Robert Capa, David „Chim” Seymour, Henri Cartier-Bresson, George Rodger és William Vandivert – 65 évvel ezelőtt Capa ötlete alapján felbuzdulva ez az öt fotográfus merészet álmodott és megalapította a világ egyik legsikeresebb fotóügynökségét, a Magnum Photót.
„A Magnum a gondolkodás közössége, közös emberi tulajdonság, kíváncsiság a világban zajló dolgok iránt, valamint tiszteletben tartása annak, ami éppen történik, és a vágy ezek vizuális leírására” – jellemezte Henri Cartier-Bresson fotós és társalapító a Magnum fotóügynökséget.
A gondolkodás közösségének fotóügynöksége
Robert Capa magyar származású fotós 1947-ben megalakította a Magnum fotóügynökséget, amelynek elnöke is lett, alapító kollégái barátja Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert. Az anekdota szerint a Magnumot feltehetőleg a 2,5 literes, nagy családi pezsgőről nevezték el, mely átvitt értelemben spirituszra, szellemiségre, sikerre, lendületre asszociáltat, és latinul nagyságot jelent. Az ügynökségnek olyan fotósok dolgoztak, mint az alapító Robert Capa, Henri Cartier-Bresson vagy épp Susan Meiselas és Elliott Erwitt, így a gyűjteményben az elmúlt évszázad konfliktusainak dokumentálása mellett a társadalmi mozgalmak, politikai vezetők, hírességek képei is megtalálhatók.
A francia, lengyel-amerikai és angol sajtófotósokkal Párizsban alapított fotóügynökség a szabadúszó fényképészek első közös nemzetközi ügynöksége lett. Céljuk az volt, hogy anyagilag és erkölcsileg is függetlenítsék magukat. A Magnum a mai napig a fotósok tulajdonába tartozó kollektívaként működik, négy irodájuk van a világban, Párizs mellett New Yorkban, Londonban és Tokióban.
Munkájuk mély hatással volt az életükre: Rodger soha többé nem volt képes háborús övezetet vagy az azt követő állapotokat megörökíteni, miután egy koncentrációs táborba a sokkoló látvány lelkileg kikészítette: úgy érezte, hogy azt várják tőle szép beállításokat készítsen a halálról. A francia Cartier-Bresson hosszú életet élt, 2004-ben hunyt el, ám a háború nagy részét német fogolyként töltötte, amikor is harmadszori próbálkozásra sikerült megszöknie a francia ellenállás idején az amerikai hatóság már nemzeti hősként emlékezett meg róla, a halálát vélve. A lengyel származású David „Chim” Seymour a náci terror idején veszítette el szüleit (édesapja a „Hebrew” és „Yiddish” könyvek kiadója), A béke kitörésével minden energiáját a háborús árvák mindennapi viszontagságainak dokumentálására fordította, de szociofotók mellett kiemelkednek a művésznek a hollywoodi hírességekről – Sophia Loren, Kirk Douglas, Ingrid Bergman, Gina Lollobrigida, Joan Collins – készített fotográfiái is. Robert Capa halála, 1954 után Seymour lett a Magnum elnöke, de ezt a pozíciót alig két évig, 1956. november 10-ig töltötte be, ugyanis a Szuezi-válság alatt egy tűzpárbaj során, Jean Roy francia fotográfussal együtt életét vesztette.
Robert Capa a 20. század, de talán minden idők egyik legnagyobb fotográfusa. Haditudósító riporter, akiben a kiváló újságíró valamennyi fontos tulajdonsága: szívósság, a szükséges erőszakosság a helyszínekre eljutásban, találékonyság és a kapcsolatteremtő képesség jó arányban párosult egy nagy művész adottságaival: nagyfokú érzékenységgel, témafelismerő és -kiválasztó képességgel, valamint kompozíciós készséggel. Capa képeinek fő témája az emberiség óriási hazárdjátéka, a háború volt, hiszen egy speciális fotós szakma, a haditudósítóé volt az övé. Lencsevégre kapta a háborús konfliktusok örök igazságát: azt, hogy szétdúlják, megsemmisítik és tönkre teszik az emberi élet mindennapjait, s elveszik – idő előtt – a résztvevők életét. Ugyanakkor minden rettenetes pokol közepén felmutatta képein az ugyancsak örök emberi vágyat az örömre, a szeretetre, a nyugalomra: a békére.
56 éves a Magnum
A dél-franciaországi Arles-ban ünnepelte fennállása 65. évfordulóját a többi között a magyar származású Robert Capa által alapított Magnum fotóügynökség. Idén a londoni központon lett volna a sor, hogy megszervezze a tagok éves közgyűlését. Az ügynökség azonban attól tartva, hogy a közelgő olimpia miatt túl magasak lesznek a rendezvény költségei a brit fővárosban, Arles-ba helyezte át az ünnepségsorozatot. Mégpedig a francia fotósvilág egyik legjelentősebb éves programjának, a 43. Fotográfiai találkozónak az idejére, amelynek elnöke Francois Hébel, a Magnum egyik korábbi tagja.
A fotóügynökség világhírű tagjai péntektől hétfő estéig a kisváros egyik központi szállodájának alagsorában vitatták meg az éves elszámolásukat és döntöttek a jövő évi tervektől, valamint szavaztak arról, hogy az új jelentkezők közül ki lehet tagja a mai napig teljes függetlenséget élvező, legendás ügynökségnek.
A teljes jogú tagság elérése többéves folyamat: az aspiráns először csak megbízott, majd társult fotósa lehet a Magnumnak. A teljes jogú tagok részvényesei is a kollektívának, amelynek egész életükön át tagjai maradhatnak, s általában nagyon kevesen lépnek ki a nagy presztízsű szövetségből.
A fotóművészet olyan nagyságai tartoznak a Magnumhoz, mint Elliott Erwitt, Josef Koudelka, Martine Franck, Raymond Depardon vagy Martin Parr, de az utóbbi években több fiatal tagja is lett a nemzetközi ügynökségnek.
A Magnum kollektívában való működését az alapítók találták ki. Ennek nagy előnye, hogy a tagok megőriznek minden jogot és ellenőrzést a fotóik felett. Ezenkívül egy sajátos látásmódot is jelent a Magnumhoz tartozni – hangsúlyozta Lorenza Bravetta, az ügynökség európai igazgatója. „A válság ellenére a Magnumnak egyelőre sikerült ellenállnia, mert a fotósok azt a közös víziót képviselik, hogy a kortárs társadalom dokumentálásával a jövő archívumát teremtik meg. Mi egy olyan humanista fotóügynökség vagyunk, amely az embert és a szociális kérdéseket helyezi középpontba” – vallja az igazgató.
A magnumosok általában nincsenek jelen ott, ahol az események történnek, hanem másnap vagy hónapokkal később érkeznek, hogy a következményeket és a hatásokat örökítsék meg. Vagy pedig megelőzik a történéseket, mint például a belga Carl De Keyser, aki olyan európai területeket fotóz, amelyeket árvíz fenyeget.
A Magnum egyébként nehéz időszakon van túl, a közelmúltban közel 200 ezer eredeti klisét adott el a Dell informatikai világcéget alapító Michael Dell befektetési alapjának. Ezenkívül egy elnököt is alkalmaznak a fotósok Giorgio Psacharopoulos személyében, hogy rentábilisabbá tegye a működést. „Az a cél, hogy egyensúlyba hozzuk a költségvetésünket és ne veszítsünk pénzt, miközben a fotósok folyamatosan dolgoznak” – mondta Lorenza Bravetta.
A fotósok megközelítőleg felét kapják meg az általuk készített képek tiszteletdíjának, az összeg másik fele a kollektíváé. „Egyikünk se szereti ezt a feles szabályt. De ez az egyetlen módja annak, hogy menjen az üzlet” – állítja Peter Marlow brit fotós, aki 1991 óta tagja a Magnumnak. Szerinte nagy előny, hogy különböző generációk dolgozhatnak együtt az ügynökségen belül, de elismerte, hogy nagyon kevés nőt engedtek be maguk közé.
