Alig két évig ült a magyar trónon az utolsó uralkodó. IV. Károly kétszer, sikertelenül kísérelte meg a visszatérést, majd száműzötten, betegen Madeira szigetéig jutott.
IV. (Boldog) Károly (teljes nevén: Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich), a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója Persenbeugban született 1887. augusztus 17-én.
A legrosszabbkor, a vesztésre álló első világháború derekán lépett trónra. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását nem tudta megakadályozni, sem a veszteségeket mérsékelni. Visszatértét szinte senki se kívánta. Tömegek és hatalmi erők nem álltak mögötte. IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg a budapesti Mátyás-templomban.
A királydombon Szent István kardjával négy kardvágást tett az ország négy égtája felé, jelezve, hogy megvédi azt a külső támadásoktól. 1918 novemberében tett nyilatkozatában visszavonult uralkodói jogainak gyakorlásától. Ám nem mondott le a magyar trónról. A győztes antant nem akarta a bukott Habsburgokat újra hatalmon látni.
A magyar arisztokrácia körében viszont sokan a monarchia visszaállítását kívánták. A Svájcban élő IV. Károly hívei biztatására először 1921 tavaszán tért vissza Magyarországra. hogy ismét elfoglalja a trónt. Érkezéséről még magyarországi híveit sem értesítette. A kormányzó le tudta beszélni tervéről.
Antant őrizetben kísérték vissza Svájcba. Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirák-Dénesfára. Királyhű politikusokból álló ellenkormányt alakított. A környező államok bejelentették, amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, csapataik megteszik azt.
„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt.
Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.
Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.
Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.
Károly”
A fővárosban mozgósított egyetemi zászlóaljak segítségével a kormánycsapatok október 23-án Budaörsnél rövid tűzpárbaj után körülzárták a király egységét. Az antant elvárása nyomán a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Sajátos módon a felkent király kormányzója hirdette ki a törvényt.
Károly tartózkodási helyéül a Portugáliához tartozó Madeira szigetét jelölték ki. A királyt Tihanyból feleségével brit hadihajókon, a Dunán és a Földközi-tengeren át ide szállította. Az emigrációba kényszerített IV. Károly nem sokkal ezt követően, 1922. április elsején családja körében spanyolnátha-fertőzésben meghalt.
Uralkodói címei: „I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavónországok, Galícia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Trieszt, Cattaro és a Szláv őrgrófság ura”
