132 éve annak, hogy 1889. január 30-án a Bécs melletti mayerlingi vadászkastélyban holtan találták a 31 éves Habsburg Rudolf főherceget és szerelmesét, Vetsera Mária bárónőt.
A kiváltságos körülmények között élő Habsburg Rudolf élete tragikus fordulattal ért véget. Kapcsolatai, szerelmi viszonyai, halálát megelőző napok és halálának körülményei mind a mai napig sok tudóst foglalkoztatnak. Néhány évvel ezelőtt egy osztrák orvos-író, dr. Gerd Holler szerint az általa felfedezett okmányok hitelesen fényt derítenek a romantikus, titokzatos mayerlingi tragédia részleteire, hátterére, s egyértelműen Rudolf főherceg öngyilkosságát igazolják.
Az osztrák uralkodópár – Ferenc József és Erzsébet – fiának, az osztrák császári és a magyar királyi trón várományosának tragédiája azért foglalkoztatja mindmáig a történészeket és az írók képzeletét, mert halálának körülményeit egyértelműen azóta sem sikerült kellően tisztázni.
A trónörökös – vagy ahogy Magyarországon mondták egykor: Rudolf királyfi – rendhagyó egyéniségéről, rövid, de mozgalmas életéről és szomorú végéről szinte könyvtárnyi írás született; ezekben – nagyrészt puszta találgatások alapján – halála okainak és módjának nem kevesebb, mint 40 lehetséges változata szerepel.
Annak idején hivatalosan is öngyilkosságról beszéltek, s a történészek többsége elfogadta ezt mint legvalószínűbb magyarázatot. Úgy vélték, a trónörökös ezért menekült a halálba, mert reménytelenül szerette a szép Vetsera bárónőt: Ferenc József a leghatározottabban ellenezte, hogy fia egy rangon aluli új házasság kedvéért elváljon feleségétől, a belga Stefánia hercegnőtől.
Mivel a királyfi éveken át „gyanús” volt az udvar és az osztrák kormányzat konzervatív köreiben liberális gondolkodásmódja, politikai tevékenysége miatt, ráadásul rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt, sok feltevés született arról is, hogy nem önkezével vetett véget életének, hanem talán politikai gyilkosság áldozata lett. Meggyőző bizonyítékokkal egyik „változat” hívei sem tudtak szolgálni.
Holler doktor figyelmét a „Rudolf-ügy” már évvekkel ezelőtt felkeltette: páciense volt ugyanis Vetsera Mária egy rokona, Heinrich Baltazzi, s a vele folytatott beszélgetések hatására amatőr Rudolf-kutató lett. Könyvet is írt a trónörökösről, de abban csak az ismert tényeket tudta orvosi szemmel összegezni. Búvárkodásának folytatásához nagy lehetőséget kínált, hogy II. János Pál pápa felszabadította a történelmi kutatások számára a Vatikán titkos levéltárának XIII. Leo pápa iratanyagát: az ő uralkodása idején történt a tragédia. Holler nemrég engedélyt kért és kapott az iratok tanulmányozására – és meg is találta az ügyre vontakozó papírokat.
Ezek között volt az a levél, amelyben az akkori bécsi pápai nuncius beszámolt Rampolla vatikáni bíboros-államtitkárnak arról, hogy hivatalos értesítést kapott Rudolf trónörökös öngyilkosságáról. A nuncius az elhunyt boncolásának eredményeiről szólva hozzáfűzte: „egyetemi tanárok és orvosok úgy nyilatkoztak, hogy az agy állapotából elmebajra lehet következtetni”. Gerd Holler a levéltárban hozzájutott az eredeti boncolási jegyzőkönyvhöz: ebben az orvosok megállapítják az öngyilkosság tényét. Dr. Holler hangsúlyozza, hogy Ferenc József nem juttatott volna el ilyen tájékoztatást a pápához, ha fia más módon halt volna meg. Fontos érdeke volt fiának egyházi eltemettetése: az öngyilkosság tényének közlése ezt ugyan nehezítette, de az elmebajra való hivatkozás egyengette az egyházi szertartás engedélyezésének útját.
A szerző szerint Vetsera Mária a mayerlingi tragédia során nem Rudolf kezétől halt meg – ahogy korábban állították -, hanem magzatelhajtás következtében. Szerinte ez lehetett az a közvetlen ok, amiért a főherceg pár órával szerelmese elhunyta után maga is a halált választotta. Az osztrák kutató emellett megállapítja, hogy az előkerült boncolási jegyzőkönyv cáfolja egyes történészeknek azokat az állításait, amelyek szerint Rudolf morfinista és alkoholista volt és szifiliszben szenvedett.
Lehet, hogy dr. Gerd Holler kutatásának eredményei véget vetnek a Rudolf életéről és haláláról terjengő jónéhány legendának: ezeknél a valóság talán kevésbé romantikus, szürkébb – de mindeképpen emberibb és hihetőbb.
