2017. szeptember 26.  Kedd
Közepesen felhős 18 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. szeptember 26.  Kedd   Jusztina
Közepesen felhős 18 °C Közepesen felhős

A West Side Story sikere

William Faulkner világa

Mechwart András munkássága

Jack Kirby 100

A West Side Story sikere  
60 éve, 1957. szeptember 26-án mutatták be a West Side Storyt a New York-i Broadway-n.
William Faulkner világa  
120 éve született William Faulkner, akinek művészete a Dél világában gyökeredzik. Nosztalgiával nézi a hagyományos, ültetvényes világ pusztulását, nem tudja elfogadni az iparosodó társadalmat.
Mechwart András munkássága  
110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
Jack Kirby 100  
100 éve, 1917. augusztus 28-án született New Yorkban Jack Kirby, a képregény atyja, az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Bánffy Miklós emlékei című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Bánffy Miklós emlékei

Szerző: / 2017. szeptember 13. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág   

Bánffy Miklós, az egykori magyar külügyminiszter, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező a két világháború között meghatározó szerepet játszott az erdélyi magyar irodalom fejlesztésében.

Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos családból származó Bánffy Miklós gróf egykori magyar külügyminiszter, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező 1874-ben Kolozsváron született és 1950-ben Budapesten halt meg. Élete során Bánffy Miklós mindig kapcsolatban állt a művészetekkel, zenét szerzett, festett, kosztümöket és díszleteket tervezett, színdarabokat írt és szépirodalmi tevékenységet folytatott.

1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. Erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet, az Erdélyi Múzeum Egyesületet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet. Az erdélyi református egyházkerület főgondnokává választották. 1912 és 1918 között a magyarországi állami színházak, köztük a budapesti Nemzeti Színház és Operaház, intendánsa volt, emellett zenét szerzett, festett, kosztümöket és díszleteket tervezett, például Bartók újító szellemű operáinak színpadra állításában is érdemeket szerzett. A kolozsvári Magyar Opera A kékszakállú herceg vára című Bartók-operához tervezett jelmezeinek rekonstrukciói közül Judit és Kékszakáll kosztümjeit. Gróf Bánffy Miklós 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa, tervezője volt, 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1923 és 1927 között pedig a Képzőművészeti Tanács elnöke volt. Miután visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. Grafikusként is maradandót alkotott: az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet ő illusztrált. 1921. április 14. és 1922. december 19. között pedig a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be. Szépirodalmi tevékenységet is folytatott, nevéhez fűződik Erdély világát bemutató regényciklus, az 1934 és 1940 között megjelent Erdélyi történet trilógia. Kolozsvár és Kolozs vármegye főispánja, 1910-től képviselő volt, 1921-1922-ben pedig külügyminiszterként dolgozott.

Bánffy Miklós életében népszerű ember volt sokrétű műveltsége, modora és kiállása miatt, halála óta viszont csak az utóbbi néhány évben kezdtük újra fedezni. S bár az utóbbi néhány évben egyre inkább igyekszünk feleleveníteni kulturális értékeit, valójában méltatlanul elfeledett alakja lett a magyar kulturális és politikai életnek. Egy letűnt kor ajtaját zárta be rendkívül gazdag életművével. Kiemelkedő módon képviselte a kultúra szinte minden ágát – hiszen egyszerre volt író, költő, grafikus, színigazgató – amelyet a kommunizmus megpróbált eltüntetni a történelem süllyesztőjében.

Nevét ma már nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem Európa-szerte és Európa határain túl is (remélhetőleg) egyre többen ismerik. Egyet kell értsek William Faulknerrel, aki szerint “A múlt nem merül feledésbe, épp ezért nem is múlt.”, s ennek szellemében külön öröm, hogy a jelen és a jövő számára a Szépmíves Könyvek felkarolta gróf Bánffy Miklós, az egykori polihisztor külügyminiszter életművét, és utószóval, jegyzetekkel, névmutatóval és képmelléklettel jelenteti meg visszaemlékezéseit.


Gróf Bánffy Miklós: Emlékeimből

„És következtek vihar nélküli, de könyörtelen idők!”

„Azon a tündöklő papírtáblán Ferencz József halálhíre állott. Mindenki tudta, hogy igaz, és mégis el nem hihetően hangzott. Csak erőszakkal lehetett elképzelni, hogy az, akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lett a magyar királyság és az Osztrák–Magyar Monarchia fogalmával, aki legtöbb ember előtt már nem is élő és halandó embernek, hanem el nem múló szimbólumnak látszott, hogy az nincs többé. Erőszakosan kellett levonni a gyászhír következményét, azt, hogy mától fogva új uralkodó van, alig ismert fiatalember – nem többé az az öreg, mindenki előtt ismert, és mégis mindig rejtélyes nagyúr, kit mindenki valami örökkévaló és soha meg nem változó legfőbb hatalomnak tudott. Annak a hírnek hallatára, amely pedig az emberi egyenlőség örök törvényét igazolta, majdnem csodálkozás vett erőt az embereken, akár a természet mindennapi rendje változott volna meg.”

