Albrecht Dürerhez, Veit Stosshoz, Adam Krafthoz és Hans Sachshoz fogható: Martin Behaim a nürnbergi reneszánsz „aranykorának” legismertebb személyiségei közé tartozik.
A kereskedéssel is foglalkozó földrajztudós, kutató és egyben kalandor neve elválaszthatatlan a „Behaim-glóbusztól”, a világ 1492-ből fennmaradt legrégibb földgömbjétől, amely napjainkban a nürnbergi Germán Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Behaim kerek ötszáz esztendeje, 1507. július 29-én hunyt el Lisszabonban nagy szegénységben.
Sokoldalú egyéniség volt: kereskedő, tengerjáró és felfedező egy személyben, „korábban globális játékos, akinek szülővárosa, Flandria, Portugália, Dél-Afrika és az Azori-szigetek közt lefolyt hányatott életéről gazdag hagyomány és különböző mítoszok számolnak be” – olvasható az egyik városi levéltárban. Behaim életével kapcsolatban még mindig „sok a bizonytalanság és a találgatás” – írta Reinhard Jakob történész a nürnbergi városi levéltár új Norico-füzetében.
Azt minden esetre tudni, hogy 1459. október 6-án született a nürnbergi Hauptmarkton, a Frauenkirchével szemben álló házak egyikében. A család kereskedéssel foglalkozott és a patríciusok közé sorolták. Martin textilkereskedői képzettséget szerzett a flandriai Mechelnben és Antwerpenben. 1482-83-ban főleg Nürnbergben tartózkodott, mielőtt ismét Antwerpenbe költözött volna.
Nemsokára azonban a szó szoros értelmében új életet kezdett. „Az 1484-86-os években Behaim addig még teljesen ismeretlen területre lépett: tengerhajózásba kezdett. Portugáliába ment és nyilvánvalóan onnan több utat is tett Afrikába. A híres Glóbusz feltünteti, hogy 1485-ben Afrika nyugati partjai mentén hajózott. Hazatérése után Portugáliában lovaggá ütötték és benősült egy portugál nemesi családba.
A kalandos életű Behaim 1490-ben örökségi ügyben visszatért szülővárosába. Ott összeveszett nővéreivel és három év elteltével – további kalandozások után – ismét Portugáliában telepedett le.
Nürnbergi tartózkodása alatt jött létre legjelentősebb alkotása: a Glóbusz. Először agyagból készített golyóbist és azt textilből, papírból és enyvből álló „bőrrel” vonta be. A külső felszínt azután a miniatűr festő, Georg Glockendon Behaim irányításával befestette. A Glóbusz 15 hét alatt készült el és a költségeket a nürnbergi városi tanács állta.
A „földgömb” az 1492-es évből való és természetesen még nem tüntethette fel Amerikát, amelyet ugyanabban az évben fedezett fel Kolumbusz Kristóf. Ettől eltekintve is számos hiba figyelhető meg azonban rajta. Jakob szerint összességében „hagyományos földrajzi elképzelések és időszerű felismerések keveréke”. Az nem egészen világos, hogy miért is készítette Behaim a Glóbuszt. Szakértők feltételezik, hogy ezzel akarta megnyerni a nürnbergi városi tanácsosokat és kereskedőket, hogy szervezzenek felfedező hajóutat Nyugatra.
Jakob emlékeztet rá, hogy „a Glóbusz volt az 1490-es évek második nagyszabású kulturális alkotása Nürnberg birodalmi városban”. Ugyanabból az időből való Hartmann Schedel (1440-1514) nürnbergi humanista Világkrónikája, a könyvnyomtatás művészetének egyik jelentős alkotása is. Nürnbergben napjainkban Martin Behaimra többek közt a róla elnevezett gimnázium és egy emlékmű emlékezetet a Theresienplatzon.
