485 éve, 1541. augusztus 29-én a törökök szinte egyetlen kardcsapás nélkül vették be Buda várát, és ezzel csaknem másfél évszázadra megpecsételődött a magyar főváros sorsa.
Éppen 15 évvel a mohácsi csata után, 1541. augusztus 29-én újabb tragikus fordulat következett a magyar történelemben: Nagy Szulejmán szultán seregei elfoglalták Budát. A város megszerzéséhez azonban ezúttal nem ostromgépekre és véres csatára, hanem egy jól időzített cselre volt szükség.
A történet előzményei egészen Mohácsig nyúlnak vissza. Az 1526-os vereségben életét vesztette II. Lajos király, és vele együtt a középkori magyar állam is összeomlott. A király halála után két uralkodó, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdött a koronáért, miközben az ország egyre kiszolgáltatottabbá vált. Szulejmán 1529-ben már bevonult Budára, de akkor még átadta a várat Szapolyainak.
1540-ben azonban új helyzet állt elő: Szapolyainak fia született, János Zsigmond, aki apja halála után a magyar trón örököse lett. Ferdinánd nem fogadta el a döntést, és sereget küldött Buda elfoglalására. A várat Wilhelm von Roggendorf csapatai ostromolták, miközben Szulejmán ismét hadba indult.
A szultán augusztus végén érkezett meg Buda alá, és ezúttal eltökélte, hogy a várost nem engedi ki többé a kezéből. Ahelyett azonban, hogy azonnal támadást indított volna, Izabella királynét, a csecsemő János Zsigmondot és a magyar vezetőket a táborába hívatta, állítólag azért, hogy Magyarország sorsáról tanácskozzanak vele.
A magyar küldöttség augusztus 29-én, éppen a mohácsi vereség 15. évfordulóján érkezett a szultán táborába. Miközben a vendégeket ünnepélyesen fogadták és asztalhoz ültették, janicsárok kezdtek beszivárogni a budai várba. A katonák előbb a stratégiai pontokat foglalták el, majd lefegyverezték a magyar őrséget. Mire a magyarok észbe kaptak, Buda már török kézen volt.
„Hátra van még a fekete leves”
A történethez kapcsolódó egyik legismertebb magyar történelmi anekdota Török Bálinthoz kötődik. A legenda szerint amikor a magyar főúr távozni készült a szultán sátrából, Szulejmán így szólt hozzá: „Ne siess uram, hátra van még a fekete leves.” A fekete leves alatt természetesen kávét értettek – ám Török Bálint számára valóban keserűnek bizonyult a folytatás: a szultán fogságba vetette, és a legendás magyar főúr később a konstantinápolyi Héttorony börtönében halt meg.
Buda augusztus 31-én hivatalosan is az Oszmán Birodalom részévé vált, és vilájet, vagyis tartományi központ lett. A szultán szeptember 2-án ünnepélyesen bevonult a városba, a Nagyboldogasszony-templomban – a mai Mátyás-templomban – pedig már muszlim istentiszteletet tartottak.
A mohácsi vereség, majd Buda elfoglalása végül három részre szakította Magyarországot: a török hódoltságra, a Habsburgok uralma alatt álló királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemség elődjére. Buda fölött 145 éven át lobogott a török zászló, és csak 1686-ban, a Szent Liga seregeinek ostroma után került ismét keresztény kézre.
A Cultura.hu történelmi írásai között Nagy Szulejmán, II. Lajos és a mohácsi tragédia történetéhez is számos érdekesség kapcsolódik – köztük az a különös történelmi egybeesés is, hogy Buda elfoglalása ugyanarra a napra esett, mint a mohácsi csata évfordulója.
