Szexbotrányok a történelem során mindig voltak, és – előbb-utóbb – nem kímélték a szigorú erkölcsöt prédikáló hatalmasságokat sem. Bizonyítják ezt a Bismarckok magánarchívumából előkerült dokumentumok is. A 165 éve született II. Vilmos német császár nem egyszer került kínos botrányba.
II. Vilmos (teljes nevén Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen) 165 éve, 1859. január 27-én született Potsdamban, Németországban III. Frigyes német császár és Viktória német császárné legidősebb gyermekeként.
A brit király, V. György, az orosz cár, II. Miklós és a német császár, II. Vilmos egyaránt Viktória brit királynő unokái voltak, így az első világháborút megelőzően (is) vad táviratváltás kezdődött az unokatestvérek között. A poroszos neveltetésben részesült Vilmos nemcsak az az angolok gyarmatbirodalmát és tengeri fölényét irigyelte, a kötöttségektől mentes, szabadabb életvitelt is.
Bár II. Vilmos 1881-ben házasságot kötött Auguszta Viktória schleswig–holsteini hercegnővel, aki hat fiúval és egy leánygyermekkel ajándékozta meg, több asszonnyal is viszonyt folytatott.
II. Vilmos császár szado-mazochista hajlamai
1888 novemberében egy Emilie Klopp – művésznevén Miss Love – nevű híres strasbourgi kokott kért sürgős találkozót Wilhelm Von Bismarcktól, a kancellár másodszülött fiától, akit volt klienseként jól ismert. Amit a személyes beszélgetés során elmondott, az bombaként hatott az ifjú Wilhelmre.
Miss Love ugyanis felfedte, hogy hosszan tartó viszonya volt az akkoriban még csak trónörökös II. Vilmossal, és birtokában van hat levele, amelyekből kiderül, hogy a későbbi császárnak szado-mazochista hajlamai vannak. A kapcsolat három évvel korábban kezdődött, amikor Vilmos egy elzászi hadgyakorlaton vett részt. A hölgy szolgáltatásaival nyilván elégedett lehetett, mert rábírta a nőt, hogy tegye át egy időre székhelyét Potsdamba, ahol továbbra is találkozhatnak. Emilie ennek a kívánságnak eleget tett, annak ellenére, hogy Vilmos költségeinek csak kis hányadát térítette meg. Szorult anyaga helyzete miatt azonban pénzre van szüksége – mondta – ezért felajánlja a leveleket és hallgatását 30 ezer márkáért cserébe.
Wilhelm azonnal külügyminiszter-helyettes bátyjához, Herberthez fordult tanácsért, aki az ügyet igen kényesnek látta a Bismarckok és a császár között fennálló feszült viszony miatt is. Herbert kezdetben barátja volt a leendő császárnak, apja akaratából is, aki a fiatal trónörököst ki akarta vonni az általa túl angolbarátnak és liberálisnak tartott szülők, Viktória és Frigyes Vilmos hatása alól.
Ám, amikor a III. Frigyes néven csupán 99 napig uralkodó apa meghalt, és ő került trónra, kapcsolatuk hirtelen megromlott. Otto von Bismarck kancellár azt tanácsolta Herbertnek, hogy beszéljen nyíltan a császárral, amit fia meg is tett.
Vilmos elismerte, hogy közelebbről ismerte Emilie Kloppot, de tagadta, hogy rövid epizódnál tovább tartott volna viszonyuk, valamint azt is, hogy a nőt elvitte Potsdamba és leveleket írt volna neki. A Bismarckok elfogadták ezt a választ, elhatározták, hogy nem foglalkoznak tovább a dologgal, és nem válaszoltak Miss Love ismételt fenyegetéseire.
1889 tavaszán azonban a nő Alfred von Walderseehez, a császár vezérkari főnök-helyetteséhez fordult, aki újra csak Herbert segítségét vette igénybe. A császár nevében kérte, hogy közvetítsen, fizessen a nőnek és kérje el a kompromittáló leveleket. A találkozás május 1-én zajlott le Frankfurtban a Frankfurter Hof egyik különtermében. Emilie az alkuban 25 ezer márkát kapott. (Ma kb. 500 ezer márka).
A levelek valószínűleg tűzbe kerültek. De az eset erősítette II. Vilmos bizalmatlanságát és gyűlöletét a Bismarckok iránt, akik ettől fogva egy titokkal többet tudtak róla. A császár 1890 márciusában menesztette az öreg kancellárt és Herbertet is.
Bismarck menesztése után az új császár, II. Vilmos nemcsak magánéletében vált önzőbbé, konfrontatívabb külpolitikát is folytatott, ami többek között az első világháború kitöréséhez vezetett. Az utolsó német császár, ellentmondásos II. Vilmos elszigetelte Németországot szeszélyes szövetségi politikájával, vagy a társadalom reformátora és a tudomány támogatója érdemelte ki a hírnevet?
A király máskor is „elengedte” magát, és teret hagyott vágyai kiélésének.
1891 januárja van. A császári udvar néhány tagja szánkózni indult Berlinben. Az illusztris társaság, köztük II. Vilmos, a császár sógora és ceremóniamestere egészen alkonyatig szórakozott, amikor úgy döntöttek, hogy az éjszakát a festői grunewaldi vadászházban töltik.
A jelenlévő 15 fő királyi vacsorát fogyasztott, a pezsgő szabadon folyt, késő estig olyannyira felszabadulttá vált a hangulat, hogy a jelenlévők nemcsak a gátlásoktól szabadultak meg, hanem a ruháktól is. Az este valóságos orgiával végződött.
Amikor másnap a csoport útnak indult, mindenki azt feltételezte, hogy az előző este rejtve maradt a múlt sötétjében, azonban alig egy nappal később nemcsak a szánkózás résztvevői, hanem a császári udvar többi tagja is leveleket kapott, amelyekben a legapróbb részletekig leírták az éjszakai eseményeket, és pornográf rajzokkal is illusztrálták.
