2017. május 30.  Kedd
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. május 30.  Kedd   Janka, Zsanett
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős

John Fitzgerald Kennedy 100

A kiegyezés napja

Palásthy Ágnes: Arabella sportol

Lechner összes

John Fitzgerald Kennedy 100  
100 éve, 1917. május 29-én született Brookline-ban John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke.
A kiegyezés napja  
150 éve, a kiegyezés évére Ausztriának szüksége volt Magyarországra, hogy birodalmi státusát fenntarthassa.
Palásthy Ágnes: Arabella sportol  
Palásthy Ágnes meséje hatalmas kaland gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Lechner összes  
Lechner Ödön a nemzeti építészet apostola volt, aki alkotásaival ma is hat. Aki kinyitja ezt a szép albumot, megtapasztalja művészi erejét.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Sigmund Freud világa című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Psziché

Sigmund Freud világa

Szerző: / 2014. szeptember 23. kedd / Psziché, Énkép   

Sigmund Freud (Fotó: Wikipédia)“A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre” – írta a pszichoanalízis megteremtője. A XX. század egyik legfontosabb személyisége, Sigmund Freud 75 éve halt meg.

“1856. május 6.-án születtem a morvaországi Freibergben (Pribor), a mai Csehszlovákia egy kis városában. Szüleim zsidók voltak, én is az maradtam…” – írja Sigmund Freud Önéletrajzában, majd így folytatja: “Úgy tudom, hogy apám családja hosszú ideig a Rajna mellett (Kölnben) élt, s a tizennegyedik vagy tizenötödik században egy zsidóüldözés alkalmával kelet felé menekült, és a tizenkilencedik században Litvániából Galícián át vándorolt vissza a német Ausztriába” (Freud, 1989).

Sigmund Freud osztrák orvos, a pszichoanalízis megteremtője 75 éve, 1939. szeptember 23-án halt meg Londonban. Freud 1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma Pribor Csehországban) egy zsidó kereskedőcsaládban. Szüleivel 1859-ben Lipcsébe, majd egy évvel később Bécsbe költözött. Kezdetben a jogi pálya iránt vonzódott, 1873-ban mégis a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be.

Sigmund Freud és lánya, Anna Freud (Fotó: Wikipédia) “Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden ideiglenes pszichológiai ismeretünket egyszer a szervekre levetítve is meg kell tudnunk alapozni.”  1876 és 1880 között Ernst Brücke élettani laboratóriumában dolgozott, így orvosi tanulmányait elég felületesen végezte, s csak 1881-ben avatták orvossá. 1882-ben a bécsi közkórházba került, s minden figyelmét az agyanatómiai kutatásoknak, később az idegrendszer szervi megbetegedéseinek szentelte.1885 tavaszán egyetemi magántanár lett. Az év őszén ösztöndíjjal a híres párizsi ideggyógyintézetbe, a Salpetriere-be került, ahol hisztériára vonatkozó vizsgálatokat végzett.

A pszichoanalitikus nézőpont

1886-ban feleségül vette Martha Bernayst, akivel már hosszú ideje jegyben járt. Még ez év őszén Bécsben telepedett le, ahol idegorvosként eleinte az elektroterápia módszerével kísérletezett, aztán áttért a hipnózisra. A hisztéria kezelésénél a hipnózist arra használta, hogy a hozzá kerülő betegeket tüneteik keletkezéséről kikérdezze. 1895-ben jelent meg Josef Breuerrel, Bécs egyik legtekintélyesebb háziorvosával közösen írt könyve Tanulmányok a hisztériáról címmel. E mű megjelenésétől számítják a pszichoanalízis kezdetét.

“A hisztéria felismerése tehát a beteg helyzetét kevéssé változtatja meg; annál lényegesebben megváltozik utána az orvos viselkedése. Megfigyelhetjük, hogy az orvos a hisztériással egész másképp bánik, mint organikusan beteg emberrel. Amannak a baja iránt nem akar olyan részvétet tanúsítani, mint emezé iránt, mert a hisztériásnak a baja sokkal kevésbé komoly és mégis mintha azzal az igénnyel lépne fel, hogy komoly baj számba vegyék. De ehhez még egyéb is járul. Az orvosnak, aki tanulmányai közben oly sok mindennel megismerkedett, ami az avatatlan előtt titokzatos marad, módjában volt egyes betegségek okairól és az azokra jellegzetes elváltozásokról, például az agyvérzésről és agydaganatról, fogalmat alkotni; amennyiben aztán ez a tudás alapos és helyes, módot ad neki arra is, hogy a kóreset egyes jelenségeit megértse. A hisztériás tünetek részleteivel szemben azonban egész tudása, boncolástani, élettani, kórtani előképzettsége csődöt mond. Nem érti meg a hisztériát, laikusként áll vele szemben maga is. Nos, és ez nem eshet jól olyasvalakinek, aki egyébként olyan sokra tartja a tudományát. Így aztán a hisztériások nem számíthatnak az orvos rokonszenvére, aki őket oly szemmel nézi, mint akik az ő tudományának törvényeit nem respektálják, vagy mint ahogy az igazhívő néz az eretnekekre: minden rosszat feltételez róluk, túlzással, szándékos megtévesztéssel, színleléssel vádolja és azzal bünteti őket, hogy megvonja tőlük az érdeklődést.” (Sigmund Freud: Pszichoanalízis)

A pszichoanalitikus nézőpont arra az elképzelésre épül, hogy a személyiség nem más, mint bennünk lévő erők egymással folytatott versengése és küzdelme. A belső erők dinamikája és a belőlük eredő viselkedés áll e megközelítés fókuszában. A pszichoanalitikus nézőpont központi kiindulópontja Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete. Freud ismerte fel, hogy az emberi viselkedésben meghatározó szerepet töltenek be a tudattalan folyamatok, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a normális személyiség mindennapi életében

Freud később arra a meggyőződésre jutott, hogy a neurotikus jelenségek mögött rendszerint nemi természetű indulatok működnek, és bevezetett olyan szakkifejezéseket, mint a libidó és az Ödipusz-komplexus. Az orvosi egyesületek azonban hitetlenkedve és ellenkezve fogadták elméleteit. Ekkorra már felhagyott a hipnózis alkalmazásával, rátért az ún. szabad asszociációs módszerre, amelynek lényege: a kezelés során mindent elmondani, ami az eszünkbe jut. Figyelme ezután az álmokra és megfejtésükre irányult.

“Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (…) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik.”

Sigmund Freud dolgozik (Fotó: Wikimédia)

1900-ban megjelent Álomfejtés című könyve, amelyben azt állította, hogy minden álmunk valamely elfojtott vágy teljesítése. Közben teljesen elszigetelődött az orvosi világtól, többnyire nem vettek róla tudomást, vagy ha mégis, elméleteit nevetségeseknek tartották. 1902-ben azonban megtört a jég: néhány fiatal bécsi orvos részvételével kis kör szerveződött a pszichoanalízis tanulmányozására, majd 1906 után Svájcban és Németországban is felébredt az érdeklődés e fiatal tudományág iránt. Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalízis megteremtője 1908-ban csatlakozott az analitikus mozgalomhoz, 1933-ig több mint ezer levelet váltottak Freuddal.

“Ezekből a fejtegetésekből joggal lehet arra következtetni, hogy szerintem nincs közömbös álomgerjesztő, tehát ártatlan álmok sincsenek. Valóban, ez a leghatározottabb, kétséget nem ismerő meggyőződésem, eltekintve a gyerekek álmaitól és az éjszakai testi érzékelések által kiváltott álomreakcióktól. Minden más álom vagy egyértelműen lelkileg jelentősnek bizonyul, vagy el van torzítva, és akkor csak a véghezvitt álomfejtés alapján ítélhető meg, amikor megint csak kiderül, hogy van jelentősége. Az álom soha nem bíbelődik csekélységekkel; lényegtelen dolgok miatt nem zavartatjuk alvásunkat. A látszólag ártatlan álmok sem éppen olyan ártatlanok, ha vesszük a fáradtságot, hogy megfejtsük őket. Ha szabad e mondással élnek, az ilyen álomnak „vaj van a fején”.” (Sigmund Freud: Álomfejtés)

1909-ben Freud Amerikába utazott, és Worcesterben megtartotta a pszichoanalízisről szóló előadást, amely később nyomtatásban is megjelent. Hazatérése után tovább folytatta pszichoanalitikai gyakorlatát, és sorra jelentek meg könyvei, mint például: A pszichoanalitikai mozgalom története (1914), Bevezetés a pszichoanalízisbe (1916-17), Tömeglélektan és én-analízis (1921), Az ősvalami és az én (1923), Önéletrajz (1925), Egy illúzió jövője (1927), Mózes és az egyistenhit (1938).

1930-ban Goethe-díjjal tüntették ki, 1935-ben a Brit Királyi Orvosi Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
1938-ban, Ausztria náci megszállása után családjával együtt veszélybe került. Sikerült Londonba menekülnie, ahol elhatalmasodó szájrákja miatt hamarosan elhunyt.

“A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre”- írta a pszichoanalízis megteremtője.

G. Stanley Hall, Sigmund Freud, Carl Jung; back row: Abraham A. Brill, Ernest Jones, Ferenczi Sándor, 1909, Clark University (Fotó: Wikipédia)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek