A rádió napján a rádiót, mint médiumot ünnepeljük. Ez a nap annak a médiumnak a fontosságára hívja fel a figyelmet, mely a legszélesebb tömegekhez képes eljutni világszerte.
Az UNESCO 2011. évi közgyűlésének határozata alapján 2012-től ünnepeljük arra emlékezve, hogy 1946-ban az ENSZ ezen a napon határozott saját rádiójának létrehozásáról. A rádió világnapjának célja, hogy felhívja a figyelmet a rádió fontosságára, mely a legszélesebb tömegekhez képes eljutni, és javuljon a nemzetközi együttműködés a műsorszolgáltatók között. A mozgalom arra biztatja a műsorszolgáltatókat, rádió hálózatokat, a közösségi rádiókat, hogy segítsék az információhoz való hozzáférést, ösztönözzék a szólásszabadságot.
A rádió a tömegtájékoztatás egyik legelterjedtebb és viszonylag alacsony költségvetésű eszköze. A Föld lakosságának mintegy 95 százaléka használja több-kevesebb rendszerességgel. A világ távoli tájain a legelesettebbek, írástudatlanok, nők, gyerekek, szegények, betegek számára is lehetőséget biztosít arra, hogy bekapcsolódjanak az információáramlásba. A természeti vagy emberi kéz által okozott katasztrófák esetén emberi életeket menthet. Az újságírók számára, akik a társadalomban közfeladatot látnak el, amikor közérdekű ügyekről tudósítanak, állást foglalnak, kritikát gyakorolnak vagy más módon hatnak az emberek véleményformálására, a rádió teret biztosíthat az információ gyors közlésére.
A fiatalok érdeklődése a rádió iránt töretlen, a statisztikák szerint átlagosan napi 4 óra 26 percet töltenek rádióhallgatással. De nemcsak hallgatni akarják, hanem aktív részvétellel formálni, átalakítani is.
Az új technológiák még több módon teszik elérhetővé a rádióadást – internet, mobil technológiák támogatásával.
„Sokat panaszolt életformánk nem egy emberben észrevétlenül kifejlesztette a zaklatottság, a túlingereltség igényét. Önmaga idézi fel azt az életformát, ami miatt panaszkodik. Üresnek érzi életét, ha nincs túlzsúfolva elintézendőkkel. Nem tud mit kezdeni magával, ha véletlenül akad egy üres órája. Megriad a csendtől, a rövid ideig tartó egyedülléttől is. Szükségletévé vált, hogy „mindig történjen valami”, mindig érje valamilyen inger. Ha egyebet nem tehet, gyorsan bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót. Miért félünk a csendtől, az önmagunkkal való maradástól? Miért bömbölnek a hegyek között, a vízparton a táskarádiók? Miért hagyjuk elveszni életünkből a vizek, a fák, a szél hangjait?” (Popper Péter)
Az UNESCO arra ösztönzi a világ országait, hogy a rádió világnapját ünnepeljék a nemzeti, nemzetközi műsorszolgáltatók, a nem-kormányzati szervek, a média és a nyilvánosság bevonásával. A világnap alkalmából beszédet mond Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója, megszólal Desmond Tutu dél-afrikai érsek és Danilo Perez, panamai születésű zongorista, jazz zeneszerző az UNESCO Artist for Peace kitüntető cím birtokosa is. Az események közvetítését az UNESCO biztosítja az állami, a magán és a közösségi rádiók számára egyaránt.
A programban résztvevő országok vitákat, műhelybeszélgetések szerveznek a témában a műsorszolgáltatókkal, a politikai élet prominens képviselőivel, tudósokkal. A rádiós beszélgető-műsorokba a hallgatók is bekapcsolódhatnak, kérdéseket tehetnek fel a helyi, regionális, és országos rádiók ismert műsorkészítőinek, munkatársainak, műsorvezetőknek és riportereinek, betekinthetnek a műsorkészítés kulisszatitkaiba. A nap folyamán felidézik a rádiózás történetének emlékezetes pillanatait is.
