A western stílus és a countrymuzsika időről időre „divatba jön”. A cowboyok mellett a cowgirlök is keményen kivették részüket az amerikai nyugati legendák létrehozásában és fenntartásában.
A Texas északi részében fekvő Fort Worthben, tréfás nevén „Tehénvárosban” (Cowtown) létezik egy „múzeum”, ahol 11 ezer négyzetméteren mutatják be az amerikai cowgirlök történetét. Filmklippek, nyergek, térképek, fotók, csizmák, ruhadarabok és különféle emléktárgyak segítségével ismerhetik meg a látogatók az egykori és a mai cowgirlök életét.
Itt van például Sandra Day O’Connor, aki 1930-ban a texasi El Pasóban született és egy vidéki birtokon nőtt fel, az Arizonával és Új-Mexikóval határos sivár vidéken. Még nyolcéves sem volt, amikor már tudott lovagolni, lőni, lasszót vetni és szarvasmarhákat terelni. Az amerikai nyugat kemény életfeltételei között lett belőle független, félelmet nem ismerő, szívós ifjú hölgy – egy szóval: cowgirl.
Később jogot tanult és 1981-ben történelmet csinált, amikor Ronald Reagan elnök az első nőként őt nevezte ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tagjainak sorába. Majd felvették őt a National Cowgirl Hall of Fame listájára is.
A 2017-ben végleg visszavonult főbírónő ezzel egyike lett annak a 158 amerikai nőnek, akiket ez a megtiszteltetés ért.
A kemény munkát végző asszonyok nélkül soha nem tudták volna meghódítani az amerikai vadnyugatot. Az államok közötti háború éveiben a nőkre sok olyan munkát bíztak, amelyek békeidőben elképzelhetetlenek lettek volna. Miután az emberek a háború befejezte után nyugatra költöztek, a nők kénytelenek voltak továbbra is keményen dolgozni, ha a család túl akarta élni a nehéz életet. Mások pedig – főként második generációs szarvasmarha-vidéken felnőtt asszonyok – azért végeztek férfimunkát, mert egyszerűen jók voltak benne. Megint mások vadnyugati bemutatókon vettek részt, és trükk- és bronzlovasként szereztek hírnevet a rodeóban.
A régi idők asszonyai nem csak a konyhában álltak a tűzhely mellett.
Igazi társak voltak, és ugyanazt a munkát végezték, mint férjük. Otthonokat, farmokat, vidéki birtokokat és egész vállalkozásokat hoztak létre. Az izgalomra vágyó asszonyok pedig egyre szélesebb körből kerültek ki és válhattak cowgirllé. Nem kizárólag a hagyományosnak tekintett női feladatok elvégzése miatt járultak hozzá a nők modern szerepköreinek elfogadtatásához, például voltak, akik rodeóbemutatókon is részt vettek, a női egyenjogúságért harcoltak, a gazdasági életben tűntek ki és váltak ismertté az Egyesült Államokban és az egész világon.
A Hall of Fame tagjai között azonban nemcsak a szó szoros értelmében vett cowgirlök találhatók, hanem mindazon asszonyok, akik más vonatkozásokban is hozzájárultak az amerikai valóság kialakításához.
Például a modernista művész Georgia O’Keeffe, a lemhi soson törzsbeli indián nő Sacagawea, a mesterlövész Annie Oakley, a sportoló rodeó versenyző Tillie Baldwin, a hollywoodi színésznő Dale Evans, a csizmatervező és gyártó Enid Justin, a rodeó-lovarnő Tad Lucas, az írónő Laura Ingalls Wilder, a festőművész Georgia O’Keefe és a countryénekesnő Patsy Cline.
Az évek folyamán indián és színes bőrű asszonyok is tagjai lettek a Hall of Fame szervezetnek.
A mészkőből épült Hall of Fame múzeum homlokzatán hatalmas festmény köszönti a látogatót – egy csapat cowgirl lovagol vele szemben. „Az egykori nyugaton a nők emancipációja akkor indult el, amikor a nő lóra szállt és cowgirl lett belőle” – vélekedik könyvében Joyce Gibson Roach folklorista történész, írónő, az amerikai nyugat történetének és életvitelének fontos szerzője.
A férfias „ellenpólus”, a National Cowboy Hall of Fame székhelye mintegy 300 kilométerre északra található Fort Worthtől, Oklahoma Cityben, a Red River túlsó partján.
