Gróf Bethlen István a trianoni békeszerződés utáni Magyarország egyik meghatározó politikusa volt. Az ellenforradalmi rendszer megszilárdításában meghatározó szerepet játszó erdélyi politikust sokan a 20. század egyik legjelentősebb magyar államférfijának tartották.
„Az én politikámat a körülmények alakítják – mondotta egy alkalommal Bethlen. – Mindannyian tudtuk, hogy mit lett volna kívánatos tenni, de mindig azt tettük, amit lehetett, és az adott körülmények megengedtek. Ez az a gyakorlati politika, amelyet őseim Erdélyben követtek, és amely egyedül vezet ma is célhoz.”
1946. október 5-én, nyolcvan évvel ezelőtt halt meg Moszkvában gróf Bethlen István 1921 és 1931 között állt Magyarország kormányának élén. Ahogy ő maga is vallotta: pályáját a konszolidáció, a gazdasági stabilizáció és az egyre súlyosabb európai válságok egyaránt alakították. Tízéves miniszterelnöksége a két világháború közötti magyar történelem egyik legfontosabb időszaka volt: a trianoni békeszerződés okozta politikai és gazdasági válság után kormányzata a konszolidációra törekedett, miközben Bethlen későbbi éveiben egyre élesebben szembekerült a német orientációval és a szélsőjobboldali törekvésekkel. A Cultura.hu korábbi írásai is számos kevésbé ismert részletet őriznek pályájáról.
Bethlen István megítélése ma is történelmi viták tárgya: kormányzásának gazdasági és politikai konszolidációja, a korszak korlátozott parlamentarizmusa, külpolitikája és a második világháború előtti német orientációval szembeni álláspontja egyaránt fontos része annak a képnek, amely a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó politikusáról kialakult.
1. Erdélyi főnemesi családból jött
Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, régi erdélyi főnemesi családban. Bár neve könnyen összekeverhető a 17. század híres erdélyi fejedelmével, Bethlen Gábor és Bethlen István nem álltak rokonságban. Gyermekkorát Erdélyben töltötte, majd a bécsi Theresianumban tanult, Budapesten jogot hallgatott, később Angliában is járt, végül a magyaróvári mezőgazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Nem csupán politikusnak készült: az erdélyi családi birtokon gazdálkodott is, mielőtt a századfordulón bekapcsolódott volna az országos politikába. 1901-ben országgyűlési képviselő lett, és az első világháborút leszámítva csaknem négy évtizeden át a törvényhozás tagja maradt.
2. A háború után még ellenforradalmi szervezőként tűnt fel
Bethlen politikai pályája nem a későbbi, mérsékeltebb konzervatív államférfi képével indult. Az első világháborúban több fronton szolgált, a Monarchia összeomlása után pedig élesen bírálta a Károlyi Mihály vezette kormányt. A Tanácsköztársaság idején Bécsben működött, ahol az Antibolsevista Comité vezetőjeként az ellenforradalmi erők egyik meghatározó szervezője lett.
1920-ban a magyar békedelegáció tagjaként Párizsban is jelen volt. Egy évvel később, 1921. április 14-én Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki. Olyan ország vezetését vette át, amely elveszítette területének és lakosságának jelentős részét, miközben gazdasági és társadalmi válsággal is küzdött.
3. IV. Károly visszatérését még Bethlen is megakadályozta
Bethlen legitimista érzelmű volt, vagyis nem tekintette magát eleve ellenségének a Habsburg-háznak. Amikor azonban IV. Károly 1921 őszén másodszor is megpróbált visszatérni a magyar trónra, Bethlen a kormányzó mellé állt, és a királypuccs meghiúsításában kulcsszerepet játszott. A budaörsi összecsapás után a kísérlet véget ért, IV. Károlyt pedig hamarosan külföldre vitték.
A magyar országgyűlés ezt követően kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Bethlen ugyanakkor diplomáciai úton igyekezett mérsékelni a trianoni veszteségeket: az 1921-es soproni népszavazás eredményeként Sopron és környéke Magyarország része maradt, és a baranyai háromszög egy része is visszakerült az országhoz.
4. A Bethlen–Peyer-paktum: kompromisszum az ellenzékkel
Bethlen egyik legérdekesebb politikai lépése az 1921 decemberében létrejött Bethlen–Peyer-paktum volt. A kormány és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt közötti titkos megállapodás lehetővé tette, hogy az MSZDP ismét legálisan részt vehessen a politikai életben. Cserébe a szociáldemokraták több korábbi követelésükről lemondtak, és bizonyos korlátokat elfogadtak politikai tevékenységükben.
