2017. február 26.  Vasárnap
Közepesen felhős 4 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 26.  Vasárnap   Géza
Közepesen felhős 4 °C Közepesen felhős

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

És legyenek jelek..

Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk

Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
És legyenek jelek..  
Erdős Virág töredékei, hosszabb költeményei és a fényképek egymást kiegészítve, egymással beszélgetve jelenítik meg a nagyvárosi nyomort és fejezik ki mondatlanul, mégis intenzíven a segítés, a változtatás mohó vágyát.
Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk  
Az Agave Könyvek kiadóvezetőjével, Velkei Zoltánnal a könyvpiacról, olvasási szokásokról és az idén megjelenő könyvekről is beszélgetett Kibelbeck Mara.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Majdnem tökéletes című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Majdnem tökéletes

Szerző: / 2016. szeptember 29. csütörtök / Szubkultúra, Koncertek   

Tállya (Fotó: Kerekdomb Fesztivál) Ha egy kezdő fesztivált megtámad néhány gyerekbetegség, abban semmi különös nincsen. A Kerekdomb Fesztivál és Bormustrának viszont alig-alig volt pár kiütése, és csak a legutolsó nap majdnem-legutolsó perce tartogatott olyan élményt, amit szívesen kihagytunk volna az életünkből. Egyébként: őszi napsütés, élő zene, bor, gyerekhordák, és felszabadult nyugalom.

Kerekdomb Fesztivál 2016

A fesztiválokkal a gyerekbetegség a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ha nem vigyáznak eléggé, előbb-utóbb népszerűek lesznek. Ki se látszanak többé, úgy ellepi őket a sokadalom, a söreik és rövidjeik észrevétlenül felvizeződnek, a személyzet meg bunkóságot súrolóan magabiztossá, vagy óraműpontossággal ketyegő profivá változik. A programok elvesztik önértéküket és frissességüket, és egy megszilárdult rendszer biodíszleteivé degradálódnak. Nem mondom, ebben is felfedezni pozitívumot – az ember nem azért megy a Szigetre, hogy innovatív, csendesülős zenéken merengjen a lemenő nap fényében, hanem hogy orrvérzésig vedeljen és ugrabugráljon. Mégis, semmi sem hasonlítható ahhoz, mint amikor egy maroknyi szuperlelkes stádiumban lévő ember először hoz létre valami újat, először izgul, először ejt szerethető hibákat, a közönség meg annak az élménynek a részévé válik, hogy valami jó kezdődött el, aminek ott állhatott a startkövénél.

Varró Dániel, Kerekdomb Fesztivál 2016, Tállya (Fotó: Kerekdomb Fesztivál)

Ilyenre sikeredett az első Kerekdomb Fesztivál Tokaj-Hegyalján, Tállyán, Lavotta János és Psyché városkájában. Még hiányoztak a felespoharakkal gesztikuláló, délben hullarészeg turisták, nem volt szeméthalom, homokfelhő, se hányásszag. Volt viszont néhány Kapolcsot idéző népművészeti cuccokkal teletömött bódé (a Tállyáért Egyesület mellett a Művészetek Völgye a fesztivál másik szervezője), krumplilángos és malacsültes szendvics, pónis minikörhinta ovisoknak, és aranyló borpatak nagykorúaknak. Autózgatni, stoppolni sem kellett, a helyszínek gyalog néhány másodpercnyire álltak egymástól, s ha valaki egyedüllétre vágyott, nem volt szükséges mérföldeket kutyagolnia, hogy távol kerüljön a zajtól és tömegtől, és belevesszen az erdők, szőlőfürtök magányába.

Tállya szőlő- és mustszagú: mindenhol dombok és tőkék végtelenbe vesző sora öleli körbe, az illat pedig átfonja a községet, és kellemes, bódító hangulatba ringatja még az absztinens látogatókat is. Merthogy a szőlőből ugyebár must, abból meg bor készül, Tállya – és egyúttal a fesztivál – PR-ja pedig elsősorban a hegyek csillogó nedűjére támaszkodott. Amiből mindenütt bőven kaphattunk, a község alatt húzódó pincészetekben ugyanúgy, mint az Oroszlános Borhotel és Borvendéglőben, ami a fesztivál egyik helyszínének adott otthont, vagy a Vincellér Ház kertjében, ahol a Nagyszínpadot rendezték be.

