Noha kis termete miatt nem katonai pályára szánták, Savoyai Jenő a Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére és a törököt kiűző háború főparancsnoka lett. 24 csatát vezetett, 13-szor sebesült meg, három császárt szolgált (I. Lipót, I. József, VI. Károly).
Savoyai Jenő (eredeti neve: Eugène-François de Savoie-Carignano gróf) 1663. október 18-án született. A német nyelvű történeti írások leggyakrabban Prinz Eugen néven említik. Anyja Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan a savoyai herceg, a pletykák szerint azonban a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja egy időben nagy kegyben állt a királynál, ám később kegyvesztett lett, s Brüsszelbe kellett menekülnie, fiát ettől kezdve unokahúga nevelte.
Savoyai Jenőnek kis termete miatt Lajos nem adott katonai feladatot, papnak szánta, aki azonban húszévesen elhagyta szülőföldjét és I. Lipót osztrák császárnak ajánlotta fel kardját. 1683-ban részt vett a Bécset ostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett. 1686-ban a Budát felszabadító hadak alvezére volt, s 1687-ben ő vihette meg a nagyharsányi diadal hírét Bécsbe. Tíz év múlva indulhatott első teljesen önálló hadjáratára, s 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte II. Musztafa szultán hadait, véget vetve a másfél évszázados török uralomnak Magyarország nagy részén.
Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúban sikert sikerre halmozott az észak-itáliai hadszíntéren, bár a franciák mellett a bécsi udvar hivatalnokai is nehezítették dolgát. A helyzet csak 1703-ban változott meg, amikor kinevezték az Udvari Haditanács elnökének, s ütőképessé formálta a hadsereget. 1704-ben a brit Marlborough herceggel legyőzte a bajorokat, 1706-ban megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, majd 1708-1709-ben Németalföld nagy részét.
Az 1712-25-ös diétán honosságot (indigenatus) nyert, azaz kitüntetésként magyar nemességgel ruházták fel., 1714-ben Németalföld helytartója lett. Két év múlva, amikor a Porta megszegte az 1699-es karlócai békét, ismét a török ellen indult, visszafoglalta az utolsó jelentős török erősséget, Temesvárt, 1717-ben pedig elfoglalta Belgrádot, ezzel a török végleg kiszorult Magyarországról. Ezután ismét Németalföld élére került, de inkább a bécsi Belvedere palotában élt mesés vagyonából. Eseménydús, a megszokottól hosszabb ideig tartó élete, 72 éves korában ért véget, 1736. április 21-én szélütés következtében hunyt el.
Savoyai Jenő 24 csatát vezetett, 13-szor sebesült meg, három császárt szolgált (I. Lipót, I. József, VI. Károly). Az ő diadalai nyomán emelkedett ki Ausztria nagyhatalomként a török háborúkból. Nagy Frigyes későbbi porosz királyt ő oktatta hadművészetre, s Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek. Pártolta a művészeteket és a tudományt, kora legnagyobb elméivel – Leibniz, Montesquieu – levelezett, Rousseau támogatója volt, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, pompás kastélyokat építtetett, többek közt Ráckevén. Lovas szobra a budai Várban található.
