95 éve 1920. augusztus 1-jén a szomoróci lakosság az őrségi Kerca falu helyőrségi katonáival együtt elűzte a megszálló szerb-horvát-szlovén katonákat. 2009-ben Kercaszomor megkapta a legbátrabb falu címet.
Kercaszomor község Vas megyében, az Őrségben, a magyar-szlovén határ közvetlen közelében található, 1942-ben Kerca és Szomor községek egyesítésével jött létre.
Az első világháború végén, 1918. november 13-án a Károlyi-kormány képviselője és az antant-főparancsnok megbízottai Belgrádban 18 pontból álló katonai konvenciót kötöttek, amely megállapította a déli és keleti demarkációs vonalakat, illetve előírásokat tartalmazott a kiürített területek közigazgatásáról és az antantcsapatok magyarországi mozgásáról. A konvenció 17. pontja annak az elvnek deklarálása volt, hogy a szövetséges csapatok a magyar állam belső igazgatásába nem szólnak bele. Az egyezmény megkötése után nem sokkal azonban a kisantant országai – Szerbia, Románia és Csehszlovákia – semmibe vették ezt a pontot: a szerbek a Délvidéken számos helyen lecserélték a magyar közigazgatást és deklarálták a megszállt megyék elszakadását, a román csapatok pedig december elején átlépték a demarkációs vonalat és megkezdték Erdély elfoglalását.
1919. augusztus 12-én – az antant által meghatározott demarkációs vonalat megsértve – a színmagyar Szomorócot megszállták a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai. Nem egészen egy évvel később, 1920. augusztus 1-jén a Kerca községben állomásozó határőr kirendeltség vezetője, Rankay József hadnagy vezetésével 17 határőr és a hozzájuk csatlakozó kercai és szomoróci férfiak részvételével fegyveres ellenállás bontakozott ki a megszállók ellen. Rankay a határőrség fegyverkészletéből szerelte fel a helyi lakosokat, és a kis csapat a megszállókat egészen Domonkosfáig (Domanjševci) űzték, és az eldobált fegyvereiket összeszedték. A szomoróciak és a kercaiak azonban nem örülhettek sokáig a diadalnak, mert a megszállók többszörös túlerőben voltak, és rövid időn belül leverték a felkelést. Szomoróc ismét idegen uralom alá került, a határőröket és a kercai felkelőket visszaszorították Kercára. A szomoróci ellenállókat Muraszombatba vitték, megverték, majd embertelen körülmények között tartották fogva.
Valószínűleg a szomoróciak bátor kiállásának és fegyveres felkelésének köszönhetően az 1920-as trianoni békeszerződés után felálló határmegállapító bizottság úgy döntött, hogy Szomorócot vissza kell adni Magyarországnak. 1922. február 8-án a megszállók kivonultak, és február 9-én Szomoróc visszatért az anyaországhoz.
A falu visszatérésének évfordulóját 1923-tól 1948-ig minden évben megünnepelték a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál és a közelében ültetett Tisza István emlékfánál. A megszállók kiűzésére emlékeztet a Szomoróc falurészen álló népi haranglábban elhelyezett harang is, amelyen a következő felirat olvasható:
„Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte SZOMORÓCZ község lakossága 1922. évében.”
A községben 2002. augusztus 1-i falunapon felavatták a felkelés Szervátiusz István alkotta emlékművét, a Vas Megyéért Egyesület pedig megítélte a falunak a „Vas Megye Legbátrabb Községe” címet. A Vas Megyei Közgyűlés 2002. május 16-án kezdeményezte a kormánynál, hogy a Legbátrabb falu (Communitas Fortissima) címet adományozza Kercaszomornak. Az Országgyűlés végül 2008 októberében törvénybe iktatta: Kercaszomor a Legbátrabb Község – Communitas Fortissima – cím birtokosa. A falu népessége 2015-ben nem egészen 270 fő.
