge eső 15 °C Szitálás, gyenge eső

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Zsolnay Vilmos keramikusművész című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Zsolnay Vilmos keramikusművész

Szerző: / 2015. március 23. hétfő / Kultúra, Képzőművészet   

Zsolnay Vilmos keramikusművész Az Európa-szerte felvirágzó szecesszió forma- és motívumvilága szerencsésen ötvöződött a Zsolnay által alkalmazott eozintechnikával. Zsolnay Vilmos keramikusművész és nagyiparos, a porcelánfajansz és a pirogránit feltalálója 115 éve halt meg.

Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született. A pécsi születésű ifjú bár festőművésznek készült, apja kívánságára feladta festői ambícióit, kiváló minősítéssel elvégezte a bécsi Technische Hochschule kereskedelmi tagozatát, 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1865-ben Ignác bátyjától átvette a családi vállalkozásként üzemeltetett, tőkehiánnyal küszködő Zsolnay Keménycserép Manufaktúra vezetését. Az üzemet előbb megmentette az elárverezéstől, majd világhírű gyárrá fejlesztette.

Székely Bertalan: Zsolnay Vilmos keramikus mester, 1894 (Fotó: Nemzeti Portrétár)Zsolnay példátlan eredményeket ért el új eljárások, gyártási technológiák bevezetése terén, épületdíszítő terrakottáit, tűzálló tégláit, mázas edényeit a külföldi piacok vásárlói is szívesen fogadták.

Kitartóan kísérletezett a Pécs, Siklós, Mohács, Óbánya környéki agyagfajtákkal, és a felhasználásra alkalmas lelőhelyeket felvásárolta. A neve alatt 1868. május 5-én bejegyzett gépesített üzem nem csak edényeket, építészeti díszeket gyártott, hanem a kereslethez igazodva a kerámiaipar valamennyi ágával foglalkozott.

Zsolnay kémiát tanult, kísérletezett; üzemében hamarosan már fagyálló burkolólapok, elegáns cserépkályhák és csempék, kézzel festett dísztárgyak, egyedi szobrok, puritán edények és elektromos szigetelőelemek is készültek. Magyarországon először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket.

Már az 1873-as bécsi világkiállításon sikerrel szerepelt, a bronzérem és az elismerő oklevél mellé az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1878-as párizsi világkiállításon egy addig nem ismert, a szakemberek által porcelánfajansznak nevezett, elefántcsontszínű termékkel jelent meg, amellyel elnyerte a világkiállítás nagy aranyérmét és a francia Becsületrendet.

1884-ben kályhagyárat létesített, egyre nagyobb tömegben készítette az épületdíszítő kerámiákat, és megkezdte a fagyálló, mázakkal színezett, épületkülsőkön alkalmazott kőcserép, a pirogránit készítését A keramikus által kifejlesztett kerámiaanyagok több ezer hazai épületet díszítettek és díszítenek, köztük a Gellért Fürdőt, az Iparművészeti Múzeumot, a Földtani Intézetet és a kecskeméti Cifrapalotát. Ez a díszes burkolat ékesíti egyebek között a Mátyás-templom, a kassai Szent Erzsébet-dóm, a Vajdahunyadvár és a Parlament tetejét is.

Miután Wartha Vince kémikus, műegyetemi tanár megfejtette a középkorban alkalmazott fémfényű mázak titkát, Zsolnay gyára a díszedényeken elsőként kezdte alkalmazni az ún. eozinmázat, amely kezdetben rubinvörös volt, de később kikísérletezték a zöld, kék és egyéb színben játszó változatait is. Az eozin bevonatú edények a gyár jellegzetes termékeivé váltak.

Lechner Ödön, Zsolnay Vilmos: Iparművészeti Múzeum tető, Budapest (Fotó: Iparművészeti Múzeum)

A munkában Teréz és Júlia lánya segítette, főként Júlia bizonyult gazdag képzelettel megáldott, termékeny tervezőnek. Miklós fia 1878-tól a kereskedelmet irányította, 1897-ben lett cégvezető. Zsolnay Júliáról kevesen tudják, hogy nemcsak tervező, hanem festőművész is volt, nővére, Zsolnay Teréz tervezőként és a hagyaték összegyűjtésében, megőrzésében is kiemelkedő szerepet játszott. Júlia férje, Sikorski Tádé tervezőként és építészként egyaránt beírta nevét a gyár történetébe, Teréz férje, Mattyasovszky Jakab pedig geológusként is segítette apósa felfedezéseit. 

Zsolnay munkásságának legjelentősebb elismerését kapta meg, amikor az általa az 1890-es években kikísérletezett, eozinmázzal bevont porcelánfajansszal nagy aranyérmet nyert és tevékenységéért francia becsületrendet kapott a párizsi világkiállításon. A Zsolnay gyár a XIX-XX. század fordulóján az Osztrák-Magyar-Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és díszedényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt, kőagyag csöveket egyaránt gyártottak.

Az Európa-szerte felvirágzó szecesszió forma- és motívumvilága szerencsésen ötvöződött az eozintechnikával, ezt azonban Zsolnay Vilmos már nem érhette meg, 1900. február 23-án szülővárosában meghalt. Utódaira a vagyonon és az 1000 munkást foglalkoztató gyáron kívül a magyar kerámiaipar világhírnevét hagyta.

A gyártörténet a Zsolnay család szerteágazó és izgalmas története is. Zsolnay Vilmos, családja és munkatársai nélkül e gazdag örökség nem jöhetett volna létre. A keramikus fia, Zsolnay Miklós kereskedő és üzletember biztosította, hogy a gyár családi tulajdonban maradjon, megőrizve piaci vezető szerepét.

Rippl-Rónai József - Zsolnay Vilmos: Vázák Tiffany-dekorral (Fotó: bibl.u-szeged.hu)

A formaterv valószínűleg Rippl-Rónai József, a dekor feltehetőleg Zsolnay Vilmos munkája. Fehércserépből szabadon alakított (behorpasztott, megcsavart) formák. A formatervezés szabadságával párhuzamosan a máz mintája is természetes szertelenséget, a szabályosságtól való mentességet sugallja. A váza felületét transzparens eozinmáz borítja, melyre opak eozinmázzal vitték fel a mintát adó sötétebb csíkokat.

Zsolnay családja körében
“A magyar faïence mestere abban is hasonlított nagy olasz elődjeihez, hogy művészetének szeretetét bele tudta oltani környezetébe, s legbuzgóbb, legtehetségesebb munkatársait saját gyermekeiben találta. A Zsolnay-család minden tagjának van valami része azoknak a majd előkelően kecses, majd leleményesen bizarr formájú s a szivárvány-szinek teljes varázsát visszatükröztető edényeknek tervezésében, melyek a külföld legelső majolika-gyárainak készítményeit messze túlhaladva, több mint két évtized óta oly sok gyönyörűséget szereznek a finom izlésű amateuröknek.
 A pécsi mester leányai már évek óta nagy sikerrel végzik az edények virágokkal s más népies motivumokkal való dekorálásának munkáját, s ezen a téren Sikorskáné Zsolnay Julia nem műkedvelő többé, hanem valódi művész, ki életet lehel pompás növénydiszítményeibe. A művésznőnek már nem egy képét láthattuk a Nemzeti Salon tárlatán, s a szép mályva-lombok még ma is élénken élnek emlékezetünkben. Zsolnay Miklós, a gyárnak új vezetője, nagyhirű atyjának ambicziójával annak kiváló formaérzékét is örökölte. Az ókor és a renaissance nem egy bájos formáját ő honosította meg a pécsi gyárban és sohasem tér vissza külföldi útról a nélkül, hogy onnan valami új eszmét, új reformot ne hozzon magával. Nem kis előnye az is, hogy a mivel az öreg mester nem dicsekedhetett: ő már praktikus üzletember, ki jól tudja értékesiteni a pécsi híres gyár újabb és újabb vívmányait. Bizonysága ennek a párisi telep s bizonyságai az általa létesített külföldi összeköttetések.
 Képünk a világhírű gyártelep parkjában ábrázolja a Zsolnay-családot. Az öreg mester jobbján fia: Miklós áll; baloldalán hű élettársa, e mellett pedig a leányok: Julia, Sikorskáné, és Teréz, Matyasovszkyné foglalnak helyet.” (Vasárnapi Ujság, 1900. április 1.)

Zsolnay Vilmos keramikusművész és családja a pécsi telep parkjában (Fényképész: Morelli Gusztáv/Vasárnapi újság, 1900))

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek