2017. április 28.  Péntek
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. április 28.  Péntek   Valéria
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Az őrültek a legnagyobb rajongók

Tömörkény István, Szeged krónikása

Jack Nicholson 80

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Az őrültek a legnagyobb rajongók  
Stephen King 1987-es Tortúra című regényének filmadaptációjánál is bátrabb lett a Karinthy Színházban bemutatott mű.
Tömörkény István, Szeged krónikása  
100 éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész és etnográfus, Móra Ferenc barátja és munkatársa.
Jack Nicholson 80  
Április 22-én lett 80 éves Jack Nicholson háromszoros Oscar-díjas, maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól híres színész.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Faulkner, az elátkozott Dél krónikása című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Faulkner, az elátkozott Dél krónikása

Szerző: / 2012. július 6. péntek / Szubkultúra, Könyvvilág   

Vitathatatlan, hogy William Faulkner, a XX. század egyik legnagyobb hatású írója volt, kevesen voltak képesek nála érzékletesebben ábrázolni az egykori rabszolgatartó déli államok emberi világát és sorsképleteit, a nyugodt felszín mögött parázsló indulatokat.

Ötven éve, 1962. július 6-án hunyt el William Faulkner Nobel-díjas amerikai író, a Dél krónikása, a modern Amerika – és általában a modern kor – legnagyobb elbeszélőinek egyike. Az „elátkozott Dél” krónikása s egyszersmind a formaújító „elveszett nemzedék” (Hemingway, Fitzgerald) kortársa, szellemi rokona. Mestere a klasszikus nagyepikának és a merész avantgardizmusnak. 1949-ben kapott irodalmi Nobel-díjat.

Faulkner “u”-val

William Faulkner Nobel-díjas amerikai író az amerikai Délen, a Mississippi állambeli New Albanyben született 1897. szeptember 25-én Falkner néven, az “u” betűt később toldotta vezetéknevébe. A második év után kimaradt a középiskolából, szellemi irányítását ezután egy olvasott szomszédjuk vette át.
A háború éppoly nagy élménye volt Faulknernek, mint Fitzgeraldnak és Hemingway-nek – pedig kortársaival ellentétben neki nem sikerült kijutnia a frontra. Az első világháborúban önként jelentkezett katonai szolgálatra, de apró termete miatt csak a kanadai légierőbe vették fel. Ezek az érzékeny, “más” szemlélettel áldott fiatalemberek valójában romantikus ábrándokkal és indulatokkal kezdték meg pályafutásukat – csakhogy mintha az első világháború valóságos nyomora és fájdalma olyan megrázkódtatással járt számukra, ami minden illúziójuktól megfosztotta őket.

“A férfiak nem bírnak semmit – ismételte. – Még akkor se, ha nincs miért aggódniuk, ha nincs rajtuk felelősség, és nincs az az aljasság, amit meg ne csinálhatnának, s ha eszükbe jut, randalírozhatnak nyugodtan. Talán azt hiszed, egy férfi megülne napszám, hónapszám egy házban, mérföldnyire mindentől, veszteséglisták közt, s hajlandó lenne azzal tölteni az idejét, hogy ágyruhát, függönyt, asztalterítőt tépjen kötszernek, s nézze, hogy fogy a cukor, a liszt, a hús, s fenyőgöccsel világítson, mert nincs gyertya, s ha lenne is, nincs gyertyatartó, amibe beletegye, és nigger kalyibában bujkáljon, mert egy részeg jenki generális fölgyújtja a házát, amit még a szépapja épített, s ahol ő meg minden pereputtya született? Nekem csak ne beszélj te a férfiak háborús szenvedéseiről.” (William Faulkner: Sartoris)

Alkoholcsempész íróból alkoholista Nobel-díjas író

1918-ban beiratkozott a Mississippi Egyetemre, de az első év után innen is távoznia kellett, mert – a sors fintora – angol fogalmazásból megbukott. Ezután volt eladó, alkoholcsempész, mosogató, szobafestő, sőt egykori egyeteme postahivatalának vezetője is. Végül Mississippi államban, Oxford közelében egy farmon telepedett le, ott dolgozott haláláig. Első regénye, A katona zsoldja nem keltett feltűnést és később is hiába juttatta el műveit különböző magazinoknak, mindenhonnan visszautasították. Végül 1929-ben két regénye is megjelent, a Sartoris és első remekműve, A hang és a téboly. Ugyanebben az évben gyerekkori szerelme, Estelle Oldham elvált, megházasodhassanak, és nekikezdjenek irodalmi elmélyedésüknek és alkohollal, drámai dühkitörésekkel és szerelmi féltékenykedési jelenetekkel tarkított életüknek.
Az 1930 és 1942 közötti időszakot az irodalomtörténészek legfontosabb alkotói periódusának tartják, ezt az időszakot Yoknapatawpha ciklusnak is nevezik. Ekkor születtek olyan remekművei, mint a Míg fekszem kiterítve (1930), a Szentély (1931), a Megszületik augusztusban (1932), a Fiam, Absolon! (1936), a Tanyán (1940) és az Eredj, Mózes (1942). A ciklus címét adó Yoknapatawpha megye a képzelet szülötte, de a regények anyagát Faulkner többnyire környezetéből, a családi krónikákból, cselédük elbeszéléseiből vagy a városi főtéren hallott történetekből merítette. A folyamatos elbeszélés helyett az író mozaikelemeket helyez olvasója elé, akinek feladata ezáltal az alkotó olvasás, a történet egybeszerkesztése lesz.

“Előttünk fut a vastag, fekete áradat. Beszél hozzánk odalentről duruzsolva, szüntelen, végtelen morajjal, sárga felszínen rémisztő gödröcskéket vájnak az eltünedező örvények, amíg egy szemvillanásnyi időre végigsuhannak a víz színén, némán, állhatatlanul és jelentőségteljesen, mintha ott a felszín alatt valami óriás eleven rémség mozgolódna, ahogy felébred egy lustán, ugrásra kész pillanatra, aztán mindjárt vissza is hull megint az elébbi könnyű szendergésbe.” (William Faulkner: Míg fekszem kimerítve)

Az alkohol felé élete két legnagyobb tragédiája vezethette: első gyermeke korai halála és testvére, Dean tragikus halála 1935-ben. Estelle minden hibája ellenére mellette maradt, második lányuk, Jill pedig igyekezett mindkettőjüknek segíteni. Ám élete végéig tartó alkoholizmusa ellenére is elérte, amit kitűzött maga elé. Mindig mondta (és ennek családja tanúja volt), hogy mialatt írt, nem ivott. Nem hitt abban, hogy az alkohol segít az alkotói folyamatban. Egyes irodalomszakértők szerint csak azért ivott, hogy megszabaduljon a mindennapi anyagi gondoktól, nem pedig azért, mert a kor romantikus felfogása szerint egy brilliáns írónak szüksége van az alkohol buzdító hatására.

A gyűlölve szeretett Hollywood

A korai negyvenes években Howard Hawks filmrendező meghívta Faulknert Hollywoodba. A forgatókönyvírást Faulkner boldogan elfogadta – szüksége volt a pénzre, és Hollywood jól fizetett. Emellett barátságot kötött nemcsak a rendezővel, de jó néhány színésszel is; ezek között volt Humphrey Bogart és Lauren Bacall. Megírta Raymond Chandler könyvének, The Big Sleep, és Hemingway To Have and Have Not című regényének forgatókönyveit.

A filmvilág hatással volt a magánéletére is; volt néhány házasságon kívüli afférja. Viszonyt folytatott Howard Hawks rendező titkárnőjével, Meta Carpenterrel, egy Joan Williams nevű fiatal írónővel (aki a kapcsolatról be is számolt The Wintering című 1971-ben megjelent regényében) és Jean Steinnel, egy filmmágnás lányával.

A negyvenes évek közepén Faulkner hazájában háttérbe szorult, miközben Angliában és Franciaországban továbbra is nagy divatja volt, ebben az időszakban Hollywoodba szegődött forgatókönyvírónak. 1950 elején megjelent összegyűjtött elbeszéléseinek kötete, amely elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Abban az évben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat is. A kitüntetés átvételekor mondott híres beszédében hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy az ember az önpusztítással fenyegető világban is fennmarad.

Idős korára a mindig zárkózott író közéleti személyiség lett, több külföldi utat is tett a külügyminisztérium megbízásából. Előadásokat tartott írói technikákról, az alkotás megnyilvánulásairól. Gondolatait minda mai napig tanítják az egyetemeken: „Ha egy írót érdekel a technika, forduljon a sebészhez vagy a falazó kőműveshez. Nincs automatikus módja az írásnak, nincs leegyszerűsített megoldás. A fiatal író számára bolondság lenne akármilyen elméletet követni. Tanulj a saját hibáidból – az emberek csak a saját tévedéseikből tudnak okulni. Az igazi művész az, aki nem hisz abban, hogy bárki is elég jó ahhoz, hogy tanácsot tudjon neki adni – hiúsága páratlan. Mindegy mennyire, tiszteli az idős írót, célja, hogy felülmúlja.”
Bár ekkor már erősen ivott, az írással nem hagyott fel. Utolsó műve, az 1962-es Zsiványok a gyermekkor nosztalgikus komédiája. Megjelenése után egy hónappal, 1962. július 6-án Faulkner szívrohamot kapott és egy Oxford környéki kórházban meghalt.
 
Az író, a Dél irodalmi újjászületésének legmarkánsabb képviselője, nemcsak a hagyományos, ültetvényes világ pusztulásának krónikása volt, hanem az egyetemes emberi lét hiteles bírája is, aki szinte egy mikrokozmoszban látta meg a déli társadalomban a modern világ bűneit.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek