2017. augusztus 21.  Hétfő
Közepesen felhős 21 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 21.  Hétfő   Sámuel, Hajna
Közepesen felhős 21 °C Közepesen felhős

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Az ismeretlen Ady című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Az ismeretlen Ady

Szerző: / 2017. április 12. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág   

Hogyan telt Ady Endre egy napja? Milyennek látta Ady Lajosné Kaizler Anna Ady Endre életét? Hova helyezhető a gazdagodó Ady-irodalomban a sógornő visszaemlékezése?

Van abban valami felemelő és megrendítő, amikor a kezemben tarthatom egy könyv eredeti és új kiadását. Míg az eredeti a Béta Irodalmi Rt. által kiadott vastag papíros, vaskos magánkiadás néhány képillusztrációval, az új, a Szépmíves Könyvek köteteire jellemző, Mohammed Nur által tervezett letisztult borítóval hívogatja az olvasót, hogy betekintsen a 20. század eleji irodalom egyik legnagyobb alakjának, Ady Endre hétköznapi életének nyílt titkaiba.

Az Ady Endre élete és költészete körül létrejött irodalmi kultusz egyike a legjelentősebbeknek a magyar irodalomtörténetben. Petőfi Sándor után talán Adyról írtak a legtöbbet és a legtöbben. „Soha magyar költőről nem írtak és beszéltek annyit, mint Adyról, különösen mióta meghalt. (…) Már-már eltakarja előlünk a költőt az a sok magyarázat, életrajzi adat, aprólékos életepizód (…) Egy nem egészen egészséges Ady-romantika keletkezett, legendák egész köre gyülekezett a költő feje köré„ – írta a költőt sokszor felidéző kortárs és barát, Schöpflin Aladár. Valóban, Ady halála után alig volt olyan családtagja, barátja, távoli és közeli ismerőse, aki ne akarta volna megosztani a vele való találkozás élményét vagy a róla való vélemények kialakulását az utókorral. „Micsoda élet volt, amit élt, istenem. (…) A percek kertésze és az örökélet forrásának mámor-csaposa. (…) Ahol ő jelen volt, ott más nem volt. Ahol ő beszélt, ahol ő prezideált, ott az asztal soha csoportokra szét nem hullott” – emlékezett vissza Móricz Zsigmond, aki az Ady-ünnepen olvasta fel portréját. Az 1920-as évek elejétől az Adyról megjelenő írások és életrajzok némi pátosszal, még több tudatos elhallgatással, de az élet intimebb jeleneteit is felvillantva a meghitt barátság hangján állítják őt az emberközelségbe elénk. Szokták mondani, hogy az ismertség mindenki barátjává tesz. Ady mindenkinek a barátja, szerelme, rokona lett. „Hány arca volt? Sok, mindig más! (…) Arcára nem volt ráfagyva valami állandó maszk, barátnak, társaságnak szóló vagy utcára való kifejezés. Gőg, asszonyi ellágyulás, hisztérikus idegesség, ordító düh, simogató kedvesség váltakoztak rajta, mint októberi égen ború és derű” – jellemezte Nyigri Imre, Ady egyik újságíró ismerőse. A zseni meghal, eltemetik. Sírján dudva és barátok nőnek” – írta Szabó Dezső Ady arcához című művében.

Megírta a maga emlékezését 1923-ban a testvér, Ady Lajos is, majd jó néhány évvel később, a sógornő, Ady Lajosné Kaizler Anna is. S bár Boncza Berta irodalmi szövegként gyengének ítélt naplójánál aligha találunk életközelibb emlékezést, Kaizler Anna egy másik megközelítésből, egy másik élethelyzetből és már-már imádattal átitatott elfogódottsággal igyekszik az olvasó elé tárni a költő életét és jellemét, és tegyük hozzá, a család által egyöntetűen utálatnak örvendett, ám a költő által szeretett asszonyokról is szól. A rajongás már akkor megkezdődött, mikor még csak kislányként távolról figyelte az Ady fiúk szertelenségét, majd miután 1909-ben Érmiszentkirályon egy pünkösdi táncmulatságon megismerkedett a már Zilahon helyettes tanár Ady Lajossal, hamar kapcsolatba került Ady Endrével is. A már Nagyváradot is hátrahagyott – 1899 végén 1900 elején szegődött a Nagyváradi Naplóhoz –, Párizst, Marseilles-t, Monte-Carlót is bejárt Ady ekkoriban még erős érzelmekkel viseltetett Diósyné Brüll Adél iránt. 1909 őszén, az első találkozásukkor a Fővárosi Orfeum egyik páholyában Kaizler Anna tágra nyílt szemmel nézte a Párizsból hazatért, éppen jó passzban lévő költőt, aki Ady Lajos társaságában mutatkozott be. S bár az előadás végignézéséhez nem volt türelme, hamar elköszönt, Ady megtalálta a helyzetet, hogy jobban is megismerhesse, a lányt, akinek öccse udvarolt. 

