2017. október 22.  Vasárnap
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. október 22.  Vasárnap   Előd
Pára 9 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Feszty Árpádné: Akik elmentek című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Feszty Árpádné: Akik elmentek

Szerző: / 2017. március 7. kedd / Szubkultúra, Könyvvilág   

“A gyászév letelte után kezdődtek az asszonyi intriquak. Jöttek az asszonyok elvetetni magukat.” Hogyan élte meg Jókai Mór “második fiatalságát” mostohalánya, Feszty Árpádné Jókai Róza?

“Nagyanyám halála után fél évvel megismerkedtem Feszty Árpáddal, ki akkor Párizsba készült hosszabb időre. Miattam, mert én papától sem nem tudtam, sem nem akartam elválni (akkor még azt hittem, szüksége van rám), lemondott párizsi útjáról, s elvett.”

Jókai Róza festő-író, Jókai Mór fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Feszty Árpád felesége, Andrássy Gyula leánya… édesanyja pedig színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született. A kaotikusnak ható genealógia már elsőre is figyelemfelkeltő, hiszen olyan családi történetekbe enged bepillantást, amelyek jószerivel a maguk korában sem voltak ismeretlenek a nagyérdemű előtt. Jókai ismertsége, elismertsége, írói-politikai pályája mögött azonban a magánélet mezsgyéje titkokkal van tele, s bármennyire is igyekeztek megóvni részleteket mindennapjaik kuszaságáról, a viharos életrajzi események, a Jókai-per kiszivárgott fejezeteinek hátterében ott áll a lány vallomása: Jókai Róza mesél és mesél, kedves-fájó visszaemlékezéseiben megjelennek a színészvilág apró titkai, Jókai írótársainak portréi Gárdonyitól Mikszáthon át Justh Zsigmondig és Bródy Sándorig, a festő iskolák alakjai Munkácsytól Mednyánszkyig. És persze gyermekkor, viszontagságok, szerelem, házasság, de mindenekelőtt: Jókai. Meg a helyszínek: Balatonfüred, Svábhegy, Párizs. És újfent Jókai… Majd egy örökségi per részletei.

Jókai 1886-ban elvesztette feleségét, Laborfalvi Rózát. Halála valóban és szó szerint megbénította Jókait. Fogadott lánya cipelte városról városra Olaszországban, hogy lassan felejteni kezdjen. 1894-ben ötvenéves írói jubileumára műveit százkötetes díszkiadásban jelentették meg, s értük százezer forint “nemzeti ajándékot” vett át.

Jókai Róza visszaemlékezése szerint Jókai egy szelíd, türelmes, szomorkás és beteges ember volt, akit első felesége nagyon szigorúan fogott, sokkal inkább anyai gondoskodással, szigorral és gyakran hidegséggel vett körül és “tartotta kordába”. A festő-írónő nagyanyjáról is igen szigorúan ír, úgy látta, hogy az uralkodni vágyás a színésznő alaptermészete volt. “Szüksége volt alattvalókra, akik őt egész nap dicsőítik, csodálják, s végre – s ez volt a legfőbb cél -, hogy az ura minden lépését velük ellenőriztethesse: kémeknek.” A fiatal Róza tragédiának látta nagyanyja és Jókai házasságát. S mégis, miután Laborfalvi Róza elhunyt – Feszty Árpád udvarlását is hanyagolta, majd Jókai érdekeit szem előtt tartva a festővel házasságot kötött -, lassan átvette nagyanyja szerepét: óvták a mindennapok buktatóitól, figyelemmel kísérték, nehogy kihasználják politikai befolyását.

A gyászév letelte után az idős írót gyakran felkeresték ismerős és idegen asszonyok: “kezdődtek az asszonyi intriquak. Jöttek az asszonyok elvetetni magukat.” Az írás anyagi biztonságot és jólétet is hozott számára, így jogos volt az örökséget féltő család megrendülése, mikor 1899-ben feleségül vette a 20 éves Nagy (Grósz) Bella színésznőt. Jókai Róza és unokahúgai – akik addig szoros felügyelet tartották és támogatásban részesítették az írót – egyenesen a bolondok házába akarták csukatni a nagyon is tiszta tudatú írót. 1900-ban feleségével megtekintette a párizsi világkiállítást, s a francia írók meleg ünnepléssel fogadták.

A jelen kiadás Jókai Róza mindkét memoárját tartalmazza.

Részlet a gyerekkorról:
“Emlékszem nagy felfedezőutakra; fel-le lépcsők veszedelmeire, amiket apró, vastag lábaim csak a nagy, jó ember segítségével tudtak leküzdeni. Ha elfáradtam (panaszos hangomat hallom ma is: “elesik a Józa”), ölbe vett. Ölbe különben, azt hiszem, sokan vehettek; s ezalatt váltak lassan ismerőssé, rokonná vagy ellenséggé az idegen, új arcok.
Ezek közül kiemelkedik egy csúnya, fekete, vigyorgó fej; mindig nevet, nagyokat ugrik, s engem aztán visz, úgy táncol. Netti volt, a tót szakácsnőnk. Első bizalmasom. 
Homály, kusza képek, sok állat; nagyon szerettem őket. Vagy egy évig megint semmi pontos emlék, csak apró, gomolygó képek. Azután kinyúlik a ködből, mint útmutató, az első nagy fájdalom, a kisgyerek fájdalma! Óriásivá nő, akármilyen kicsi. Később elfelejti az ember, nem számol vele, pedig sok későbbi baj magva rakódik le a még öntudatlan kis lélek rejtett zugaiba.”

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek