Podjebrád György, a huszita cseh király, Mátyás király első apósa 600 éve született.
Az 1420. április 23-án született Podjebrád György (eredeti nevén Jiři z Kunštátu a Poděbrad) egyike volt a legérdekesebb egyéniségeknek a cseh királyok közül. Hét éves volt, amikor apja elesett a huszita háborúban. I. György király 1448-ban erélyes kézzel vetett véget az öldöklésnek, kormányzói minőségben hatalmába kerítve Prágát és Csehországot.
1457-ben esküvői előkészületek közepette rejtélyes körülmények közt elhunyt 17 éves korában az Arany János balladájából is jól ismert V. László (aki cseh király volt 1453-tól, valamint Magyarország királya 1444-től haláláig), ami miatt Podjebrád Györgyöt évszázadokon át királygyilkossággal gyanúsította az utókor. A történelem minden bizonnyal leghosszabbra nyúlt „bűnügye” csak 1988-ban zárult, amikor bizonyítást nyert, hogy V. László királyt nem a saját kormányzója mérgezte meg, hanem a halálát leukémia okozta.
A magyar rendek 1458 január 24-én Mátyást királlyá kiáltották ki, akit Podjebrád György cseh kormányzó (akit abban az évben cseh királlyá választottak) csak azzal a feltétellel engedett haza fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi lányát, Podjebrád Katalint. Az esküvőre csak 1463-ban került sor, az alig 14 éves királyné egy évvel később gyermekágyi lázban hunyt el.
Após és vő kapcsolata elhidegült: Mátyás nehezményezte, hogy Podjebrád nem támogatta a III. (Habsburg) Frigyes német-római császár elleni háborúban, sőt a cseh seregek be-betörtek Észak-Magyarországra.
Az 1458-ban királlyá választott az addig kormányzóként uralkodó Podjebrád György – mint tudjuk – következetesen és eredményesen megszilárdította a központi hatalmat. Előszeretettel nevezték „két nép királyának” , miután a husziták és a bázeli zsinat közt 1436-ban létrejött konkordátum kifejezetten engedélyezte mindkét vallást Csehországban.
A magyar rendek 1458 január 24-én Mátyást királlyá kiáltották ki, csak azzal a feltétellel engedték haza a cseh fogságából, hogy feleségül veszi Podjebrád lányát, Podjebrád Katalint. Az esküvőre csak 1463-ban került sor, az alig 14 éves királyné egy évvel később gyermekágyi lázban hunyt el.
Após és vő kapcsolata elhidegült: Mátyás nehezményezte, hogy Podjebrád nem támogatta a III. (Habsburg) Frigyes német-római császár elleni háborúban, sőt a cseh seregek be-betörtek Észak-Magyarországra.
Külpolitikájában is a korhoz képest szokatlan utakon járt Podjebrád György. Megkísérelte, hogy egyezményekkel és megállapodásokkal olyan hálót fonjon, amely lehetővé teszi a vitás kérdések békés megoldását. Lengyelországgal, Magyarországgal, Velencével és Franciaországgal folytatott tárgyalásainak alapjául egy 23 cikkelyből álló terv szolgált, amely előirányozta a háborúk elkerülését és a békebontók megbüntetését.
Uralkodásának utolsó évei szüntelen háborúkkal teltek el. Hasztalan igyekezett ugyanis korlátozni II. Pius pápának az európai politikára gyakorolt befolyását és háborúba keveredett saját vejével, Hunyadi Mátyás magyar királlyal is, aki Katalin nevű lányának volt a férje.
A bázeli konkordátum felmondása után II. Pius pápa 1466-ban kiátkozta Györgyöt, Róma ellenségének nyilvánította és keresztes hadjáratot hirdetett Csehország ellen. Podjebrád György még egy utolsó kísérletet tett, hogy visszaüssön: 1469-ben felajánlotta a cseh koronát a lengyel Jagello Ulászlónak, aki Luxemburgi IV. Károly rokona volt. Két évvel később, 1471. március 22-én májbetegségben bekövetkezett halála azonban megakadályozta őt abban, hogy befejezze a háborút – a béketárgyalásokat már a Jagelló király folytatta.
Podjebrád György – a királygyilkosság vádja alól végérvényesen tisztázott uralkodó a prágai Szent Vencel székesegyház kriptájában alussza örök álmát.
