825 éve, 1199. április 6-án halt meg Oroszlánszívű Richárd angol király, aki csaknem tízéves uralkodását szinte végig hadakozással töltötte. I. Richárdot máig az angol történelem egyik legnagyobb uralkodójaként tartják számon, egyike azon kevés angol koronás főnek, akiket nem „sorszámuk”, hanem a ráragasztott jelző alapján emlegetnek.
Lovagi modora és a harmadik keresztes hadjáratban (1189-1192) mutatott vitézsége a maga korában népszerű királlyá és számtalan romantikus legenda hősévé tették. A 21. századi történészek és tudósok már kevésbé tekintenek rá elfogultan. Richard jellegzetes angevin volt, bár korának „ideálja” volt, felelőtlen és indulatos volt, és nemcsak önző, de időnként nagy kegyetlenségre is képes volt. Sikeresebb volt, mint családja többsége, amellett, hogy hadvezérként nagy sikereket ért el, politikusként is elismerték, és képes volt hűséges szolgálatra ösztönözni embereit. A lovagi erények megtestesítőjeként jelentős lírai költő volt, a trubadúrok hőse. I. Richárd tízéves uralkodása alatt, alig hat hónapot élt országában, Angliában.
I. Richárd 1157. szeptember 8-án született Oxfordban. Apja, az első Plantagenet uralkodó, II. Henrik a francia király egykori feleségével, Eleonórával kötött házassága révén Anglia mellett uralma alatt tartotta fél Franciaországot is. A viharos frigyből harmadik fiúgyermekként született a művelt és a háborúskodásban is jártasságot szerző, 193 centiméteres magasságával kortársai közül szó szerint is kiemelkedő Richárd. A délnyugat-franciaországi Aquitaniában nőtt fel, amelynek hercege is volt.
Tizenhét évesen már bátyjaival hadakozott saját apja ellen, s jóllehet a felkelés elbukott, megtarthatta hercegi címét és birtokait. 1183-ban királynak kijelölt bátyja, Henrik sereggel támadt rá, de a hadjárat közben meghalt, s Richárd a trón várományosává lépett elő. II. Henrik azonban Aquitaniát legfiatalabb fiára, a későbbi Földnélküli Jánosra akarta hagyni, a sértett Richárd pedig ismét fellázadt, s ezúttal II. Fülöp francia királlyal lépett szövetségre. A csatamezőn döntő vereséget mért apjára, aki két nappal később meghalt, Richárd pedig 1189. július 5-én Anglia királya, Normandia hercege és Anjou grófja lett.
Koronázásáról kitiltotta a londoni zsidókat, s amikor azok mégis elé akartak járulni, kihajíttatta őket. A városban az a hír terjedt el, hogy a zsidók megölését rendelte el és pogrom kezdődött, az életben hagyott zsidókat erőszakkal térítették keresztény hitre. Richárd kemény megtorlást rendelt el, a vérengzés fő felelőseit ki is végeztette.
Egyik első uralkodói tetteként, korábbi fogadalmához hűen, keresztes hadjáratot hirdetett a két évvel korábban a szaracénok kezére került Jeruzsálem visszavételére. A költségek előteremtéséhez kíméletlenül megemelte az adókat, és kreatív módon nemcsak a hivatalokra pályázóktól kért pénzt, hanem azoktól is, akiket már kineveztek, kancellárjának például háromezer fontba került, hogy megtartsa tisztségét. A sereg 1190 nyarán kelt útra, Richárdot a francia II. Fülöp is elkísérte, így biztosított volt, hogy egyikük sem támad a másik országára.
A Szentföldre tartva előbb szicíliai ügyeit rendezte. Nővérét, az özvegy királynét ugyanis bebörtönözte az új király, aki Messina felégetése után jobb belátásra tért, s aláírta a Richárd által diktált szerződést. A szigetről már újdonsült mennyasszonyával, Navarrai Berengáriával utazott tovább, de az asszony hajótörést szenvedett Cipruson, s az ottani uralkodó bebörtönözte. A felbőszült Richárd visszafordult és néhány hét alatt meghódította Ciprust, majd feleségül vette Berengáriát. Az asszony elkísérte a hadjáratra, ahonnan csak csak nehezen vergődött haza, ezután férjével Franciaországban éltek. Berengária a történelemkönyvekbe úgy vonult be, mint az egyetlen angol királyné, aki soha nem lépett angol földre.
Richárd a Szentföldre megérkezve elfoglalta Akkót, több csata után megközelítette Jeruzsálemet, de bevenni nem tudta. Jóllehet a hadi tetteiről odahaza szállongó hírek felajzották a nép képzeletét, helyzete az angol és francia lovagok torzsalkodásai miatt is egyre nehezebbé vált. 1192-ben békét kötött Szaladin szultánnal, az egyezség biztosította, hogy a keresztény zarándokok szabad utat kapjanak a szent helyekre.
A visszaúton Velence közelében hajótörést szenvedett, s arra kényszerült, hogy útját a szárazföldön, álruhában folytassa. Bécs közelében felismerték, s Lipót osztrák herceg fogságába került, aki átadta VI. Henrik német-római császárnak. Szabadon bocsátásáért 150 ezer márkát, az angol kincstár éves bevételének háromszorosát kellett kifizetni, a pénz összegyűjtése érdekében különadót vetettek ki, és még a templomok kincseit is lefoglalták. Jóllehet helyette uralkodó öccse, Földnélküli János és az időközben az ő pártjára állt II. Fülöp 90 ezer márkát kínált Henriknek, ha a királyt továbbra is fogságban tartják, Henrik ezt elutasította. Amikor a kincs megérkezése után, 1194 februárjában Richárdot szabadon bocsátották, Fülöp ezt írta Jánosnak: „Vigyázz magadra, az ördög elszabadult”.
A kegyetlenségéről is híres Richárd azonban megbocsátott hűtlen fivérének. Angliába hazatérve másodszor is megkoronáztatta magát, majd egy hónap múlva Normandiába utazott. Uralkodásának utolsó éveit is azzal töltötte, amihez a legjobban értett: háborúzott.
Egy legenda szerint éppen egyik normandiai erősségét védte, amikor II. Fülöp azt üzente neki: „Beveszem a várad, még ha acélból lennének is a falai”. A válasz ez volt: „Én pedig megvédem, még ha vajból lennének is a falak”.
1199-ben Chalus ostroma közben egy fiatal fiú által kilőtt nyílvessző vállon találta, a seb elmérgesedett, s Richárd április 6-án meghalt. Haláltusája közben megbocsátott a fiúnak, aki apja és bátyjai halálát akarta megtorolni, még pénzt is adott neki. Lovagjai nem voltak ilyen lovagiasak, a király halála után meggyilkolták a fiút.
A már trónra lépése előtt Oroszlánszívűként emlegetett Richárd leginkább franciaországi területeiről intézte ügyeit, igazság szerint még angolul sem beszélt, Anglia leginkább a királyi cím miatt volt fontos számára. Az esős Albiont ki nem állhatta, a keresztes hadjárat előkészületei idején azt mondta, hogy eladná egész országát, ha találna rá vevőt.ú
Homoszexuálisa nyílt titok volt az udvarban. Richárdnak született gyermeke Berengaria királynőtől, akivel úgy tűnik, hogy kapcsolata csupán formális volt. Az, hogy elhálták-e a frigyet, a mai napig találgatás tárgya, azonban annyi biztos, hogy Richárd magával vitte a Szentföldre Berengáriát.
A trónon törvényes fiúörökös hiányában öccse, János követte. A Plantagenet házból származó Földnélküli János II. Henrik király legkisebb fia volt. Ragadványnevét atyjától kapta, aki kisebbik fia születésekor már felosztotta birtokát idősebb fiai között (más változat szerint azért kapta, mert országát jelképesen a pápának adta át és csak kormányzásra kapta vissza).
Oroszlánszívű Richárdot máig az angol történelem egyik legnagyobb uralkodójaként tartják számon, egyike azon kevés angol koronás főnek, akiket nem „sorszámuk”, hanem a ráragasztott jelző alapján emlegetnek. Lovas szobra a londoni parlament épülete előtt áll, alakja számtalan regényben és filmben bukkan fel.