„Amint rokoni érintkezésünkön belül kezdtem megérteni mindenkitől elütő, soha nem tapasztalt egyéniségét engem is, természetesen, lebilincselt az a rejtély, varázs, szomorúság és végzetszerűség, amely lényéből és életéből áradt.”

Kaizler Anna Ady életének közvetlen tanújaként egyszerre nyerünk betekintést Ady Endre, a költő és Ady Endre, a magánember mindennapjaiba, családi és szerelmi életébe és a XX. századi erdélyi és budapesti polgári élet körülményeibe. Ez együtt dokumentum értékűvé és letehetetlenné teszi az először 1942-ben megjelent életrajzot.

„Már kislány koromban hallottam az Ady-fiúkról, Endréről és Lajosról. Ők Érmindszenten laktak, mi tőlük négy kilométernyire, Érszentkirályon. Az ő apjuk is gazdálkodott, az enyém is. Apámat Kaizler Lászlónak hívták, s ez ugyan – hangzásra – német név. De apám ősei már a XVI. században telepedtek le Magyarországon, s a magyar földdel való viaskodás, a magyar bor, búza ereje, maga az élet itt, az Érmelléken réges-régen ízig-vérig szilágyságiakká, idegyökerezett birtokos-nemesekké gyúrta a Kaizlereket. Anyám, Jakó Ilona, pedig éppenséggel ősi magyar család leszármazottja, amit hármas előneve is bizonyít: szalárdi, félegyházi és farnazsi Jakó-lány volt, ki a szomszédos Szatmárból – ő is birtokról, gazdálkodásból – került apámhoz Szentkirályra.

Ezt azért mondtam el, értessem: a mi portánkon ugyanazon a magvas tisztaságú szilágysági nyelven beszélnek, s ami a mi vidékünkön ezzel együtt jár, ugyanazt a károligáspáros Kálvin-hitet vallják, mint valamikor az Adyékén. Ez pedig azt is jelenti, hogy életfelfogásban, gondolkodásban, régi eszményekhez való ragaszkodásban – nagyjából – az ő portájuk, s a mienk igen kevéssé különbözött. Csak éppen múlt tekintetében tettek túl rajtunk, hiszen tudott dolog, hogy ők a XIII. századig vezették vissza családfájukat. Sőt, lelkes, ifjú Ady-sarjak valamikor, túlzó romantikával, egyenesen Ond vezértől próbálták származtatni magukat…”

A fennmaradt levelezések és a kortársak visszaemlékezései szerint az Ady család tagjai nagyon szoros, szerető kapcsolatban álltak egymással. Ady Endre folyamatosan figyelte és számonkérte öccse pályafutását, magánéletbeli változását, a szülőkkel való kapcsolatát, Ady Lajos pedig nem hagyott ki egyetlen lehetőséget se, hogy bátyját óvja vagy intézkedjen helyette. Ahogy Dénes Zsófia az Egyszeri kaland című kötetében írta: „(Ady Endrének) „Bandinak” csak „Lajoska” maradt, ahogy a felesége is, a magas termetű, szilágysági fiatalasszony – talán szelíd lényéért és örök jóindulatáért – az egész családnak csak „Annuska” volt. A két fivér nagyon szerette egymást. Ilyen bensőséges viszonyt testvérek között sehol nem láttam. Már az első pillanatban megéreztem, hogy ők mennyire kapcsolódnak. Pedig egészen különbözők voltak. De így fogadták el egymást.”

Ebbe az egymást óvó és szerető családba került be az emlékiratíró Kaizler Anna, aki 1910-ben ment feleségül Ady Endre öccséhez, Ady Lajoshoz. A szerző rajongva figyelte Ady Endre életét, költészetét, feljegyzéseit kiegészítette az Ady-portán fellelt Ady-levelekkel, a családi események krónikáival, Léda jellemzésével, a Csinszka-történettel és a Dénes Zsófia-szállal – meg sok minden mással, s végül 1942-re összeállt az Érszentkirályon elkezdett emlékirat. Benne végigkövethetjük a költő utazásait, nyugat-európai kalandozásait, de vívódásait, hazameneküléseit is a szülői házba.

Ady Endre (1877-1919), Ady Lajos (1881-1940), Ady Lajosné Kaizler Anna (1891-1956), Boncza Berta (1894-1934), Putty Lia (1897-1931), 1917. július 8., Balatonfüred (Fotó: PIM)

A párhuzamos életrajz, tágabb értelemben az Ady-fiúk története páratlan kortörténeti panorámakép is a korszak íróiról, művészeiről, a szerkesztőségek kulisszatitkairól, szerelemről, házasságról, alkotásról és válságról, hétköznapokról és társadalmi eseményekről, arról a miliőről, amelyben élt és alkotott Ady Endre. Is. A miliőről, amely nemcsak Párizs, Nizza, Firenze, Budapest és Nagyvárad, hanem Érmindszent, Kalotaszeg, Csucsa, Kolozsvár. És a Szilágyság. Megtalálható ebben az életrajzban minden, ami Ady Endrét érintheti és minden, ami az olvasót érdekelheti.

Ady Lajosné Kaizler Anna: Az ismeretlen Ady, Szépmíves Könyvek, 2017

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek