2017. március 24.  Péntek
Közepesen felhős 7 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 24.  Péntek   Gábor, Karina
Közepesen felhős 7 °C Közepesen felhős

Ovidius átváltozásai

Mexikói táj magyar ecsettel

“…nem kell aggódnunk Krúdy jövője miatt”

Glenn Close 70

Ovidius átváltozásai  
2060 éve született Ovidius római költő, akit bár az egyik legkiemelkedőbb római költőként emlegetünk, elsősorban a szerelmi költészet édesszavú költőjeként tartja számon az utókor.
Mexikói táj magyar ecsettel  
Teásbögre-dísz és Salma Hayek-mozi után musical lett Fridából, a közép-amerikai festészet egyik igazán egyéni hangú képviselőjéből.
“…nem kell aggódnunk Krúdy jövője miatt”  
Beszélgetés Krúdy Gyuláról az íróról és a magánemberről és Kemény Gábor Krúdy körül című, 16 stilisztikai tanulmányt tartalmazó kötetéről.
Glenn Close 70  
Saját bevallása szerint a magánéletben normális, a filmvásznon azonban őrült és meggondolatlan dolgokat is művelhet.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Velkei Zoltán: Folyamatosan azt csináljuk, amiben hiszünk című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Velkei Zoltán: Folyamatosan azt csináljuk, amiben hiszünk

Szerző: / 2016. február 29. hétfő / Szubkultúra, Könyvvilág   

Kibelbeck Mara (Fotó: Zelki János)“Folyamatosan azt csináljuk, amiben hiszünk, és úgy tűnik, hogy az olvasók is hisznek bennünk annyira, hogy ezt továbbra is csinálhassuk. Lehet, hogy ez valójában ennyire egyszerű.” Velkei Zoltánnal, az Agave Könyvek kiadóvezetőjével beszélgettünk könyvekről, díjakról és meglepetésekről.

Hadd kezdjem egy gratulációval. Tavaly több, itthon az Agave Könyvek gondozásában megjelenő könyv nyert el nemzetközi díjat. Nemzetközi díjakra idén is több szerzőtöket jelölték már. A díjak közül melyek tekinthetőek fontos elismerésnek?

Köszönjük, számunkra is mindig felemelő érzés látni a kiadásra váró műveket a komoly díjak jelölései közt. Nem tudom, hogy ezek közül kinek melyik a fontosabb, alapvetően szakmai és közönségdíjak vannak: a Hugo például egy kvázi népszerűségi verseny, míg a Nebula ugyanez lefordítva a szakmára. Az Arthur C. Clarke- és Shirley Jackson-díjak mögött nagyon jó döntőbizottság van, akiknek lehet adni a véleményére, de ez ugyanígy elmondható a World Fantasyre és a Locus olvasóira is. Szerintem alapvetően ezek a “legnagyobb” díjak, amikre itthon is felfigyelnek, de több kisebb is van – pl. Philip K. Dick-díj, BSFA-díj stb. – amiket szintén nem hanyagolhatunk el. Őszinte leszek, nagyon ritka az, amikor díjak miatt veszünk könyvet, az esetleges jelölések és győzelmek többnyire jóval azután szoktak jönni, hogy már szerződtünk az adott címre.

Itthon a könyvszakmában, illetve a kiadó életében mennyiben számítanak ezek a sikerek?

Szerintem ez úgy működik, hogy amikor eldöntöd, hogy elkezdesz egy szerzőt gondozni itthon, és úgymond folyamatosan “mész vele”, akkor a nemzetközi sikereinek mindennél jobban örülsz, még akkor is, hogy ha a könyvesboltban ez nem feltétlen fordul át eladásba. Elvégre, te találtad meg a szerzőt, jó volt a megérzésed, te építed fel őt itthon. Nekem a kedvenc példám erre Ben H. Winters, akinek a hazai megjelenését hosszabb előkészület előzte meg: két évvel ezelőtt szinte semmilyen krimit nem tudtunk eladni, pedig iszonyúan próbálkoztunk, de hiába, egyszerűen folyamatosan mentünk a falnak. Nehéz volt meghozni a döntést, hogy ennek ellenére Wintersbe belevágjunk, de csak nem akartunk visszalépni: egyszerűen láttunk valami fantasztikusat abban, ahogy ez a fickó ír. A krimit egyszerű keretként használja, és lenyűgöző gondolatokat bontakoztat ki benne az életről és emberi mivoltunkról. S nézd meg: a fene se tudja miért, de a Gyilkosság világvége előtt működött itthon, sok év után az első krimink lett, ami önmagában megállt a piacon. Addig küzdöttünk, amíg megcsináltuk. Ezt a történetet azért meséltem el, mert Winters egy relatíve kis szerző volt nemzetközi értelemben, alig olvasták. Most pedig az új, Underground Airlines című regénye az első, ami nagy kiadónál jelenik már meg, és több elemző is beválogatta az előrejelzésében az év legjobban várt könyvei közé. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi olvasókkal együtt a hazai olvasók is honorálták Winterst, szóval számít a siker, és sokszor már nem is kell megvárni, hogy a nemzetközi hírnév elérjen ide, hanem folyamatosan, egyszerre megy végbe ugyanaz a jelenség a különböző piacokon.

Velkei Zoltán kiadóvezető, Agave Könyvek (Fotó: Boncsér Orsolya/Agave Könyvek)

Tavalyi évértékelődben is megemlítetted a Hugo-díj körül kialakult botrányt, de 2015-ben több kellemetlen, sokkal inkább a kultúrpolitikáról, mint az irodalomról szóló vita vagy esemény történt. Mennyiben és miben befolyásolja a munkátokat a nemzetközi, illetve a hazai kulturális helyzet?

Az operatív munkavégzésre nincs hatással, az olvasói énünket viszont nem tudjuk függetleníteni tőle. Én alapvetően úgy vettem észre egészen tavalyig, hogy a hazai SF-olvasókban volt egyfajta jó értelemben vett ártatlan naivitás, nagyon kevesen látták át tavaly nyárig, hogy mekkora lobbi és érdekérvényesítés van egy-egy díj mögött. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz könyvekről beszélünk, egyszerűen mindenkinek küzdenie kell az ilyen nagyobb elismerésekért. S én pont emiatt nem tudtam felháborodni a Hugo-botrányon: elfogadom az érveket, hogy sokan miért érezték úgy, hogy hangot kell adniuk az esemény körül és bojkottálniuk azt, de ez a fajta befolyásolás régen is megvolt. Elég csak a 2014-es évet megnézni: akkor tavasszal elindult egy felháborodáshullám, hogy a női SF-szerzőket nem ismerik el irodalmi díjak terén eléggé, és tessék, ezt követően pár hónapra Ann Leckie szinte minden létező díjat megnyert az évben.

Két évvel ezelőtti beszélgetésünk óta, ahogy akkor beharangoztad, több változáson is átesett a könyvpiac és maga az Agave Könyvek is. Milyennek látod most a hazai könyves világot?

Folyamatosan érzékelhető az egyre erősödő küzdelem. Az utóbbi években új szereplők jelentek meg az SF piacon, és várhatóan idén még több kiadó belekóstol majd ezekbe a regényekbe. Most sokan látnak fantáziát e könyvekben, és kérdés, hogy az olvasók pénztárcája mekkora címszámot bír el. Simán lehet, hogy idén elárasztódik a szegmens és sokan rosszul jönnek majd ki belőle, de megtörténhet az ellenkezője is. Nekünk az a dolgunk, hogy továbbra is őrizzük piacvezető jellegünket itt, és az “Agave-könyv” ugyanazt jelentse, amit az utóbbi években kezdtünk el: a komfortzónát bátran elhagyó, újszerű és úttörő olvasmányélményt. Sok új, fiatal szerző kiadásába kezdtünk bele, akik jellemzően másképp gondolkodnak és írnak, mint a nagy elődeik a műfajban, és bár voltak kezdeti nehézségeink ezzel, de mostanra látjuk azt, hogy az olvasók ezt megszerették. Ha nem a hagyományosat akarják olvasni, akkor jellemzően a mi kínálatunkban néznek szét.

Naiv kérdés, de izgalmas, hogyan tud egy kis, önálló kiadó megmaradni a „nagyok” mellett?

Erre nehéz jót válaszolni… Folyamatosan azt csináljuk, amiben hiszünk, és úgy tűnik, hogy az olvasók is hisznek bennünk annyira, hogy ezt továbbra is csinálhassuk. Lehet, hogy ez valójában ennyire egyszerű.

Két évvel ezelőtt ezt mondtad: „Rengeteg új szerző várható, olyan könyvekkel, amikért 18 évesen ölni tudtam volna.” Ezek az új szerzők megjelentek már vagy még várni kell rájuk?

A nagy részük megjelent, és természetesen azóta is bővült a sor. Számomra Robert Jackson Bennett, Pierce Brown, Ben H. Winters és Adrian Barnes egy olyan “írói garnitúra”, akiknél úgy érzem, hogy magánolvasóként is erőteljesen meg tudnak szólítani. Ők örökre belopták magukat a szívembe, ugyanis kiadóvezetőként is az első döntéseim közé tartoztak, és szerencsére bebizonyosodott, hogy jó döntések voltak. De ide vehetném még Lev Grossmant is, mert A varázslók helyenként kísértetiesen idézi fel a főiskolás éveimet (és ez pont annyira kétségbeejtő, mint fantasztikus érzés), vagy N. K. Jemisint, aki a tavalyi nyár nagy találata volt nekem. De Kim Stanley Robinson új művei is revelációs erejűek, ami azért érdekes, mert a korábbi könyveit nagyon nehezen tudom olvasni.

Persze idén is vannak nagy várakozások, például örülök annak, hogy meg tudtam győzni a többieket Ted Chiang kiadásáról, mert ő egyszerűen döbbenetes, vagy tavaly nyáron minden várakozás nélkül, csak amolyan “egy kézirat a sok közül”-alapon néztem bele Sylvian Neuvel regényébe, a Sleeping Giantsbe, aztán gyakorlatilag egyhuzamra kiolvastam (és nálam ez nagyon ritka). Illetve, tavaly Frankfurtban egy tök nagy véletlen folytán megismerkedtem Ania Ahlborn munkásságával, és decemberben megint rendesen borzongtam, remek horrort ír.

Az Agave olvasóbázisa mennyire biztos, állandó? Vélhető, hogy a szélesebb műfaji megjelenéssel nagyobb közönséget értek el?

Van egy állandó keménymagunk, akikről tudjuk, hogy nagyon régóta olvasnak minket, és van egy szélesebb közönségünk, akik csak bizonyos fajta könyveinkre kíváncsiak. Konkrét számadataim ugyan nincsenek, de az biztos, hogy most többen olvasnak minket, mint két évvel ezelőtt, és ennek örülünk.

Milyen válogatáson mennek át a szerzők és a könyvek?

A személyes preferencia jön elsőként, ez már önmagában egy elég komoly rosta, amit rengeteg további szempont követ. A könyv témájának eladhatónak kell lennie a hazai piacon, és muszáj, hogy az olvasó valamennyire azonosulni tudjon a szereplőkkel és átérezze a történetet. Számít a terjedelem, és, hogy nemzetközileg mit terveznek a szerzővel, mert nincs annál rosszabb, amikor te gondoznál egy szerzőt, de kint elakad a műveinek a kiadása.

Idén megjelentitek az Én, Livia romantikus történelmi regényként címkézett kötetet. Várhatók-e új irányzatok, sorozatok a régiek mellett?

Szolidan, de igen. Őszinte leszek, és remélem, ezzel nem okozok csalódást senkinek: vagy mi változunk, vagy tényleg kisebb gyengülés van a sci-fiben, de mostanság valamiért nem találunk annyi jó könyvet benne, mint korábban. Az így felszabaduló helyekre pedig olyan könyvek kerülnek, amiket eddig is érdekesnek tartottunk és elolvastunk otthon, de erőforrás hiányában nem fértek bele a kiadó megjelenési ütemtervébe. Így kezdtünk bele tavaly a horrorba, ami váratlan sikert hozott és folytatjuk idén tovább, de szintén emiatt terelődött az érdeklődésünk jobban a fantasy felé is. Vagy itt vannak a női thrillerek: alighanem ez lesz az idei év slágertémája, és az az igazság, hogy most tényleg sok jó regény van a műfajban. Mi is kinéztünk egy-kettőt magunknak.

Agave Könyvek - könyvek 2016 (Fotó: Cultura.hu)

Folytatjátok több, néhány évig pihentetett szerző regényének kiadását. Mi ennek az oka?

Don Winslow-t és Dennis Lehane-t soha nem akartuk abbahagyni, az eladások és a milliós veszteség kényszerített erre minket. Most mindkettejük regényeiből készülnek filmek, és ezen felbátorodva ismét szerencsét próbálunk, hátha így már elérik azt a közönséget, aki majd eltartja őket. Néha úgy érzem, hogy pár könyvvel megelőztük a trendeket itthon: például a Ready Player One felújított kiadásából meglepően sokat adtunk el tavaly ősszel, és nem hiszem, hogy csak a filmhír miatt, itt valami más oknak is lennie kell (régen ezzel a könyvvel nagyon szenvedtünk). Több ilyen kellemes csalódásba is belefutottunk az elmúlt két évben, és szeretnénk hinni abban, hogy ezek mintájára Winslow és Lehane is most már rendben lesz. Aki csak kicsit is követi a nemzetközi fősodort, az tudja, hogy mekkora írókról beszélünk.

Folytatunk másokat is, Alma Katsunál egyszerűen megadtuk magunkat a rajongói nyomásnak (és őszintén kíváncsiak vagyunk arra, hogy ebből mi fordul át majd eladásba), C.J. Sansomot és Jeff Lindsayt pedig folytattuk volna már korábban is, ha lettek volna további könyveik, de nem voltak. Mindketten hosszabb szünet után térnek vissza.

Legyünk őszinték, a science fiction irodalom egyfelől lubickol, és a virágkorát éli, másfelől ma is egy viszonylag szűk közönség áldoz rá pénzt. Ez kiadói szinten hogyan mutatkozik meg?

Az első mondatoddal nem feltétlen értek egyet, nézd csak meg például A marsi sikerét. Tagadhatatlan, hogy az egy nagyon jól fogyaszthatóan megírt sci-fi, de ennek ellenére meglepett itthon és külföldön is mindenkit a sikere, igazi kapudrog az a könyv. De ugyanide lehetne sorolni a 2312-t Kim Stanley Robinsontól, ami nyilván eltörpül A marsi mellett, de a műfajában még így is egy toronymagasan kiemelkedő bestseller itthon, az általános sikerlisták top10-ébe is be tudott kerülni anno 1-2 hétre.

Én azt érzékelem, hogy olvasói szinten megvan az érdeklődés a műfaj iránt, de valamiért nagyon kevés téma van, ami a nagy tömegeket berántja, és ez vélhetően annak tudható be, hogy a sci-fi mindig is obskúrusabb csomagolásban érkezik a boltokba, és szükséges egyfajta nyitottság hozzájuk. Illetve, továbbra is vallom, hogy ha lenne egy Trónok harca-szintű sci-fi sorozat a tévében, akkor alapjaiban más lenne a helyzet. A fantasynél igen jól látszik ez, gyakorlatilag az egész műfajt fellendítette.

Mire számíthatnak az olvasók idén az Agavétól?

Sok új könyvre. Pár új szerzőt ellőttem már feljebb, melléjük tenném még Marko Kloost és Max Gladstone-t; az előbbi Scalzi-szerű katonai sci-fit ír és George R. R. Martin egyik nagy kedvence volt tavaly, az utóbbi pedig igazán különleges fantasyt, képzeletbeli lényekkel és modern technológiával. Mellettük folytatjuk tovább a megkezdett életműveket. A Könyvhéten jön Hamilton, Scalzi, Banks és Moore, majd nyáron le Carré, Simenon és Blake Crouch, az utóbbinak a Dark Matter című regényével világpremierre készülünk, sok előrejelző szerint a nyár blockbuster olvasmánya lesz. Ősszel érkezik újra Richard Morgan és Erika Johansen. Eduardo Sacheritől is még egy könyvet mindenképpen ki akarunk adni. A többi legyen meglepetés.

És a magyar szerzők?

Több magyar szerzővel is dolgozunk jelenleg új könyveken, de ezek még olyan kezdeti stádiumban vannak, hogy inkább nem fednék fel semmit. Az viszont már biztos, hogy a Könyvhéten egy kiváló regénnyel tér vissza Baráth Katalin.

Ha már említettem az SF irodalmat, mi lehet az oka a rétegződésnek? Nehéz olvasni? Mert az a furcsa, hogy végül is úgy tűnik, hogy a legtöbb SF-regény, akár közönségsiker is lehetne.

Igazad van, nem egy könyv olyan témával és közérthetőséggel foglalkozik, hogy olykor számomra is meglepő, miért ódzkodik tőle a szélesebb körben vett olvasóközönség. Persze van olyan is, amit nehéz olvasni, de szerintem ez marginália.

Sajnos fájó kimondani, de itthon sok emberben még mindig ellenérzést vált ki a sci-fi, olyan negatív képzeteket társítanak a szóhoz, melyek már lassan évtizedek óta nincsenek is ott. Megtanultam ezzel nem foglalkozni, mert nem tudok rajta változtatni. Ez egyszer majd egyik pillanatról a másikra fog megváltozni, átbillen majd valami az emberek fejében, és már másként fognak tekinteni a műfajra.

Ha Agave, akkor muszáj beszélni a könyvek külső megjelenéséről is. A borítóitok tavaly is nagy sikert és nemzetközi visszhangot értek el. Mi alapján változtattok a borítók dizájnján?

Azt kell tudni, hogy míg régen főleg Rajmi (Kuszkó Rajmund – a szerk.) csinálta a borítókat, addig most már egy komolyabb csapat segíti őt ebben. Továbbra is sok borítót tervez, de az elfoglaltságai miatt sokat oda is kell adnia másoknak. Jobbára olyan tervezőkről van szó, akiket a reklámszakmából ismer, és jó kapcsolatot ápol velük, a munkáikra pedig mindannyian felnézünk. Egy ideje nekem is nagyobb szerepem van a borítótervezés folyamatának követésében, és szerencsésnek érzem mind magamat, mind a kiadót, hogy ilyen nagyszerű és tehetséges emberek segítenek minket.

A megjelenő könyveket és a borítók dizájnját tekintve is felmerül a kérdés: mennyire figyelitek, és mennyire érdemes figyelni a nemzetközi trendeket? A saját utat érdemes inkább járni, vagy a nemzetközi megjelenéseket követni?

Valahol a kettő között érdemes egyensúlyozni. A fantasy-olvasók például többnyire szeretik, ha a nemzetközi borítókat veszi át a kiadó a hazai kiadáshoz, de alapvetően mindig az alapján döntünk, hogy szeretjük-e a nemzetközi borítót, vagy tudunk jobbat csinálni. Ahol úgy érezzük, hogy tudunk, ott megpróbáljuk, de előfordul, hogy Rajmi ránéz egy borítóra (pl. Robert Jackson Bennett Lépcsők városára), és azt mondja, hogy fiúk ez tökéletes, próbáljuk meg átvenni. Olykor az ár is tényező: például Pierce Brown borítóit meg szerettük volna venni, de olyan nonszensz összeget kértek értük, hogy végül sajátot terveztünk.

Az Agave könyveit tekintve a hazai olvasók mennyire nemzetközi trend-követők?

Szerintem eléggé, de most már hamarosan elérjük azt, amikor ez a jelenség kiadóktól függetlenül általános lesz, mert most már mindenki napról napra követheti a nemzetközi történéseket és figyelheti a trendeket, felkapott könyveket. Nálunk talán hamarabb kezdődött ez el, a sci-fi könyvek alapból feltételeznek egy kipróbáló hozzáállást, az ilyen olvasók közül sokan követik a technológiai fejlődéseket is, és sokkal tájékozottabbak a nemzetközi történéseket illetően.

A regényekből készülő filmek, tévé- vagy websorozatok szinte biztos, nagy közönséget elérő sikerek. Az Agave repertoárja pedig dúskál a jó feldolgozásokban. Hogyan hatnak a könyvek kiadására a filmvásznon való megjelenések?

Vegyesen. Van, ahol megdobja az eladásokat (pl. Wayward Pines), és van, ahol semmi hatása nincs rá (pl. Szemekbe zárt titkok). Sok múlik az adaptáció színvonalán, illetve szerintem számít, hogy ma már annyi filmes könyv van – gyakorlatilag piaccá vált ez is -, hogy elmúlt az újdonság varázsa. Bestsellerek ettől független mindig lesznek egy-egy jó film hatására.

Az MKKE felmérése a könyvforgalom lassú fellendülését mutatja, 2014-ben 0,95%-os forgalmi növekedést ért el a könyvpiac. Ebből a magyar könyvkiadás egyik húzó ágazatának bizonyult a fiataloknak szóló művek gondozása. Az Agavénál is megmutatkozik ez a statisztika?

2015 számunkra jobb év volt 2014-nél, de erre alapoztunk is: 2014-ben elindult a termékvonalunkban egy változás, és ez tavalyra szilárdította meg magát. Az olvasókban eleinte mindig van valamekkora bizalmatlanság, ha újítasz, viszont úgy tűnik, hogy maradéktalanul vissza tudtuk szerezni őket és egy picit még bővültünk is.

Agave Könyvek - könyvek 2015

Halljuk, olvassuk és sajnos tapasztaljuk, hogy a könyvek drágák. Legalábbis a havi kiadások mellett egy család megfontolja mennyi és milyen könyvet vesz meg egy hónapban. Az Agavét hogyan érintik a könyvárak növekedése?

Minket rosszul érintett, hiszen a könyveink sokáig a piaci viszonyokhoz képest alacsony áron voltak kaphatóak, ugyanakkor az utóbbi másfél évben emelnünk kellett az árakat, ráadásul néhány váratlan külső tényező miatt nem kevéssel. Ilyen például a tavaly januári árfolyamgát beszakadás, a 220-ról 290-re emelkedő dollár jelentősen megnövelte a költségeinket, de a nyomdák sem lettek olcsóbbak. Most sikerült beállnunk egy árszínvonalra, ami szerintem egy darabig nem fog elmozdulni (és ezzel szerintem most a középár-kategóriában vagyunk), de igazából nincs befolyásunk a történésekre, és abszolúte megértem az olvasói észrevételeket, hiszen én is veszek könyveket magamnak, és tapasztalom a drágulást. Ettől független én továbbra is látom az értéket a könyvekben, és igyekszünk olyan műveket kiadni, amik megérik az árukat.

Mennyire használják ki a vásárlók a személyes könyvátvételt?

Sokan élnek ezzel a lehetőséggel a webshopunkban, ráadásul pár hete a GLS csomagátvételi pontok integrálásával már országos szinten vannak átvételi pontjaink, és az első naptól kezdve látjuk, hogy ennek sokan örülnek, nőtt a rendelések száma.

A legtöbb kisebb kiadónak ma nincs könyvesboltja. Azonban vannak kezdeményezések. Elképzelhető, hogy az Agave Könyvek is nyit egyszer saját boltot, vagy bolthálózatot?

Nem tervezzük, mert kicsik vagyunk hozzá. Óriási befektetéssel járna, és soha nem hozná vissza a pénzt.

És ha már az árakról beszélünk, az olcsóbbnak számító e-könyvek is drágábbak lettek. Kihat ez a kiadó működésére?

Mondok egy meglepőt: nem adunk el kevesebb e-könyvet. Úgy látom, hogy aki már hajlandó fizetni a digitális tartalomért, az egyelőre velünk marad a megnövekedett árak mellett is, bár hozzáteszem, jobbára 100-200 forintos drágulásokról beszélünk.

Hogy látod, változott az olvasók e-könyvekhez való hozzáállása? Nőtt a legális vásárlás vagy még mindig az illegális letöltés az elsődleges hozzáférés?

Abszolúte növekedőben vannak az eladások, de még mindig messze vagyunk attól a mennyiségtől, hogy az e-könyv érdemi tényező legyen, és nem tudom, hogy valaha el fogjuk-e érni ezt, mert tudomásom szerint a tavalyi év volt az első, amikor a nemzetközi piacokon is stagnált, vagy minimálisan csökkent az e-könyvek aránya. Ezzel szemben az illegális letöltések nem csökkennek, de az igazat megvallva már nem zavar ez: amikor az ember rájön, hogy nem tud rajta változtatni, egyszerűen elfogadja a dolgot, és helyette inkább azzal foglalkozik, ami valóban számít.

Kibelbeck Mara

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek