2017. július 23.  Vasárnap
Gyengén felhős 26 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. július 23.  Vasárnap   Lenke
Gyengén felhős 26 °C Gyengén felhős

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Jane Austen világa

“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Jane Austen világa  
200 éve, 1817. július 18-án hunyt el Jane Austen angol írónő. "Az egyik ember szokásai éppúgy jók, mint a másikéi, de mind a magunkét szeretjük a legjobban."
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Rejtő Jenő: Tatjána című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Rejtő Jenő: Tatjána

Szerző: / 2017. március 16. csütörtök / Szubkultúra, Filmvilág   

“Éjjel ismeretlen tettes leszúrta Alexandrovics Mirko Dimitrij volt cári tábornokot, aki európai mintára szervezte itt a hadsereget.” Ki más írhatta ezt a mondatot, mint Rejtő Jenő?

“A következő nagy dobás. Rejtő ismeretlen regénye. Noir, kémek, Valparaiso, szovjetek, titkosszolgálat, dokkmunkások. És az igéző Tatjána.” – A Szépmíves Könyvek tömör, ám annál figyelemfelhívóbb ajánlójára azonnal felkapja a Rejtő-rajongó a fejét. Márpedig kis hazánkban ki ne lenne Rejtő-rajongó? A kiadatlan és/vagy elfeledett minőségi ponyvairodalom – valljuk be -, elég mostohagyermeke a magyar könyvkiadásnak, ezen kíván változtatni a TransLiteratura sorozat, amelynek első darabja egy “súlyos” szerző, “súlyos” kisregénye. A sorozat első darabja valódi irodalmi szenzáció: Rejtő Jenő alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzetű műve, a Tatjána.

Márai 1947 márciusában kesergett a lektűr és a bulvár veszélyes terjedéséről. Mintha a máról szólna: “A detektívregény, a becsületes ponyva helyében jelentek meg a mákony-pótlékkal telített áltörténelmi, pubertásos izgalmat keltő remekek.” A TransLiteratura visszahozza a becsületes ponyvát.

Hogy mire számíthatunk, arról lehet némi fogalmunk és ismeretünk. Rejtő Jenő jó humora, csattanókra kiélezett történetvezetése garancia. Ahogy Hegedüs Géza fogalmazott: “Az a sajátos pesti humor nevelte, amelyben elkeveredik a cinizmus, az öngúny, a csattanóra élezett vicc, a felismert hibák némiképpen megbocsátó kifigurázása, és egy életszerető törekvés a valóság sötét és súlyos óráinak könnyebb elviselésére.”

Rejtő Jenő: Tatjána

Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzetű műve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el “gyorsregényeket”, füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában.

A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején – az 1930-as években – emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a mű, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Külön érdekessége, hogy a Rejtő-életműben ritka módon van egy előzmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémnő címen Rejtő 1937-ben még operett librettót is írt.

“Tatjánával a hotelben ismerkedtem meg. Egy este, éppen kijöttem a szobámból, mikor új lakó érkezett. Férfiszabású bő felöltőben volt, kezében kis kézitáska, a fején sapkaszerű simuló kalap. Minden praktikus és egyszerű volt rajta. A kalapja alól két bronzvörös hajtincs látszott ki. Nem lehetett egészen fiatal, az orra körül két redő mélyült az arcába. Nagyon szép volt. Markáns, kissé durva, de mégis szomorúan szép nő volt Tatjána. A nevét akkor még nem tudtam. Egy másodpercre élesen felém fordult, végignézett rajtam, aztán benyitott szobájába. A mellettem lévő szobába. Valahogy megéreztem, hogy messziről jött, hogy felette áll e kis bűnözőknek, akik itt laknak. Az első pillanattól fogva érdekelt.”

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.