„S mennyi harcot küzde önmagával?” Arany János Széchenyi emlékezete című verse sokat elárul a „legnagyobb magyarról”. Széchenyi István naplójáról és a Lánchíd létrejöttének körülményeiről tart előadást Váci Sándor építész.
„Angliának …kevesebb napot és nagyobb lelkierőt adott (az Isten)” írta naplójában gróf Széchenyi István 1822. április 15-én. Ez az idézet igen találóan igazolja Széchenyi Anglia iránti lelkesedését melyet 1815 és 1834 között tett öt látogatása is megerősített. Először azért látogatott el Nagy-Britanniába, hogy új lovak vásárlásával fejlessze a magyar lótenyésztést, de végül nagy érdeklődéssel bírálta és gazdasági fejlettségben elől járó, az ipari forradalom vívmányaiban és előnyeiben dúskáló Angliát. Ezek a látogatások inspirálták, hogy Magyarországon is elindítson hasonló nagyszabású kezdeményezéseket. Így született a Lánchíd megépítésének gondolata is.
Robert Evans, az Oriel College tagja, és az Oxfordi Egyetem Modern-kori Történeti Tanszékének tanára beszélget majd Váci Sándor magyar származású brit építésszel, aki a Lánchíddal kapcsolatos rajongásának köszönhetően Széchenyi naplójának diákjává vált. Váci Széchenyi naplójának számos részletét lefordította a gróf öt angliai látogatásának részleteitől kezdve, angol emberekkel való kapcsolatán át a híd építésével kapcsolatos ügyekig, és minden olyan egyéb érdekes tényt, amelyeket hiba lett volna kihagyni. A tervek szerint a beszélgetést Váci Sándor gondolatébresztő kérdésekkel zárja majd.
Váci Sándor a Royal Institute of British Architects (RIBA) exkluzív szakmai közösségének tagja, idén márciusban nagysikerű Makovecz-estet szervezett Gerle János és Edwin Heathcote előadók részvételével. 2004-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést.
Váci Sándor szerint a Lánchíd tervezése jól tükrözi a 19. század kettősségét. „A mederpillérek az ókori Róma építészetét idéző diadalívek, amelyek a régi dicső múltat hirdetik, és ezáltal a felső osztály által közvetített társadalmi stabilitást, viszont a hidat igazán meghatározó kettős vaslánc már az ipari forradalom vívmánya. Így a Lánchíd mind a régi, mind az új kor jegyeit magán viseli, éppúgy, ahogy ezt a kettőséget Széchenyiben is felleljük: arisztokrata volt, ugyanakkor lelkes követője a modern ipari kornak. Ez teszi őt olyan érdekessé nemcsak a magyar történelemben, hanem európai viszonylatban is” – idézte Váci Sándor szavait a sajtótitkár.
A Lánchíd és a budai Alagút építője, Adam Clark angol mérnök volt, akit 1839-ben bízta meg névrokona, a Lánchidat tervező Tierney William Clark az építkezés vezetésével. Az otthoni munkái miatt évente csak néhány hetet tölthetett Magyarországon, így jobbára a magyarországi viszonyokat jól ismerő tervező-főmérnök (1834-ben Széchenyi István hívta először Magyarországra, hogy az Al-Duna szabályozásához állítson össze gőzkotrógépet) Adam Clark volt az, aki a vashámorokat és kőbányákat járta, szervezte az alapanyagok szállítását, alkatrészeket rendelt, egyebek közt Ganz Ábrahám öntödéjéből is. Clark szinte minden idejét az építkezés helyszínén töltötte, de rózsadombi lakásából távcsővel is figyelhette a munkákat.
2012. november 6. kedd 19 óra
Londoni Magyar Kulturális Központ
