2017. szeptember 25.  Hétfő
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. szeptember 25.  Hétfő   Eufrozina, Kende
Pára 9 °C Pára

Mechwart András munkássága

Jack Kirby 100

Caligula, az őrült császár

“Tényleg nincs itt más?”

Mechwart András munkássága  
110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
Jack Kirby 100  
100 éve, 1917. augusztus 28-án született New Yorkban Jack Kirby, a képregény atyja, az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja.
Caligula, az őrült császár  
2005 éve született Caligula római császár, aki uralkodása alatt szörnyen kegyetlen és gátlástalanul pazarló volt.
“Tényleg nincs itt más?”  
D. Magyari Imre nem csak kulturális kalandozásairól mesél a Bécs - Kulturális kalandozások című könyvében. Nem csak. Történelmi visszatekintésekkel kiegészítve beszámol tapasztalatairól és humorral átszőtt élményeiről is.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Hazánk fia, avagy egy betű titka című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Hazánk fia, avagy egy betű titka

Szerző: / 2017. január 11. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág   

Kovács Attila Zoltán (Fotó: Facebook)Kilenc kötet: ez a mérlege Telkes Margit orvos-írónak, bár rögtön hozzá is kell tenni, hogy ez a teljesítmény az utóbbi pár év hozadéka csupán. – Telkes Margit Vendégjátékos voltam c. kötetéről Kovács Attila Zoltán írt.

(Telkes Margitról)

Vagyis a téma érlelődése vagy a sztoikus megfigyelés időszaka hosszas évtizedekig tartott, mígnem papírra is került. A formailag válogatott novellák ciklusba rendezése azt sejteti, hogy a szerző valójában egy nagyregény fejezeteit illeszti egymásba, egymás mögé, hogy aztán az olvasóra bízza a befogadás mikéntjét. Önéletrajz? Másképp? Vagy így: Önéletrajz. Másképp.

Ez az önreflexív próza jóval több, mint egy klasszikus autobiográfia, hiszen nem az én-beszélő narrátoré a főszerep egyik esetben sem. Ahogy az ismert frázis: nincs történelem, csak történetek vannak; nem az én beszél, hanem az „én”-ek beszélik el… a történetet. Meg az „én” történetét. Az utolsó kötet kapcsán ez térben Közép-Európa, időben a múlt, a közelmúlt és a jelen. Ez a torzó huszadik század a maga történelmi zűrzavaraival, az izmusok káoszában, a stílusok és korszakok egyvelegében, a háborúk és a pusztítások poszttraumáival, a látszólagos békeidők önpusztító feszültségében az egyén újra és újra felfedésre váró kivagyisága. Vagy a túlélés tér- és időterritóriuma. Legkevesebb két generáció tükrében.

Hol is?  Budapesten, Bécsben, Amerikában, Németországban, valamelyikben a kettő közül, inkább a nyugatra esőbben, hiszen hol van még 1991? Vagy egy kártyaparti asztalánál, egy budai villában, a konyak és a mezítlábas cigi csípős füstjében, a csípős dialógusok pörölysúlyában. Mintha csak Nemes Nagy ablakán tekintenénk be egy irodalmi fotóra. Gyűlölni csak pontosan, szépen, írja Telkes egy helyütt…

Illetve: Mikor is? A hetvenes évek, emigráció, jugoszláv nyaralás és szökés, a kádári Magyarország és a kusza-tökéletlen rendszerváltozás időszaka. Pár évtized mindössze, ami alatt több évszázadnyi esemény zajlott le, legalábbis itt, a posztmonarchia Kárpát-medencéjében, a népek tengerében, ahol azt hittük, béke van. A lélekben is, a hétköznapokban is. De a diktatúra természetrajzában ez csak a szürke felszín. Ja, hogy melyik diktatúráé? A nyugati cserbenhagyóé meg a keleti abszolutiszikusé. Meg a saját nevelésűé, amelyik 1947-től formálódott, aztán 1956-ban deformálódott, ’57-től meg stabilizálódott. A szabadság nehéz levegője, kérdezhetném a szerző szavaival?… Egy generáció haláltusája? Legalábbis itt, a Kárpát-medencében, írhatnám újra, de nem: épphogy nem itt, hanem a menekülésben, az emigrációban.

Telkes Margit: Vendégjátékos voltamUgyebár: nevedről lehull az ékezet, írta egykor Márai, egy parafrázissal kivégezve az átkos rendszert és átkos korát, egyben tökéletesen körülírva a forradalom utóhatását s az emigráció lélekpusztítását mint irreverzibilis folyamatét, amely a társas létet is felszámolja egyszer és mindenkorra. (Telkes történetbeli „E”-betűje még ennél is súlyosabb üzenet…)

Nesze neked, hazánk fia, lehet bugriskodni itthon a nyugati léttel, csak közben a nyugati színes hétköznapi lét is csak innen, a szürke-fakó kádárizmusból tűnik szivárványnak. Mert a nyugat alkonya is lassan több évtizedes már, mint tudjuk. De nincs visszaút, foglalja össze Telkes is, címben, kisprózában.

És a jelen? Mi van a rendszerváltozás léte megnemlétének megformálhatatlanságával? Már irodalmilag, teszem hozzá… Mert rossz kezdetnek, rosszabb lesz vége majd, kacsinthatnék össze Shakespeare-rel és Telkes Margittal (idézi a Gondok c. novellában), de tény, hogy az utóbbi negyedszázad kibeszéletlensége friss terep akár. No meg ami azalatt történt. S hogy ez novellába kívánkozik? Hát persze (Boldog ház, Vendégjátékos voltam).

És hogy kikkel, jöhet a jogos kérdés a hol meg a mikor után?

Mindazokkal, akikkel az orvos-író érintkezett vagy tudomása volt róluk, vagy csak hallotta egyik-másik meghökkentő-megdöbbentő anekdotát vagy sztorit. Mert a téma a földön hever…, de hogy ebből hogyan lesz kiváló novellisztika, azt csak a sokkötetes szerző tudja. A Vendégjátékos voltam izgalmas és letehetetlen történetek lánca, mely akár néminemű összefoglalása is lehetne e kiváló novellisztikának, ami tipikusan huszadik századi lenyomat. De nem borostyánkő-lenyomat, hanem éles, karcoló penge, amely durva nyomot hagy bennünk, látható marad, és mindig gondolkodásra, visszatekintésre, kortársiasan szólva „újratervezésre” invitál. Vagy kötelez. Ulysses-sors ez összességében, ami előbb-utóbb nagyregényért kiált.

KAZ
irodalomtörténész, könyvkiadó, KITÁSZ-elnök

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.