Benkő László új regénye feltétlenül e sokoldalú író immár harminc kötetből álló életművének egyik kiemelkedő darabja. A spanyol grófnő elszakad az utóbbi évek Benkő-regényeinek a magyar régmúltra koncentráló tematikájától.
A spanyol grófnő szinte végig egy aprócska észak-olasz szigeten játszódik, és egy szinte hihetetlen történetet tár az olvasó elé. Elena grófnő az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a férjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat az Észak-Olaszországot elözönlő németek elől…
Morante gróf lánya az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközének tűnik. A villában, melyet szeretőjétől kapott, a falangista és náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti. Azt azonban senki nem tudja, hogy közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat a Dél-Olaszországot elözönlő németek elől. Háború és szerelem, kaland és szenvedély azonban még így is csak kulissza az ifjú grófnő igazi drámájához képest.
Ez a dráma egy apácazárdában kezdődik a múlt század harmincas éveiben, ahol Elenát zsarnoki hajlamú apja, Morante gróf tartja a spanyol polgárháború kitöréséig, csakhogy – üzleti érdekből – egy olasz kalandor karjaiba löki. Ám, ahogy előrébb jutunk a grófkisasszony sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinál, egyetlen célt szolgál: a gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett törvénytelen gyermekének visszaszerzését.
A történetet a szerző a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg.
A spanyol grófnő nem egyszerűen háborús kalandregény, meglehet ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll annak legnagyobb amerikai és brit mestereivel.
Egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában Benkő László a műfaj elitje előtt jár: a kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni a merésznek tetsző állítással: lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el.
A szerző az utóbbi években néhány divatos és sikeres magyar történelmi regénnyel hívta fel magára a figyelmet (Honfoglalás-trilógia, Tatárjárás-trilógia, Viharlovasok), de saját bevallása szerint ez a könyve az első, melyet saját kedvtelésére írt.
Noha a cselekmény a spanyol polgárháborúval kezdődik és Elena grófnő Olaszországban éli át a második világháborút, Benkő ezúttal igaz történetet írt meg, s az első fejezetben olvasható megemlékezés sevillai látogatásáról és a grófnő feljegyzéseinek megszerzéséről, szintén megtörtént esemény. A második megkülönböztető jegye Benkő művének a jellemábrázolásnak az a foka, amelynél a regény elválik a lektűrtől. A végtelenségig naiv és hiszékeny grófkisasszony útja a német és az olasz titkosszolgálat ügynökeinek kiszolgálásától a fasizmussal való teljes szembefordulásig – ha hiteles – nem lektűr író tollára való feladat és teljesítmény.
