A maglódi templomdíszítéssel, a lipicai lótenyésztéssel, a szegedi papucs készítésének és viselésének élő hagyományával, valamint a magyar vadászhagyományokkal bővült 2018-ban a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke.
A maglódi pünkösdi templomdíszítés, a szegedi papucs készítésének és viselésének élő hagyománya és a magyarországi lipicailó-tenyésztés mellett a magyar vadászati hagyományok is bekerültek a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe – jelentette be Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a kulturális örökség napjai nyitórendezvényén pénteken az Országházban.
A hagyományos kézzel varrott papucsot ma már egyetlen Szegeden élő szakember sem készíti. A hagyomány még nem merült feledésbe, az országban mai is van néhány mester, aki készít ilyen lábbeliket, és szép számmal akadnak olyanok is, akik szívesen viselik ezeket.
A szegedi papucs több mint ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai ó turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása. 1922-ben, 95 évvel ezelőtt lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula „készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult. Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.
A lipicai ló a királyok és királynők szolgálatában a pompa és a fényűzés jelképe volt. A fajtára jellemző attraktív mozgás, barokkos külső, a fehér szín ezt az igényt elégítette ki. A lipicai lovakat Ausztriában, Szlovákiában, Olaszországban, Magyarországon, Romániában, Szerbiában, valamint a horvátországi Djakovói Állami Ménesben is tenyésztik. Ennek ellenére a lipicai fajta eredetiségét igazoló törzskönyvet (méneskönyv) az európai uniós jogszabályok szerint csak a szlovéniai Lipicán és az ausztriai Piberben adhatnak ki. Szlovéniában nemzeti szimbólumként tekintenek a lipicai lóra, amely a 20 centes érmén is szerepel. Horvátország úgy tartja, horvát lófajtáról van szó és a kulturális örökség része.
A lipicai fajták tenyésztése a 16. században kezdődött az akkori Habsburg Birodalom területén. II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára alapított egy tenyésztőtelepet a császársághoz tartozó Trieszt közelében, a Karszt-fennsíkon fekvő Lipiken (olaszul Lipizza), a mai szlovéniai Lipicán. A lipicai ménes egy részét a napóleoni háborúk idején menekítették a horvátországi Djakovóra, ahol 1805 óta tenyésztik a fajtát.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy 10 éve jött létre a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke, amely összegyűjti és nyilvántartja a Magyarország területén fellelhető sokféle közösségi tudást, kulturális gyakorlatot és hagyományokat. Hozzátette, hogy tíz évvel ezelőtt éppen szeptember 14-én tartotta alakuló ülését a szellemi kulturális örökség nemzeti bizottsága, amellyel elindult egy intenzív és nemzetközi szinten is eredményes folyamat.
Felidézte, hogy Magyarország az elsők között csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyezményhez, amely az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) iránymutatásával felhívja a figyelmet a közösségi tudás által létrehozott szellemi értékek megóvására, fontosságára.
A nemzeti jegyzék szerint ma 35 olyan közösség van, amely tudatosan őrzi és ápolja elődeitől örökölt hagyományát, az UNESCO-listára felkerült magyar elemek száma pedig háromról négyre nőtt a kékfestés hagyományával.
A kulturális örökség napjairól Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkár elmondta: a rendezvénysorozaton, szombaton és vasárnap 284 műemlék, közte több mint 70, máskor nem látogatható épület nyitja ki kapuit a nagyközönség előtt és 214 szervező közösség állt a programok mellé.
Az épített örökséget jellemezve kiemelte: a régi épületeket nézve nem csak falakat, követ és maltert kell látni, hiszen történeteket mesélnek a múltról, üzenetet hordoznak a jelenbe és a mi felelősségünk, hogy a jövő számára is azt hordozzanak. Ennek érdekében újra kell teremteni és új funkciókkal kell megtölteni őket, történetüket pedig elmesélni gyerekeinknek, unokáinknak.
Az államtitkár arról is szólt, hogy három alapvető területre kell koncentrálni a magyarság megmaradása és az ország fejlődése érdekében: az egyik a családtámogatás rendszere, a másik a gazdaság fejlesztése, a harmadik pedig a kultúra területe. Mint mondta, az ország kultúrája a kis közösségekben rejlik, ezek adják a nagyobb közösség, végül pedig az egész nemzet kultúráját.
A megnyitón adták át a Miniszterelnökség örökségvédelmi témában kiírt Ne menj el mellette! pályázatának díjait általános és középiskolás diákoknak.
A kulturális örökség napjain, a hétvégén mintegy 200 program, többek között épületséták, tárlatok, előadások és koncertek várják az érdeklődőket országszerte.
