25 éve, 1990. március 10-én Moszkvában aláírták az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok” távozásáról történő kivonásáról szóló egyezményt. 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot.
A második világháború után több más kelet-európai országhoz hasonlóan Magyarországot sem hagyta el a szovjet hadsereg. A szovjet csapatok az 1947-es párizsi béke értelmében abból a célból maradtak – ideiglenesen – Magyarországon, hogy Moszkva a szövetségesek által közösen ellenőrzött Ausztriával akadálytalan kapcsolatot tarthasson fenn. Miután Ausztria 1955-ben visszanyerte szuverenitását, és a semleges államokhoz csatlakozott, az itt állomásozás – elvileg – okafogyott vált volna: a gyakorlatban azonban a szovjet hadsereg továbbra is a szocialista tábor összetartásának leghatásosabb eszköze maradt.
Az 1956-os forradalom leverését követően Kádár János pártvezető többször is megígérte, hogy amennyiben helyreáll a rend, azonnal tárgyalásokat kezdenek a szovjet alakulatok távozásáról, s bár Moszkva részéről is elhangzott ilyen nyilatkozat Hruscsov (1953-1964 között pártvezető) idején, a megvalósításra a gorbacsovi bel- és külpolitikai nyitásig várni kellett.
Horn Gyula és Eduard Sevardnadze aláírásával látja el a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását kimondó szerződést. Moszkva, 1990. március 10. (Fotó: MEK/OSZK)
Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 1988. december 7-én az ENSZ Közgyűlésének 43. ülésszakán jelentette be: Moszkva 1991-ig hat harckocsizó hadosztályt, 5 ezer harckocsit és 50 ezer katonát von ki a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Magyarország területéről, egyidejűleg csökkenti a Szovjetunió európai területein lévő haderejét (félmillió katona) és fegyverzetét. Az említett országok mellett 1989 nyarán megkezdődött a Lengyelországban állomásozó szovjet erők fokozatos kivonása is. Magyarországon még a csapatkivonási egyezmény megkötése előtt, 1989. április 25-én elindult haza az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi gárdaosztály.
Az 1989-es esztendő politikai eseményei, a Vasfüggöny lebontása és a rendszerváltások – 1989. október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltása – felgyorsították az átalakulást, és az 1989. decemberi máltai Gorcsov-Bush- (id. George) találkozó már a békés, demokratikus átmenet jegyében zajlott.
Megkezdődik a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonása (MTI Fotó)
A rendszerváltozás előrehaladtával egyre hangsúlyosabb követeléssé vált az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok” távozása, ezt hangoztatta minden ellenzéki erő, és a Németh-kormány is ennek elérésén fáradozott. Németh Miklós magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök 1990. január 9-én Szófiában, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) 45. ülésszakán elvi megállapodást kötött a teljes csapatkivonás ütemtervéről.
A tárgyalások február 1-jén kezdődtek meg Budapesten, a magyar delegációt Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, a szovjetet Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezette. A kormány felajánlásával élve a megbeszélések végső szakaszában megfigyelőként részt vettek a parlamenti választásokra országos listát állított 12 párt képviselői is. Az 1990. március 10-én Moszkvában aláírt csapatkivonási egyezmény értelmében 1991. június 30-ig kellett kivonni a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket is.
1990. március 12-én hazaindult a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat, és ezzel hivatalosan is megkezdődött a Magyarországon tartózkodó szovjet Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci-technikai eszközeinek, anyagainak hazaszállítása.
A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonása (MTI Fotó)
A kivonulás hivatalos megkezdése utáni 15 hónapban összesen mintegy 35 ezer vasúti kocsi szállította a Szovjetunióba a Déli Hadseregcsoport eszközeit, katonáit. A feladat nagyságát jelzi, hogy mintegy 50 ezer katonát, és hozzávetőleg ugyanennyi polgári alkalmazottat, illetve családtagot kellett hazajuttatni. A szovjet csapatok több mint 27 ezer különféle harcjárművel és gépjárművel rendelkeztek, ebből 860 volt a harckocsik, 600 az önjáró tüzérlövegek, 1500 a gyalogsági páncélozott harcjárművek száma. A mintegy 560 ezer tonna különféle anyagból 230 ezer tonnát tett ki a lőszer, 100 ezer tonnát az üzemanyag. Mindezek az erők csaknem 60 helyőrségben helyezkedtek el, és hat repülőterük is volt.
A Déli Hadseregcsoport egységeinek valamennyi tisztje és sorkatonája visszatért a Szovjetunióba, néhány katonafeleség és nagykorú gyermek viszont Magyarországon maradt, és letelepedési kérelmet adott be az illetékes szervekhez.
Az utolsó katonavonat 1991. június 16-án hagyta el hazánkat a záhony-csapi határállomáson. Az utolsó távozó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka volt, aki civilben, diplomata útlevéllel június 19-én 15 óra 01 perckor hagyta el Magyarország területét ugyancsak a záhony-csapi határállomáson.
1991. június 19. nevezetes dátum lett Magyarország történelmében: 1944. március 19. óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön, az ország visszanyerte önállóságát. Ennek emlékére 2001. május 8-án az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította ezt a napot, június hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.
