Egy zeneelméleti könyv minden közép- és felsőfokú zenei tanulmányokat folytató fiatalnak, zenetanárnak, a klasszikus formatanban elmélyedni kívánó érdeklődőnek.
A klasszikus periódus címmel jelent meg az Editio Musica Budapest gondozásában a 2011-ben elhunyt Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténésznek, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia volt elnökének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusának utolsó befejezett könyve.
E kézirat első változata közel ötven évvel ezelőtt készült, s tanításból leszűrt tapasztalatok írásos rögzítése volt. Az 1970-es években a Zeneakadémia zenetudományi tanszakán mondtam el először élőszóban, majd jó harminc évvel később még egyszer előadtam egy, valamennyi hallgató előtt nyitott fakultatív kurzus keretében. Az elemzések nem tudományos célra készültek; a szakirodalomra való hivatkozást is mellőztem, a kérdés zenetörténeti tárgyalását sem tekintettem feladatomnak. A könyvben gyakorló zenész szól a gyakorló zenészekhez. Haszna akkor lesz, ha az olvasó élő, érzékletes tapasztalataira támaszkodik, illetve őt ilyen érzékelésre ösztönzi. Kívánatos, hogy a könyv olvasása járjon együtt zenei megfigyelésekkel és feladatok megoldásával, melyekre itt-ott javaslatokat is teszek.
A több mint 250 oldalas kötetet hétfő este mutatták be a Fuga Budapesti Építészeti Központban, a műről Wilheim András és Dobszay Ágnes zenetörténész beszélgetett.
Amint a címe is jelzi, klasszikus formatani tankönyv látott napvilágot, amely Mozart klasszikus zenei stílusának alapelemeiről és gondolkodásmódjáról szól. A kézirat csaknem fél évszázados munkát foglal össze, 1963-ban fogalmazta meg Dobszay László az első változatot, majd a zenetudományi szakon több évtizeden át tanítva kristályosodott ki a teljes, kötetbe rendezett tartalom – mondta el az MTI-nek Wilheim András. „Nem igazán tankönyv, és mégis az.” Laikus is kézbe veheti, de tudnia kell kottát olvasni – fűzte hozzá. „Az elemzések nem tudományos célra készültek; a szakirodalomra való hivatkozást is mellőztem, a kérdés zenetörténeti tárgyalását sem tekintettem feladatomnak. A könyvben gyakorló zenész szól a gyakorló zenészekhez. Kívánatos, hogy a könyv olvasása járjon együtt zenei megfigyelésekkel és feladatok megoldásával, amelyekre itt-ott javaslatokat is teszek” – írta műve ajánlásában Dobszay László.
In memoriam László Dobszay címmel a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság a professor emeritus emlékének szentelte IX. tudományos konferenciáját 2012 októberében. Az MTA BTK Zenetudományi Intézetben rendezett magyar nyelvű előadássorozathoz félnapos angol nyelvű ülésszak társult, amelyen a nemzetközi zenetudományi élet néhány kiemelkedő külföldi képviselője tartott emléke előtt tisztelgő előadást.
Dobszay László Szegeden, 1935. február 2-án született. Történelem- és irodalomtanulmányokat folytatott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, tanárai Viski János (zeneszerzés), Engel Iván (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) voltak.
1990-ben a Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának, még ugyanabban az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola újonnan alapított Egyházzene Tanszakának vezetője lett. Életét elsősorban a tudományos és pedagógiai munka töltötte be, 2008 decemberében mégis elfogadta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöki tisztét, amelyről végül 2011. április 20-án mondott le, mivel méltánytalannak tartotta, hogy a testület nevesítve nem került bele az új alaptörvénybe.
