Idén 415 éve, 1607. december 14-én született és 360 éve, 1662. január 23-án esett el a nagyszöllősi csatában a török és erdélyi ellenfelei ellen harcoló Kemény János. Az erdélyi fejedelem Önéletírása a kor és a történelmi szereplők hű krónikája, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának egyik forrása lett.
Családja, a gyerőmonostori Kemény család Erdély legrégibb családjai közé tartozott, s rokonságban volt az ország több vezető szerepet játszó családjával. Címere a királyi koronából kiemelkedő szarvas.
Kemény életének első éveiben Rákóczi Zsigmond, majd Báthori Gábor uralkodik Erdélyben. Őket váltja föl a fejedelmi székben 1613-ban Bethlen Gábor, akinek 1629-ig tartó uralma az önálló Erdély fénykorát jelenti. Az ország bel- és külpolitikai, gazdasági és hadügyi viszonyai megszilárdulnak, a kulturális élet virágzásnak indul. Kemény pályájának kezdeteit is a fejedelmi udvar vonzóereje határozza meg: a szülői háznál és Gyulafehérvárott folytatott – rövid ideig tartó – tanulmányok után tizenhat éves korában Bethlen Gábor „inasa” lesz, s a fejedelem mellett személyi szolgálatokat teljesít.
„Nemzetemnek eredeti és genealógiámnak leírása mostan nem derekasb célom, nem is lehetne, mostani állapotomban ahhoz szükséges leveleimtől elrekesztetett lévén; annak idejében, ha úgy fog kévántatni s tetszeni, és Istentől is engedtetni, rendes formában kelletnék meglenni, kiszedegettetvén az régi levelekből.
Mostan légyen elég ez rövidségben foglalása, hogy neve dicsírtessék Istennek érette, nem utolsó, sem aljas, hanem böcsületes famíliából lött légyen eredeti s mind pedig ágazatja nemzetemnek.” (Kemény János 1657-1658)
Magyargyerőmonostori Kemény János az erdélyi Bükkösdön született feltehetően 1607. december 14-én. Apród volt Bethlen Gábor fejedelem mellett, annak halála után I. Rákóczi Györgyöt szolgálta hadvezérként és diplomataként. A fejedelem, akinek szeme előtt a lengyel trón megszerzése lebegett, 1657-ben a svédek oldalán, a török Porta tiltakozását figyelmen kívül hagyva megtámadta a kozák felkelés által meggyengített Lengyelországot.
„Lött pedig születésem in anno 1606, az akkori időjárás szerént karácson előtt két héttel, péntek napon; és az mint fogantatásom, születésem, úgy egész eddig való életemnek is rendi, folyása csak nyomorúságos, háborúságos és nyughatatlanságos volt, mint az alább való írásokból meg fog látszani rész szerént…” (Kemény János 1657-1658)
Eleinte sikereket ért el, de szövetségesei cserbenhagyták,
és bár csatát nem vesztett, egyre reménytelenebb helyzetbe került. Amikor a szultán rendeletére a krími tatár kán is az engedetlen erdélyi fejedelem ellen szállt hadba, Rákóczi hátrányos békére kényszerült a lengyelekkel. A hazafelé vezető úton, a határhoz közel a hatalmas túlerőben lévő tatárok elállták útját. Rákóczi elmenekült, a parancsnokságot Keményre bízta, aki három napig helyt is állt, de amikor élelme és lőszere fogyni kezdett, tárgyalásokba bocsátkozott. Még a kán sátorában alkudozott, amikor a szószegő tatárok megtámadták táborát, és mintegy ötezer emberével együtt foglyul ejtették.
Kemény két évig sínylődött a messzi rabságban, amíg rokonai összegyűjtötték a váltságdíjat. Szenvedéseit Önéletírásának elkészítésével, a magyar zsoltárokra írott jegyzetekkel igyekezett enyhíteni. A balsikerű lengyel hadjárat után a törökök Rákóczi helyére Barcsay Ákost nevezték ki fejedelemnek. (Rákóczi 1660-ban a törökkel vívott szászfenesi csatában esett el.)
A fogságból szabadult Kemény ezt az időszakot magyarországi birtokán, a politikától távol töltötte. Rákóczi halála után a székelyek és a törökellenes frakció biztatására trónkövetelőként lépett fel a gyorsan népszerűtlenné vált Barcsayval szemben. Utóbbi 1660 végén személyes biztonságának garantálása fejében lemondott, helyére az országgyűlés 1661. január 1-jén Keményt választotta fejedelemmé.
Barcsay testvérei azonban nem tartották be az egyezséget, mire Kemény őket és a volt fejedelmet is megölette. A törökök ezután kiverték Erdélyből Keményt, akinek segítségére I. Lipót császár Raimondo Montecuccolit küldte. Időközben azonban az osztrák és a török fél megegyezett: amennyiben a törökök nem „nyelik le” Erdélyt és engedik új fejedelem választását, Bécs sorsára hagyja Keményt.
Ali temesvári pasa 1661 szeptemberében a kastélyából odarendelt Apafi Mihályt választtatta fejedelemmé, a hír hallatán pedig a seregét csigalassúsággal Kolozsvárig elvezető Montecuccoli megfordult, és harc nélkül hazatért. Kemény hadba szállt Apafi ellen, de az 1662. január 24-i nagyszöllősi csatában vereséget szenvedett. A harcmezőn ő is holtan maradt.
Kemény János átélte Erdély fénykorát, és részese volt a hanyatlás kezdetének.
Önéletírása, amelyben a magyar irodalomban elsőként alkalmazta szervesen és rendszeresen az anekdotát, a magyar barokk próza jelentős alkotása, egyben értékes forrásmű, amelyet felhasznált munkássága során Kemény Zsigmond, valamint Móricz Zsigmond is az Erdély-trilógia megírásakor.