A borok mellett pedig izgalmas fellépők adták nevüket a kísérlethez, húzónevek ugyanúgy, mint ismeretlen tehetségek: a programba egyszerűen lehetetlen belekötni. Négy helyszínt alakítottak ki: a már említett Oroszlános Borvendéglő és a Vincellér Ház mellett a Maillot Kastélyt a gyerekek szállták meg, a római katolikus templomot pedig a komolyzenében utazó fellépők és rajongóik. A műfajok kellő kombinálására is futotta a szervezői energiából: jól megfért egymás mellett a nosztalgiaőrületre építő Budapest Bár, a Kiscsillag, melynek tagjai rögtön felvették a helyi ritmust, az orgonista Fassang László, a bluest toló Pribojszki Mátyás, az Anima Sound System Night Session-ja, a gyerekműsorral készülő Rutkai Bori és Szalóki Ági, a Momentán Társulat, Gryllus és Varró Dániel, a Mucsi-Scherer páros Thuróczy Szabolccsal kiegészítve, és itt most csak azért zárom le a felsorolást, mert ez a mondat hosszabb lett, mint a Sátántangó.

Kiscsillag koncert, Kerekdomb Fesztivál 2016, Tállya (Fotó: Kerekdomb Fesztivál)

A közönség: középosztálybeli harmincasok, negyvenesek főként, akik hónuk alá csapták a gyerekeket, és órákat autóztak az őszi dombok, az idei utolsó napsugárnyalábok, a blueskoncertek és a könnyű decik kedvéért. Vagy megtették mindezt gyerek nélkül. Lendületesen tódultak a helyszínekre, akkor is, amikor este kilenc után kabátot, majd mind több és több réteget kellett magunkra ölteni, annyira lehűlt a levegő. Sok helybelit is láttam, kiöltözött néniket és pödört bajszú bácsikat táncolni a Kiscsillagra, mentősöket (hogy miért voltak kint ennyien polgárőrökkel megspékelve, azt nem tudtam megfejteni), akik szénné röhögték magukat a Nézőművészeti Kft-n. A Budapest Bár koncertjén helyi srácok előre énekelték a dalszöveget, mások a Kiscsillagot trollkodták szét a Don’t cry for me, Argentinát bömbölve. Mindez semmit sem von le a fesztivál értékéből, inkább még felszabadultabb és lazább lett tőle a levegő.

Tállya (Fotó: Kerekdomb Fesztivál)

Az is bájos volt, hogy a bort és egyéb portékákat kínálók egy részének valószínűleg köze nem volt a vendéglátáshoz: összekuncogtunk, ha valami apró hibát ejtettek, senkinek eszébe se jutott haragudni. Azért jövőre az Oroszlánost talán jobban fel kéne turbózni a rohamra, az egyik pincér annyira stresszes volt, hogy verejtékben fürdött az arca, a vacsorámhoz – abszolút időben érkezett! – pedig elfelejtettek szószt hozni. Gintonik nem volt, a vodka az első délután elfogyott: bár világos, hogy ez a fesztivál a borkultuszt építi, egy kicsit azért furcsálltam. S miután két és fél napig járkáltam önkívületi boldogságban, hogy lám, létezik olyan kultúrdzsembori, ahol az ember igazán és szívből jól érzi magát, a valóság jeges zuhanya is az Oroszlánosban ért. A fesztiválhoz ugyanis csatlakozott egy barátságos helyi kutya, az az igazi bizalommal teli szemű, nevetős fajta: helyszínről helyszínre loholt, és a fesztivál kedvenceként mindenkitől bezsebelte a simogatást, a dédelgetést. Ezt a kutyát, aki előző nap ott futkározott egy csapat gyerekkel, és aki még feljebb tornázta a buli amúgy is otthonos, meghitt légkörét, felemelt székkel kergették ki a vendéglő kertjéből, ráadásként gúnyolódva azokon, akik a váratlan helyzettől kissé sokkosan vigasztalták a megszeppent állatot. Lehet, hogy zavart odabent néhány kérges szívű vendéget, az épület előtt azonban sokkal többen néztünk zavarodottan egymásra, akár a gyerekek, akik először szembesülnek a világ igazságtalanságával: ezt most a végére miért kellett így elrontani?

„Tállya minden évszakban egyedi és újat mutat, még az is lehet, hogy a következő Kerekdomb Fesztiválig nem is kell egy egész évet várni” – mondta a program sikerét látva Szabó Réka program- és marketingvezető. A három nap alatt többször beszéltünk róla, hogy ide, az elbűvölő kis községbe akkor is visszajövünk, ha nincs többé Kerekdomb. Így viszont az ürügy is megvan, bár ezzel a szeptember végi, szelíd napfényű háttérrel, a földön guruló gesztenyékkel és a piros levéltől vérző venyigékkel egyetlen forró nyári nap sem tudja majd felvenni a versenyt.

Hegedüs Barbara

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek