25 éve, 1991. február 15-én jött létre a Visegrádi Együttműködés. A regionális szerveződést a résztvevők a szétesett szovjet „külbirodalom” közép-európai részének összefogására hozták létre.
1991. február 15-én jött létre Magyarország, Csehszlovákia (1993. január 1-jétől Csehország és Szlovákia), valamint Lengyelország gazdasági, diplomáciai és politikai szövetsége (V3 majd V4). A regionális szerveződést a résztvevők a szétesett szovjet „külbirodalom” közép-európai részének összefogására hozták létre annak érdekében, hogy közösen lépjenek fel a számukra fontos területeken, előkészítsék és összehangolják a csatlakozást az európai integrációhoz.
A tömörülési szándék még 1990 tavaszán megfogalmazódott, amikor Václav Havel csehszlovák államfő kezdeményezésére április 9-én Pozsonyban magyar-csehszlovák-lengyel csúcstalálkozót tartottak. Az elképzelés tovább érlelődött az 1990. novemberi párizsi európai csúcs alkalmával, ahol Antall József kormányfő különtárgyalást folytatott az együttműködésről Václav Havel csehszlovák elnökkel, valamint Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterelnökkel.
A névadó összejövetelt 1991. február 15-én Magyarország rendezte. Megállapodtak abban, hogy évente egy alkalommal csúcstalálkozót tartanak váltott helyszínekkel, az egyes kérdéscsoportok kidolgozására pedig munkabizottságokat alakítanak.
A plenáris eszmecserét követően Visegrádra utaztak, arra emlékezve, hogy 1335 novemberében a Duna menti királyi székhelyen Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel király gazdasági-politikai szövetségre lépett. A Mátyás Király Múzeumban látta el kézjegyével az Együttműködési Nyilatkozatot Antall József, Václav Havel és Lech Walesa, s ugyanitt született meg Göncz Árpád, Václav Havel és Lech Walesa államfők aláírásával az összefogás alapgondolatait rögzítő Ünnepélyes Nyilatkozat is, melyet Antall József, Marián Calfa és Jan Krzysztof Bielecki kormányfők is megerősítettek kézjegyükkel.
Az 1992. május 6-i prágai csúcstalálkozón a csoport tagjai úgy döntöttek, hogy közösen nyújtják be az Európai Közösség teljes jogú tagságára vonatkozó kérelmüket, a csatlakozási tárgyalások során pedig koordinálják álláspontjaikat.
A regionális együttműködés Csehszlovákia 1993. január 1-jei szétválása után komoly válságot élt át. A vezetők 1994. január 11-12-én Prágában még közösen találkoztak Bill Clinton amerikai elnökkel, de együttes ülést nem tartottak.
Az 1998. őszi szlovákiai kormányváltozást követően Orbán Viktor magyar, Jerzy Buzek lengyel és Milos Zeman cseh kormányfő Budapesten megállapodott az együttműködés újraélesztésében, és a folytatásra meghívták Szlovákiát is. Azóta az állam- és kormányfők évente találkoznak, s rendszeressé váltak a szakminiszterek egyeztető tanácskozásai is. 2000 nyarán Orbán, Buzek, Zeman valamint Mikolás Dzurinda szlovák kormányfő Prágában megállapodást írt alá a Visegrádi Nemzetközi Alap (IVF) létrehozásáról Pozsony székhellyel a közös kulturális, oktatási, tudományos projektek finanszírozására. Csehország, Lengyelország és Magyarország 1999-ben tagja lett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO), ahová Szlovákiát 2004-ben vették fel.
Az együttműködés folyamatában átmeneti megtorpanást hozott a 2002-es esztendő. Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Parlament brüsszeli ülésén, 2002. február 20-án reményét fejezte ki, hogy Csehország és Szlovákia az EU-csatlakozáskor eltörlik a Benes-dekrétumokat, mert azok nem állnak összhangban az EU jogrendjével. Mikulas Dzurinda szlovák és Milos Zeman cseh miniszterelnök tiltakozásul lemondta a 2002-re tervezett magyarországi összejövetelt.
2004. május 1-jén a négy visegrádi ország együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Május 12-én a dél-morvaországi Kromerízben tartott találkozón a kormányfők elfogadták az Új visegrádi nyilatkozatot, mely szerint országaik az EU teljes jogú tagjaként is folytatják az együttműködést, s „a jövőben illúzióktól mentesen, a közös érdekekre koncentrálva, pragmatikusan” használják ki a közös fellépés lehetőségeit. A következő évek egyes magyarellenes szlovákiai megnyilvánulásai gyengítették ugyan, de alapjaiban nem ingatták meg a négyes együttműködést.
A kezdetektől laza együttműködésként (s nem intézményesült szervezetként) működő visegrádi összefogásnak napjainkban sincs egyetlen központja, székvárosa. Intézményes szervezeti megjelenése a pozsonyi IVF titkárságra korlátozódik, amelyet a Nagykövetek Tanácsa irányít. A közös ügyek intézését, összehangolását minden évben a soros elnöki tisztet betöltő tagállam végzi.