A megállapodás részletei három évig titokban maradtak. A kormány többek között elismerte az MSZDP-t, visszaadta párthelyiségeit és lehetővé tette lapjainak megjelenését, miközben a szociáldemokraták vállalták, hogy bizonyos területeken korlátozzák politikai és szakszervezeti tevékenységüket. A paktumot később mindkét oldalról bírálták, de a Bethlen-korszak politikai rendszerének egyik fontos kompromisszumává vált.
5. A pengő mögött egy gazdasági konszolidáció állt
Bethlen miniszterelnökségének egyik legfontosabb feladata a gazdaság stabilizálása volt. 1924-ben létrejött a Magyar Nemzeti Bank, Magyarország pedig 250 millió korona értékű népszövetségi kölcsönhöz jutott. Új vámrendszert vezettek be, rendezték az államháztartás helyzetét, majd 1927. január 1-jén megjelent a pengő, amely több mint két évtizeden át maradt Magyarország hivatalos fizetőeszköze.
A konszolidáció nemcsak pénzügyi intézkedéseket jelentett. Bethlen kormányzata fejlesztette a népiskolai hálózatot és a közegészségügyet, valamint bevezette a kötelező beteg- és nyugdíjbiztosítás rendszerét is.
A korszaknak ugyanakkor komoly politikai korlátai is voltak. Bethlen 1922-ben létrehozta az Egységes Pártot, amely stabil parlamenti többséget biztosított számára, miközben a választójogot rendeleti úton szűkítették, és a nagyobb városokon kívül visszaállították a nyílt szavazást. A Bethlen-korszak ezért egyszerre jelentett gazdasági és politikai konszolidációt, miközben a parlamentáris rendszer működését erős korlátozások kísérték.
+1. Más irányt keresett
Bethlen 1931-ben, a világgazdasági válság következtében kialakuló súlyos gazdasági és társadalmi feszültségek közepette mondott le. A politikát azonban nem hagyta el: a harmincas évek közepéig az Egységes Párt vezetője maradt, később pedig Horthy Miklós tanácsadójaként próbált hatást gyakorolni az ország külpolitikai irányára. 1935-ben, Gömbös Gyulával kialakult nézeteltérései miatt kilépett a kormánypártból.
A harmincas évek végétől egyre határozottabban ellenezte Magyarország egyoldalú német orientációját. A két bécsi döntéssel visszatért területek ellenére is óvatos maradt a német szövetséggel kapcsolatban, ellenezte a zsidótörvényeket, és hibának tartotta a második világháborúba való belépést. 1941-ben már nyilvánosan beszélt a német vereség lehetőségéről, 1943–44-ben pedig a háborúból való kilépést és a nyugati hatalmakkal kötendő különbékét támogatta.
Romsics Ignác Bethlenről szóló könyvében így fogalmaz: „Férje sorsáról és hollétéről 1946. március 7-én Bethlen Margit magától Sztálintól kért felvilágosítást. Levelében kérte, hogy a férje hazatérhessen hazájába, vagy ha ez nem lenne lehetséges, akkor levelezhessen szeretteivel. Bethlen Margit sohasem kapott választ leveleire.
A magyar kormány képviselőivel folytatott 1946. áprilisi tárgyalásai során azonban Sztálin utalt rá, hogy Bethlen a Szovjetúniúban van, és a jövőjéről dönteni kellene. A választ kommunista delegáció tagja Gerő Ernő így foglalta össze: >Mi nem bánjuk, ha nem jön haza, szívesebben látnánk, ha helyette hadifogoly munkások és parasztok jönnének.<”
Az 1944. március 19-i német megszállás után Bethlen bujkálni kényszerült. Később kapcsolatba lépett a szovjet hatóságokkal, de a kommunistákkal való együttműködést nem vállalta. A szovjetek 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták, ahol a moszkvai Butirszkaja börtön kórházában halt meg 1946. október 5-én.
Maradványait csak évtizedekkel később azonosították: 1993-ban kerültek elő a moszkvai Donszkoj kolostor melletti temető egyik tömegsírjából. Hamvait 1994-ben hozták haza, és katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti, ma Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
