Hanuka idején a zsidóság a szír-görög megszállók felett i. e. 165-ben aratott győzelmére emlékezik, amikor a makkabeus szabadságharcosok visszafoglalták a jeruzsálemi szentélyt és megtisztították azt az idegen bálványoktól.
Hanuka nyolcnapos ünnepén a jeruzsálemi templom visszafoglalására és megtisztítására emlékeznek a zsidók.
Az ókori ázsiai Szeleukida Birodalom akkori uralkodója, IV. Antiokhosz Epiphanész időszámítás előtt 168-ban elfoglalta Jeruzsálemet, és megtiltotta a zsidó vallás gyakorlását. A zsidók azonban föllázadtak és három évvel később Júdás Makkabeus vezetésével visszafoglalták a templomot.
A makkabeusok a templomban mindössze egy napra elegendő kóser olajat találtak, amivel lángot gyújthattak a szent gyertyatartóban, a menórában. Új olaj előállításhoz ugyanakkor nyolc napra volt szükség. A hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.
Az ünnep első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok a csak ilyenkor használt gyertyatartón, a hanukián, és azt olyan helyre teszik, ahol „hirdetheti az isteni csodát”.
A hagyomány szerint a zsidó szabadságharcosok a szentély megtisztításakor csupán egy napra elegendő tiszta olajat találtak, amikor szerették volna újból meggyújtani a fényt a menóra mécseseiben. Isteni csoda folytán azonban az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.
Hanuka: az ünnep neve újraszentelést jelent, nyolc napos bulit jelöl, amely éppen ma kezdődik, már az elején is nagyszerű, de bármikor be lehet szállni, a fény csak egyre nő. Az újjászentelés arra utal, hogy a makkabeusoknak kellett újraszentelni a Szentélyt, miután kiverték a szír-görögöket, Nagy Sándor birodalmának örököseit.
A hanukai szertartások
(Hayim Halevi Donin kalauza)
Hanukakor szabad dolgozni.
A Talmud előírása szerint a Hanukiát a lakás ajtajának baloldalán kellett elhelyezni. Az ünnep fénye ekkor még kifelé irányult, mindenki megáénak érezte azt, és lángját terjeszteni kívánta, majd a sötét középkorban a hanuka lángjait már csak a a szoba belsejében helyezték el, az ablakból az asztalra került.
A hanukai menóra nyolckarú kandeláber, amelyen külön helye van a „szolgalángnak”, amellyel napnyugta után meggyújtjuk a lángokat: ezt samesznak hívják. A gyújtás után – égve – visszatesszük a helyére.
Az égő „szolgagyertyát” kézben tartva a két áldást mondjuk. Az első estén egy harmadik áldást is mondunk, a Sehechejánut.
Az első estén egy lángot gyújtunk, azután minden este eggyel többet, míg a nyolcadikon az összes láng nem ég. Az új gyertyát mindig balról tesszük hozzá a többihez, és balról jobbra haladunk a gyújtással.
A hanukia lángját nem szabad gyakorlati célra – olvasásra, világításra, cigarettagyújtásra stb. – használni. Szükség esetén a samesz lángját használhatjuk.
A hanukiát az ablak közelében kell meggyújtani, hogy kívülről látni lehessen, ezáltal nyilvánosan hirdesse Hanuka csodáját.
Szép dolog, ha a család minden tagjának van saját hanukiája, és mindenki gyújt hanukai fényt.
Szokás a gyerekeknek pénzt – hanukageltet – és ajándékokat adni.
Pénteken este a hanukia lángját a szombati gyertyáknál előbb kell meggyújtani, akkor is, ha még nem ment le a Nap. Szombaton este a Hávdala után gyújthatunk lángot a hanukiában.
Az istentisztelet rendjébe Hanuka hetében beiktatjuk a Hálélt, valamint az Ál Hániszim hálaimát, amelyet a győzelmek és csodák emlékére mondunk. Ez utóbbit csatoljuk az étkezés utáni hálaimához is.
Forrás: BálintHáz
