Szent Apollónia legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkorban a fogfájósok és fogorvosok védőszentje. Képein előkelő leányzóként ábrázolják, aki kezében foghúzót tart.
Február 9. – Szent Apollónia, a fogorvosok és a fogfájástól szenvedők védőszentjének ünnepe.
„Volt ezekben az időkben egy csodálatra méltó idős szűz, a neve Apollónia. A szeplőtelenség, a józanság és a tisztaság virágainak koszorúja ékesítette. Az Úr Lelke megerősítette, így lett a hit igen szilárd oszlopává. Hitének érdeméért és az Úrtól nyert erényességéért angyalok és emberek csodálták.” (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)
A 3. században Egyiptomban született Apollónia 249-ben halt meg Alexandriában. Az idős hajadon diakonissza volt, aki egy keresztény közösségben szolgált. A róla szóló tudósításokat Alexandria püspökének, Nagy Dionüsziosznak az antióchiai püspökhöz írott leveléből ismerjük, amelyben beszámolt számos alexandriai keresztény vértanúhaláláról. A diakonissza halála Philippus Arabs császár uralkodása alatt következett be, aki egyébként a válsággal küzdő birodalomban fokozott türelmet tanúsított a keresztényekkel szemben.
Decius császár (Kr. u. 249-251) bevezette az első állami szintű keresztényüldözést, majd betiltotta a kereszténységet. Az új hit követői, akik nem voltak hajlandóak áldozatot bemutatni az állam isteneinek, a császárnak, nem követtek babonás hiedelmeket, és elvetették az ősök kultikus tiszteletét, sokak dühét és ellenszenvét kivívták. A pogány vallásúak az általános bizalmatlanság légkörében a keresztényeket kiáltották ki bűnbaknak.
Véres megtorlásaiknak sok keresztény esett áldozatul. Egyik akciójuk során, amikor a hitükért gyilkoltak meg embereket, majd megrohanták és kifosztották a keresztények lakásait, megtalálták Apollóniát, az idős hajadont, akit durván bántalmaztak, kövekkel verték ki a fogát. Kivonszolták a városon kívülre, meggyújtottak egy máglyát, és megfenyegették, hogy elevenen megégetik, ha nem ismétli el istentagadó átkaikat. Ő azonban, amikor kérésére egy pillanatra elengedték, önként a lángok közé vetette magát.
„Ezt követően megragadták Apollóniát is, egy tiszteletre méltó korú, tekintélyes hajadont. Olyan durván vágtak Apollónia arcába, hogy minden foga kitört. Utána a városon kívül meggyújtottak egy máglyát és megfenyegették, hogy elevenen elégetik, ha nem ismétli istentelen beszédeiket. Ő azonban, amikor kérésére egy pillanatra elengedték, a lángok közé vetette magát, és ott égett el.” (Dionüszosz)
Apollónia a fogfájósok és a fogorvosok védőszentje lett, attribútuma egy fogó, benne egy kihúzott foggal. A képzőművészetben számtalan ábrázolása maradt fenn, melyek közül a festmények és a szobrok nagyobb része ismert múzeumokban található, kisebb része templomokban. A 18. századtól a fogorvosok előszeretettel díszítették házaikat Apollónia képével. Az egyik legrégibb és legszebb ábrázolása a kassai székesegyházban látható. A budapesti Szépművészeti Múzeum több oltárképet őriz, melyen Apollónia is szerepel.