Gróf Bánffy Miklós író, grafikus, intendáns, külügyminiszter 1932-ben írt visszaemlékezése az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg először Kolozsváron. Az emberöltőnyi idő ellenére a kitűnő memoár mit sem vesztett aktualitásából, a szerző éles, tűpontos megjegyzései, meglátásai, krónikás kiszólásainak valóságtartalmai ma sem kérdésesek az olvasó utókor számára. Bánffy született mesélő, jegyezték fel róla, lenyűgözőek a leírásai, csodálatos emlékképekbe sűríti a korszak eseményeit, miközben remek politikai és erkölcsi éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Az Emlékeimből a világháború és a Monarchia krónikája, az 1916-os koronázás szürreális pillanatainak megörökítése, a Károlyi-féle hatalom és a forradalom kaotikus mindennapjainak bemutatásán túl Bánffy részletesen beszámol politikai szerepéről, küldetéséről, valamint a Tanácsköztársaság Európában félelmet keltő megjelenéséről, hiszen az összeomló Monarchia romjain létrejövő bolsevik hatalomban a Nyugat nemcsak saját magát féltette Oroszország befolyásától, hanem az új nemzetállamokat is. És miközben Bánffy és az emigráció politikusai lobbiznak a magyarságért, mentenék, amit még lehet, a nyugati diplomácia titkos köreiben már rajzolják Kelet-Közép-Európa új térképét, s a népek tengere elönti Budapestet.

 

Gróf Bánffy Miklós: Huszonöt év

„Drámai idők következtek…”

„Éppen huszonöt éve most, hogy Magyarország Trianonban aláírta a reáparancsolt békét. Azt a békét, ami háborús bűnösként állítja oda a magyarságot, pedig háborút akkor sem akart nálunk senki, és akkor is ugyanúgy ragadtak meg idegen erők, vittek minket harcba, romlásba, pusztulásba, ahogy most, húsz esztendővel később.”

Gróf Bánffy Miklós író, grafikus, intendáns, külügyminiszter 1945-ben írt visszaemlékezése egyszerre tényfeltáró dokumentum és emlékirat, melynek középpontjában a Horthy-rendszer első évtizede áll. Ugyan az eredeti írói szándék nem valósult meg maradéktalanul, hogy tudniillik a második világháború tragédiájáig tartó időszakot kívánja rögzíteni, az írásmű páratlanul izgalmas emlékezet-történet és (kül)politikai helyzetelemzés a Trianont követő időszakról, valamint az Erdélyt érintő kérdésekről. Bánffy ugyanis már 1923-ban kereste a lehetőséget a hazatelepülésre. („Fájdalmas volt, de ebbe a fájdalomba öröm is vegyült. Először akkor láttam viszont gyönyörű otthonomat, Bonchidát. Minden még úgy volt, ahogyan otthagytam utoljára 1918-ban. Erdélyi látogatásom erősen hatott reám. Ottlétem alatt először villant meg bennem az a gondolat, hogy végleg visszajöjjek szülőföldemre, és távol minden politikától, újra irodalmi munkába fogjak.”) Végül 1926-ban ténylegesen hazatért Bonchidára és Kolozsvárra – egy másik országba. Ahogy írja, belejátszott ebbe az a lassacskán elharapózódó szellemi tespedés, amit ő a politikán kívülről már ekkor észrevett. És ezzel meg is szakad a diárium, az utolsó fejezet már nem is gépiratos, csak a ceruzával írt kézírásos lapok maradtak fenn. Ennek ellenére az elkészült memoár lebilincselő olvasmány, hiteles forrás a történelem iránt érdeklődőknek, és egyáltalán: a könyv mindazok számára remek időutazást nyújt, akik az arisztokrácia, Erdély, a Bethlen-korszak és a két világháború közötti Európa történetében kevésbé jártasak.

 

Gróf Bánffy Miklós: A külkereskedelmi politika eszközei

„Régen ez a rend védte meg az országot török, német, tatár ellen…”

Kultúrtörténeti szenzáció gróf Bánffy Miklós első, nagyobb lélegzetű műve, mely jószerivel az ismeretlenség homályában maradt az eltelt több mint száz év alatt. Benne a közéleti Bánffy jelenik meg, s történik mindez 1902-ben, nem sokkal azután, hogy a szerző befejezi jogi tanulmányait Kolozsváron, illetve Budapesten és Berlinben.

„Magyar nyelven a külkereskedelmi politika céljai és fegyvereiről, azok alkalmazásáról nem ismerek egy oly eredeti művet sem, mely a nemzetgazdasági rendszabások e teréről valamennyire is teljes képet nyújtana, fordításban is csak egyet, Schraut művét, melyet ifj. Emich Gusztáv fordított le németből. Ám ezen munka, mely különben sok tekintetben elavult, csakis a szerződésekkel és azok intézkedéseivel foglalkozik, és egyáltalán figyelmen kívül hagyja az állami akarat azon rendszabásait, melyek nem szerződések útján és értelmében foganatosíttattak. Márpedig a külkereskedelmi intézkedések között az autonóm eredetűek bizonnyal igen nagy fontossággal bírnak, s azok ismerete nélkül a nyújtandó kép hiányos volna.”

Bánffy a munkát kézikönyvnek szánta azoknak, akik a külkereskedelem terén tevékenykednek, illetve annak kérdései iránt érdeklődnek, s a nemzetgazdaság egészének összefüggéseiről az érdeklődő olvasó nehezen juthatott megfelelő információk birtokába. Mint ilyen, ez a mű az első magyar nyelvű összefoglalás. S hogy szükség volt-e erre? Természetesen. Mert a polgárosodás útjának korlátai már ekkor fennálltak, a Monarchia társadalmi berendezkedése egyedi fejlődési utat mutatott, ahogy erről később, három évtized múlva sokszorosan értekezik Márai Sándor is. De a közteher és a társadalmi szerepvállalás a gazdasági háttérrel bírók számára elengedhetetlen, mert mindenki, ahogy írja, saját érdekét is előmozdítja ezáltal. És midőn tesz a humanizmusért, a honszeretetért is cselekszik. A száz éve magánkiadásban megjelent ismeretterjesztő munka, ez a különleges Monarchia-portré.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek