2017. március 27.  Hétfő
Közepesen felhős 13 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 27.  Hétfő   Hajnalka
Közepesen felhős 13 °C Közepesen felhős

Janus Pannonius, az első magyar lírikus

Walt Whitman világa

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

Janus Pannonius, az első magyar lírikus  
545 éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője és legnagyobb alakja.
Walt Whitman világa  
125 éve, 1892. március 26-án hunyt el Walt Whitman amerikai költő, aki Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit
Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Frederick Grant Banting, az inzulin egyik felfedezője című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Psziché

Frederick Grant Banting, az inzulin egyik felfedezője

Szerző: / 2016. november 27. vasárnap / Psziché, Egészség   

Frederick Grant Banting (1891-1941) Nobel-díjas orvos (Fotó: Wikipédia) 1891. november 14-én született Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos, az inzulin egyik felfedezője. Bár a cukorbetegségre ma sincs gyógyszer, az inzulin sok millió cukorbeteg életét mentette meg.

1891. november 14-én született az Ontario tartománybeli Allistonban. A Torontói Egyetemen 1916-ban szerzett diplomát, majd az első világháborúban a nyugati fronton szolgált katonaorvosként, 1918-ban megsebesült, bátorságáért kitüntetést kapott. Kanadába visszatérve ortopéd sebészként praktizált, és félállásban tanított is az egyetemen.

Frederick Banting és Charles H. Best, 1921 (Fotó: Wikipédia)Praxisa nem ment fényesen, így nem is sejtette, hogy már nem sok választja el a világhírtől. Amikor elveszítette legjobb barátját, aki cukorbetegségben szenvedett, szenvedélyesen vetette bele magát a betegség feltérképezésébe. A cukorbetegség akkoriban lassú, de biztos halált jelentett, és semmilyen ellenszere, kezelése nem létezett. Azt azonban már tudták, hogy kutyákban a hasnyálmirigy eltávolítása cukorbetegség kialakulásához vezet, így adódott a feltételezés, hogy a vércukorszint szabályozásáért a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteknek nevezett sejtjeiben kiválasztódó hormon a felelős. A hormon a latin sziget szó után az inzulin nevet kapta, de előállítása még senkinek sem sikerült. (A szervezet sejtjei csak az inzulin jelenlétében képesek a vérből felvenni a glükózt, hiánya a cukor felhalmozódásához, így a vércukorszint megemelkedéséhez vezet.)

Az inzulin kivonása azonban addig senkinek sem sikerült, mert a folyamat során a hasnyálmirigyben termelődő emésztőenzimek elpusztították az inzulint. Banting kísérleteihez megszerezte a diabétesszel foglalkozó John J. R. Macleod professzor támogatását, aki egy (nem túl jól felszerelt) laboratóriumot bocsátott rendelkezésére. Közvetlen munkatársa az akkor még orvostanhallgató Charles H. Best lett.

Munkatársával több kutya hasnyálmirigyét is eltávolították, a szerv enzimjeit alkohollal hatástalanították, majd konyhasós oldatot készítettek belőle, amely visszainjekciózva meghosszabbította az időközben cukorbeteggé vált kutyák életét. A tisztított inzulint 1922-ben próbálták ki egy cukorbeteg fiún, akinek állapota drámaian javult, és a kezelés megtartása mellett élhette tovább életét.

Az inzulin felfedezéséért 1923-ban Banting és MacLeod (első kanadaiként) megkapta az orvosi (fiziológiai) Nobel-díjat. Bantingot azonban mérhetetlenül felháborította, hogy a díjon azzal kellett osztoznia, aki csak a kutatási lehetőséget biztosította, nem pedig közvetlen munkatársával. A kitüntetést így csak hosszas győzködés után fogadta el, a pénz felét pedig demonstratív módon Bestnek ajánlotta fel.

Az immár híres felfedezőnek a kanadai parlament járadékot szavazott meg, alapítványt hoztak létre számára, a Torontói Egyetem új tanszékét pedig róla és Bestről nevezték el. Számtalan tudományos társaság és akadémia fogadta tagjai közé, 1934-ben lovaggá ütötték.

Az inzulin felfedezője, emberek millióinak megmentője negyvenkilenc évesen, 1941. február 21-én repülőszerencsétlenségben lelte halálát.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek