70 éve, 1945. január 23-án hagyta el Magyarországot az „aranyvonat” a második szállítmánnyal.
A második világháború utolsó hónapjaiban két olyan szerelvény is nyugat felé indult, amelyet később „aranyvonat” néven emlegettek.
Az első aranyvonat a Magyar Nemzeti Bank értékeit szállító vonat volt, amely a jegybank tulajdonán (29 tonna arany, illetve valuta-, részvényállomány stb.) kívül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aranykincsét, közgyűjteményi javakat (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia értékei stb.) és egyes állami kezelésű letétállományokat (Budapest Székesfővárosi Árvaszék, bűnügyi letétek), köztük különböző forrásokból származó zsidó eredetű vagyont tartalmazott. Ez a szerelvény 1945 januárjában két részletben hagyta el az országot, az első 1945. január 17-én, a második január 23-án hagyta el a fertőbozi vasútállomást.
Az MNB kétszázharminc tisztviselője, családtagjaikkal együtt csaknem hétszázan tartózkodtak a vonaton. Bécsújhelyen megerősített német őrség várta a rakományt, azt követően mindkét szerelvény Salzburg közelébe, Spital am Pyhrnbe jutott el. Az észak-ausztriai kisvárost az amerikai hadsereg szabadította fel, így került az amerikaiak birtokába az aranyvonat 1945. május 7-én.
1946 júniusában Nagy Ferenc miniszterelnök Washingtonban megállapodott az USA kormányával az MNB aranykészletének és más értékeknek a visszaadásáról. Ennek megfelelően az amerikaiak az aranykészletet 1946. július végén elindították Magyarországra. A 32 tonna arany – 2696 aranyrúd és 40 zsák érme – 1291 zsákban, három vagonban érkezett Budapestre 1946. augusztus 6-án. Ez volt az 1946. augusztus 1-jén bevezetett forint fedezete. Később a múzeumi kincsek zöme is hazakerült.
A másik aranyvonat, eltekintve néhány tucat festménytől és csomagtól, a magyar hatóságok által a deportált zsidóktól elkobzott javakat szállította. A szerelvény 1945. március végéig a határ menti Brennbergbányán várakozott, és 30-án indult Ausztriába. Már akkor sem volt meg valamennyi értéktárgy: Toldy Árpád kormánybiztos a legértékesebb ládák felével szökést kísérelt meg, ezek – elfogását követően – francia kézre jutottak. A szerelvény – immáron amerikai fennhatóság alatt – júliusban érkezett meg Salzburgba. Itt amerikai főtisztek egész sora „igényelt” luxuscikkeket a magyar zsidók vagyontárgyai közül, a nyár folyamán pedig több közlegény is betört a raktárba. Ezek a rablások nem károsították meg jelentősen a rakományt: az igazi problémát az jelentette, hogy az amerikai hatóságok nem akarták visszaküldeni hazánkba a vonatot. Ezért az erőteljes nemzetközi tiltakozás ellenére a magyar zsidók vagyonát az ENSZ Menekültügyi Szervezetének illetékességi körébe utalták.
1998-ban Clinton amerikai elnök tényfeltáró bizottsága megállapította: katonai hatóságaik nem tulajdonítottak kellő fontosságot a zsidó vagyon tulajdonosaikhoz való visszajuttatásának, s a vonat kincseit ausztriai hadosztályuk megdézsmálta, az értékek egy része amerikai tábornokok lakásába került. A javakat a magyar kormány és a magyar zsidók 1945-ös kérése ellenére nem adták vissza, azzal az indokkal, hogy az értéktárgyak eredete nem határozható meg, holott – a bizottság megállapította – a dokumentumok alapján ez lehetséges lett volna.
2001-ben amerikai holokauszt-túlélők pert indítottak az amerikai kormány által visszatartott vagyonrész ügyében. A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár állt rendelkezésére az amerikai költségvetésből. A pénzt a magyar holokauszt-túlélőkről gondoskodó egyesült államokbeli, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztották.
Az ún. „zsidó aranyvonat” amerikai felügyelet alatt 1945 nyarán. (Fotó: hke.hu)
