„Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.” Antall József történész, politikus, 1990-1993-ban miniszterelnök 20 éve, 1993. december 12-én halt meg.
Antall József történész, politikus, 1990-1993-ban miniszterelnök 20 éve, 1993. december 12-én halt meg. 1932. április 8-án született Budapesten. Édesapja id. Antall József belügyminiszteri tanácsos, majd miniszter és képviselő volt. A második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra menekült lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg. 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt.
Antall József Budapesten, a Piarista Gimnáziumban tanult. Az érettségi vizsga után (1950) az ELTE bölcsészettudományi karán, majd az állam- és jogtudományi karon folytatta tanulmányait.
Az 1950-es évek elején szerzett történelem-magyar szakos középiskolai tanári diplomát, amelyhez levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi képzettséget is nyert, és bölcsészdoktor lett.
1956-ban az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottságának elnöke volt, lakásuk az újjászerveződő Kisgazdapárt egyik központja lett. Emiatt letartóztatták, de 1957-től újra taníthatott. 1959-ben azonban eltiltották a tanári pályától, és publikációs tilalom alá is került. Ezért 1960-tól könyvtárosként dolgozott, majd 1964-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, 1974-től vezetője volt. 1963-tól újra publikálhatott, körülbelül 350 kisebb-nagyobb tudományos közleménye, könyve, tanulmánya, cikke jelent meg, a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből.
Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője (1967-től), a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, majd elnöke (1972-től), az MTA több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke volt. A Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, valamint a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak vezetőségi tagja volt.
„Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetővé vált, hogy a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségét. Magyarországon az emberek ma már szabadon gyakorolhatják gyülekezési és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak; szabadon, csak a lelkiismeretük által befolyásolva választhatják meg a hitükhöz legközelebb álló vallást; és szabad választások útján megválaszthatták azt a parlamentet, amely valódi népképviseleti szervként, a népakarat tényleges letéteményeseként működhet a jövőben.” (1990)
A nyolcvanas évek második felében újból bekapcsolódott a politikai életbe: a Magyar Demokrata Fórum tagja, 1989. október 21-én pedig elnöke lett. 1989 nyarán, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon az MDF egyik fődelegátusa volt. Az 1990. március-áprilisi szabad választásokon pártja, az MDF győzött, a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával megalakította hárompárti koalíciós kormányát. 1990. május 23-tól 1993. december 12-én bekövetkezett haláláig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt. Kormányfői működésének szinte a kezdetétől meg kellett küzdenie betegségével, amely végül legyőzte őt.
Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia, az ország elindult a szociális piacgazdaság felé. Hazánk csatlakozott az európai integrációhoz: társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Magyar földről kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a Varsói Szerződés és a szocialista gazdasági együttműködési szervezet, a KGST, ugyanakkor Magyarország kezdeményezésére létrejött a „visegrádi országok” együttműködési csoportja.
Kormányának komoly konfliktusokat is kezelnie kellett, mint például az 1990. októberi „taxisblokád” és az úgynevezett „médiaháború”. Antall a határon túl élő magyarokról gondolkodva fogalmazta meg, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni.
„A diktatúrák hasonlítanak egymásra. Mert nem számolnak az emberi jogokkal, nem számolnak az emberiességi kötelezettségekkel és törvényekkel.” (Magyar zsidó mártírok emlékművénél, 1990)
Több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetésben, díjban, tudományos és más elismerésben részesült. 1990-ben megkapta a Robert Schuman-díjat, amellyel az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemeit ismerték el. A német Paul Kleinewefers Alapítvány 1996-ban posztumusz neki ítélte a Szent Adalbert-díjat. 2003-ban Balatonfüreden emlékművet avattak tiszteletére, Budapesten a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete előtt avatták fel mellszobrát. 2009-ben Brüsszelben róla nevezték el az Európai Parlament új épületeinek egyikét.
2003 júliusában az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) történészei, politológusai létrehozták a néhai miniszterelnök honlapját.
