Az Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren először adták át a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját. Elsőként az idén 50. életévét is ünneplő Böszörményi Gyula vehette át a kiadói elismerést.
Díjat alapított a Könyvmolyképző Kiadó, mely egyre több magyar szerző műveit gondozza. Az ő munkásságuk elismerésére alapították a Könyvmolyképző Nívódíjat, melynek odaítéléséről a kiadó szakmai vezetősége dönt. A díjat azok kapják, akiket a szakma és a közönség egyaránt elismer, és akikre az olvasók nagy figyelmet fordítanak.
50 ok, amiért Böszörményi Gyula nívódíjas
Éppen 50 jó ok van arra, hogy Böszörményi Gyula nívódíjat kapjon, hiszen az idén éppen ennyi lett a műveinek száma. Egytől egyig említésre méltó alkotások és egytől egyig szerethetőek, szeretettek.
A kiadó sajtóanyaga szerint a Könyvmolyképző büszke rá, hogy közülük 22 a kiadó gondozásában látott napvilágot, s valamennyi széles körben kedvelt olvasmány lett. Az író által teremtett világok gyereket és felnőttet is egyaránt elbűvölnek. Humora, gondolatai, megannyi nyelvi leleménye hamar utat talál az olvasók szívéhez, és töretlenül táplálják az olvasás szeretetét. A legújabb művei közül, a Lúzer Rádió-sorozat évek óta az egyik legnépszerűbb folytatásos történet, határozottan divatot teremtett a gyerekek körében.
Interjúnk Böszörményi Gyulával ITT elolvasható.
Az író a Nívódíjról így vélekedik:
„Fura dolog frissen alapított nívódíjat elsőként megkapni. Kicsit olyan érzés, mint egy tervezőműhelyből épp csak kikerült, legyártott futócsuka próbapéldányába bújni. Akik később kapják, azok már egy belőtt, kényelmes lábbelit élvezhetnek, ám aki elsőként kapja, az bizony érzi: ez nem csupán elismerés, de felelősség is. Egy díj rangját nemcsak az adományozó, de nagyobb részt a díjazottak adják. Ők majdan – jó esetben – egy sokak által irigyelt és tisztelt „elit” társaságba kerülnek be. Én azonban, mint Könyvmolyképző Nívódíjas, jelenleg még kicsit magányos, ám bizakodó vagyok, s nagyon-nagyon várom az utánam jövőket. Remélem, örülni fognak a nívódíjnak, és örülni fogunk egymás társaságának.
Én mindenesetre örülök, hogy úttörő lehetek, s várom, nagyon várom, kik jönnek utánam, mert csak velük együtt válik majd valóban nívóssá, reméltté, vágyottá a Könyvmolyképző Nívódíj.”
