2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A huszonhetedik város című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

A huszonhetedik város

Szerző: / 2016. december 11. vasárnap / Szubkultúra, Könyvvilág   

Jonathan Franzen (Fotó: Greg Martin)Mivé lesz egy város, melyre senki élő nem emlékszik már, s mivé lesz egy kor, melynek elmúlását senki élő nem gyászolja többé? Az egyik legjelentősebb kortárs író, Jonathan Franzen első regénye szándékosan túlhajtott, hihetetlen jeleneteivel és radikális társadalomkritikájával Thomas Pynchon, Don DeLillo, Robert Coover hetvenes évekbeli “felforgató” fikciójára emlékeztet.

Jonathan Franzen: A huszonhetedik város

Mivé lesz egy város, melyre senki élő nem emlékszik már, s mivé lesz egy kor, melynek elmúlását senki élő nem gyászolja többé? A huszonhetedik város megjelenésével Jonathan Franzen teljes szépírói életműve hozzáférhetővé válik magyarul.

Az egyik legjelentősebb kortárs író, Jonathan Franzen első regénye szándékosan túlhajtott, hihetetlen jeleneteivel és radikális társadalomkritikájával Thomas Pynchon, Don DeLillo, Robert Coover hetvenes évekbeli „felforgató” fikciójára emlékeztet. Szertelen, becsvágyó első regény egy különleges tehetségtől, aki napjainkra az egyik legjelentősebb kortárs íróvá vált, s akinek immár teljes szépírói életműve hozzáférhető magyarul.

Jonathan Franzen: A huszonhetedik városFranzen regényét a New York Times Book Review összetett, sokrétű pszichológiai regénynek nevezte, a Washington Post szerint felkavaró és látnoki könyv meglepő helyzetekkel és provokatív gondolatokkal. A Los Angeles Times-ben pedig ez olvasható róla: „amit elképzel és elmond, azzal mintha megelőzné a korát”.

A Missouri állambeli St. Louis városa, amely fénykorában az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városa volt, 1984 táján már jóformán haldoklik.

Pang a gazdaság, romlik a közbiztonság, nő az elvándorlás, és csökkennek az adóbevételek. Amikor új rendőrfőnök lép hivatalba, S. Dzsammu, egy karizmatikus fiatal nő az indiai Bombayból, felcsillan a remény, hogy a bűnözés visszaszorítása új esélyt teremthet St. Louisnak. De nem így történik, sőt a város vezető személyiségei csakhamar egy mindent átszövő politikai összeesküvés hálójába gabalyodnak, a metropolis kifordul sarkaiból, eluralkodik a terrorizmus, a titkos lehallgatás és megfigyelés, a paranoia – és az egykorvolt Amerikai Álom rettegésbe és fekete komédiába fullad.

Jonathan Franzen A huszonhetedik város című regényét Bart István fordításában jelentette meg az Európa Könyvkiadó.

Jonathan Franzen: A huszonhetedik város
(részlet a könyvből)

Amikor Illinois államnak déli részén kelet felől világosodni kezdett az ég alja, legelőször a madarak neszelnek fel rá. Végig a folyóparton, a város terein és parkjaiban, egyszerre susogni és csiripelni kezdenek a fák. Október első hétfője volt. Ébredeznek a belváros madarai.

Az üzleti negyedről északra, ahol a legszegényebbek laktak, a feltámadó hajnali szél kisöpörte a húgyszagot és a megsavanyodott verejték bűzét a szűk mellékutcákból, ahol ilyenkor már semmi sem mondjuk; egy becsapódó ajtó dörrenése több saroknyira is elhallgatott. A város központi pályaudvarán lerobban trafóházak zümmögése és olykor váratlanul megborzongó drótkerítések kísérteties zizegése közepette tányérsapkás férfiak bóbiskoltak kockafejű tornyokban, miközben alattuk átrendeződött a gördülőállomány. A lejtőkön, kissé feljebb, háromcsillagos szállodák és a feltűnése kerülő magánkórházak álltak. Nyugatabbra hegyes-dombos lett a terep, s az emberi lakhelyeket egészséges fák tarották össze, ez azonban már nem St. Louis volt, hanem egy előváros. A pályaudvar déli oldalán utcáról utcára kockaházak sorakoztak, egyik a másik mellett, s az ágyakban özvegyasszonyok és megözvegyült férjek aludtak, a házak ablakainak redőnyeit, melyeket még egy régmúlt korban eresztettek le, nappal sem fogják felhúzni.

 

Jonathan Franzen: A huszonhetedik város, Fordította: Bart István, 2016, Európa Könyvkiadó

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek